békételen (I. 14B II. 4B13 III. 0) l. békétlen

békétlen mn, fn és hsz  békételen (rég v. vál)

I. mn 14B

1. ’háborúsággal, viszállyal teli 〈ország, időszak, állapot stb.〉’ ❖ a zavaros 17-ik században, a Ferdinandok békétlen idejében (1858 Vasárnapi Újság CD56) | örökké háborgó, […] békétlen földre (1881 Vajkay Károly C4673, 11) | Magyarországnak szükségképpen belül békétlen, kifelé pedig agresszív államnak kellett lennie (1947 Losonczy Géza 2005108, 43) | [a polgármester és az önkormányzati képviselő] között már jó ideje békétlen a viszony (1997 Magyar Hírlap CD09) | békétlen Szerbia (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’viszálykodó, ellenségeskedő 〈személy v. csoport〉’ ❖ [VIII. Bonifác pápa] hatalmának ersítéséhez látott, mert tartott ne talám némelly békételen emberek viszszavetetnék Celesztinussal a’ pápaságot (1808 Virág Benedek 8522062, 567) | [a pápa] kezét kitárja Keletre, Nyugatra békétlen népeknek hiú békét adva (1926 Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01) | a két gyár, mint a békétlen testvérek, igencsak civakodik egymással (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’elégedetlen, lázad(oz)ó v. panaszkodó 〈személy〉’ ❖ békételen volt a fájdalmak szenvedésére (1782 Kónyi János C2730, 164) | nagy a’ drágaság, minekokáért a’ Nép felette békételen (1793 Bécsi Magyar Merkurius 7396006, 784) | a kik annyira békétlenek vagytok a mai viszonyokkal (1895 Vadnay Károly 8501006, 302) | A csarnok kereskedői is békétlenek, sokallják a 100 százalékos bérletidíj-emelést (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’az ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság〉, ill. vkinek ilyen voltát v. állapotát tükröző 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Hihető, hogy bűnök holmi békételen szóbul állott (1801 Bessenyei György¹ ford.–Millot 7044050, 51) | midőn a fájdalom Tőrével a sziven nagy, mély sebet vere: Kemény szó támad a békétlen ajkakon (1862 Tompa Mihály CD01) | Egyetlen zúgolódó, békétlen vagy panaszos hang nem hallatszott (1885 Palotás Fausztin C3410, 135) | Miféle ismeretlen és idegen mélyekből fakadt békétlen lobogása? (1937 Egri Viktor 9119001, 46) | A zsoltáríró sokáig lakott ezeknek a törzseknek a területén, és szenvedett az ott lakók békétlen természete miatt (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3. (rég) ’zaklatott, nyughatatlan, izgága, ill. türelmetlen 〈ember v. állat〉’ ❖ Ti vagytok óh kis madarak minden állati közt a földnek, leghathatósabb engesztelői az én békételen szívemnek (1800–1803 Fazekas Mihály C1701, 13) | nehogy egy békételen embernek nyughatatlankodása káros felbomlásokat okozzon (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a békétlen állat [ti. a mén] a gyepet kapálta maga előtt (1853 Jósika Miklós 8212013, 60) | Minden reggel békételenül vártam a sétaórát (1876 Táncsics Mihály 8463018, 325).

3a. (ritk) ’megoldást feszülten, izgatottan kereső, kutató 〈szellem(i erőfeszítés)〉’ ❖ Gondolat ötlék, Új ’s nagyot ígérő, békétlen eszébe (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 60) | A te tetőtől talpig prózai barátod […] nem ismeri […] a vers vajúdás békétlen kinjait (1840 Kossuth Lajos C0222, 364) | A békétlen, a nyughatatlan erőfeszítés a szavakban (1964 Benjámin László 9044028, 19).

3b. (rég, irod) ’háborgó, tomboló 〈természeti jelenség〉’ ❖ A főtéren végignyúló legemeltebb töltésen több helyen keresztültörvén a békétlen ár, legszebb épületeink küszöbén kénye-kedve szerint nyalakodék (1844 Sárosi Gyula 8404072, 337) | Legyen társa békétlen fuvalomnak, Mely harczmezőn a zászlót lengeti (1856 Lévay József C2913, 285).

II. fn 4B13 (rendsz. tbsz-ban) (irod)

’lázadó, lázongó, elégedetlenkedő személy’ ❖ Vendégek jönnek vegyest békétlenekkel, kik komoran, minden valakire való ügyelés nélkül, leüldögélnek (1819 Katona József 8226004, 384) | [az elégedetlen főurak] kezdenek mozgani, s minden békétlenben czimborát keresni (1859 Kemény Zsigmond 8235017, 112) | Ha nagyon kellemetlen volt a munkásszervezkedés, az igazgatók szövetsége feketelistát készített a békétlenekről, akiket mindenünnen kizártak (1932 Szathmári Sándor 9641003, 266) | Mindent bizalmatlanul nézel, úgy jársz-kelsz közöttünk, mint egy felesküdt békétlen (1956 Gáli József 2046018, 5).

III. hsz 0 (ritk, irod)

1. (rég) ’nyugtalanul, ill. türelmetlenül’ ❖ Hát L’ánykáink hová lettek […]? Ne keresd békételen, Mind el-hóltak hirtelen (1791 Szentjóbi Szabó László 7320004, 41) | Tudom hogy azt a’ víg órát békételen várjátok (1796 Diétai Magyar Múzsa C1331, 94) | Erre kalóz törökök, mint terjed híre, jövendők, És ezeket várák békétlen az egri vitézek (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Csata előtt […] Békétlen állanak a felpörkölt hadak (1907 Kosztolányi Dezső 9359492, 138).

2. ’elégedetlenül, háborogva’ ❖ felül vagyok, költői szintjén a világnak, amely alattam békétlen dohog (1936 Illyés Gyula 9274119, 291) | A gond a szívünk gyökerén tanyázik, S ott titkos kínokat csirázik, Békétlen hánytorog (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 32).

Vö. CzF. ~, békétlenül; ÉrtSz.; TESz. béke; ÉKsz.; SzT. békételen; ÚMTsz. békételen