bekáfol tn ige 1a (nyj, argó)

’lerészegedik, berúg’ ❖ mintha be volna káfolva (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 175) | Mikor hazajövök, gúnyosan szól hozzám az asszony: Te Szitakötő, te már megint be vagy káfolva (1884–1885 Egymillió bolondság C1559, 256) | – Menj, te, nem bánt, alaposan bekáfolt az öreg – biztatták páran a kislányt és röhögve tuszkolták a részeg felé (1925 Mihály Dezső CD10) | [Ezt az éneket] akkor éneklik, „mikor a menyecskék bekáfolnak, és csunyát akarnak táncolni” (1956 Lakodalom C5373, 411).

Vö. TESz. káfol; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

bekáfol tárgyatlan ige 1a (nyj, argó)
lerészegedik, berúg
mintha be volna káfolva
(1879 Mátrai Betegh Béla¹)
Mikor hazajövök, gúnyosan szól hozzám az asszony: Te Szitakötő, te már megint be vagy káfolva
(1884–1885 Egymillió bolondság)
– Menj, te, nem bánt, alaposan bekáfolt az öreg – biztatták páran a kislányt és röhögve tuszkolták a részeg felé
(1925 Mihály Dezső)
[Ezt az éneket] akkor éneklik, „mikor a menyecskék bekáfolnak, és csunyát akarnak táncolni”
(1956 Lakodalom)
Vö. TESz. káfol; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások