békló (1A) l. béklyó

béklyó fn 1Abékló (rég) , békó (/nyj)

1. ’állat, kül. ló szabad kóborlását, ill. a lótolvajlást megnehezítő, vasláncból s annak két végén az állat lábaira kapcsolható(, kulccsal zárható) fa- v. fémbilincsből álló mozgásgátló eszköz’ ❖ békóba ſzoríttattak […] az el-adandó lovak (1783 Molnár János C0291, 179) | Békót tettem kesely lovam lábára (1846 Tompa Mihály 8484006, 22) | [a struccnak] olyan béklyót vertek a lábára, amilyent a legelő tevék viselnek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a katonák] leoldották a béklyót a legelésző lovakról (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 209) | A kulccsal záródó nehéz béklyók az őrzést szolgálták, a lótolvajlást nehezítették (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’rendsz. büntetőeszközként ember kezére v. lábára csatolható, őt a szabad mozgásban korlátozó vasláncos bilincs, rablánc’ ❖ utánnad az ördögök a’ nyakadra kéſz igával, a’ lábadra kéſz békóval, ha engedſz mérgednek (1775 Molnár János 7232025, 51) | a bntetés-munkának békóba veretéssel való meg-keményíttetése (1781 Magyar Hírmondó C0269, 652) | a fogolynak sikerült kezeit a békóból kiszabadítani (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0552, 100) | munkához lát a börtön, vérpad, kötél, bilincs, a vaslánc a nyakon, a béklyó a bokán, az ólomgolyó (1919 Pásztor Árpád ford.–Whitman CD10) | [József sorsának egyiptomi] alakulása bizonyos értelemben az általános rabszolgasorsot mutatja: kezdetben szigorú őrizet, esetleg lánc vagy béklyó alkalmazása, később szabad mozgás az úr házában, de mindig és mindenben teljes kiszolgáltatottság (1993 BibliaiLex. CD1207).

3. (irod) ’〈érzelmi, szellemi, kulturális, gazdasági stb. korlátok közé szorítottság, megkötöttség, rabság jelképeként〉’ ❖ [az emberi okoskodások] minket a’ ſzomorú bizonytalanságnak békóiból soha, míg emberek vagyunk, ki nem segíthetnek (1790 Verseghy Ferenc 7373022, 4) | aranyhegyeket ne igérjünk magunknak mindaddig, míg a’ mezei gazdaság mostani békóiban sinylődik (1832 Jelenkor C0223, 130) | Békóba tett engem is a szerelem (1846 Tompa Mihály 8484006, 22) | minden társadalmi békótól ment modorban fejezte ki magát (1876 Csiky Gergely C1307, 77) | szellememre békót vert a multam (1904–1912 Rudnyánszky Gyula CD10) | [a nyomor] rásúlyosul a testre, s brutálisan béklyóba zárja a szem és a képzelet szabadságát (1966 Csoóri Sándor 9090024, 141) | Az izraeli film csupán a 60-as évek elején tud megszabadulni súlyos béklyóitól: a didaxistól és a propagandától (1990 Szoboszlai Margit ford.–Friedman 2011009, 30).

ÖE: ~kulcs, ~vas.

Sz: béklyós, béklyótlan.

Vö. CzF. békló, ~, békó; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. békó; ÚMTsz.

békló lásd béklyó
béklyó főnév 1A
békló 1A (rég)
békó 1A (/nyj)
1.
állat, kül. ló szabad kóborlását, ill. a lótolvajlást megnehezítő, vasláncból s annak két végén az állat lábaira kapcsolható(, kulccsal zárható) fa- v. fémbilincsből álló mozgásgátló eszköz
békóba ſzoríttattak […] az el-adandó lovak
(1783 Molnár János)
Békót tettem kesely lovam lábára
(1846 Tompa Mihály)
[a struccnak] olyan béklyót vertek a lábára, amilyent a legelő tevék viselnek
(1933 Az állatok világa ford.)
[a katonák] leoldották a béklyót a legelésző lovakról
(1953 Kolozsvári Grandpierre Emil)
A kulccsal záródó nehéz béklyók az őrzést szolgálták, a lótolvajlást nehezítették
(1999 Magyar néprajz)
2.
rendsz. büntetőeszközként ember kezére v. lábára csatolható, őt a szabad mozgásban korlátozó vasláncos bilincs, rablánc
utánnad az ördögök a’ nyakadra kéſz igával, a’ lábadra kéſz békóval, ha engedſz mérgednek
(1775 Molnár János)
a bntetés-munkának békóba veretéssel való meg-keményíttetése
(1781 Magyar Hírmondó)
a fogolynak sikerült kezeit a békóból kiszabadítani
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
munkához lát a börtön, vérpad, kötél, bilincs, a vaslánc a nyakon, a béklyó a bokán, az ólomgolyó
(1919 Pásztor Árpád ford.Whitman)
[József sorsának egyiptomi] alakulása bizonyos értelemben az általános rabszolgasorsot mutatja: kezdetben szigorú őrizet, esetleg lánc vagy béklyó alkalmazása, később szabad mozgás az úr házában, de mindig és mindenben teljes kiszolgáltatottság
(1993 BibliaiLex.)
3. (irod)
〈érzelmi, szellemi, kulturális, gazdasági stb. korlátok közé szorítottság, megkötöttség, rabság jelképeként〉
[az emberi okoskodások] minket a’ ſzomorú bizonytalanságnak békóiból soha, míg emberek vagyunk, ki nem segíthetnek
(1790 Verseghy Ferenc)
aranyhegyeket ne igérjünk magunknak mindaddig, míg a’ mezei gazdaság mostani békóiban sinylődik
(1832 Jelenkor)
Békóba tett engem is a szerelem
(1846 Tompa Mihály)
minden társadalmi békótól ment modorban fejezte ki magát
(1876 Csiky Gergely)
szellememre békót vert a multam
(1904–1912 Rudnyánszky Gyula)
[a nyomor] rásúlyosul a testre, s brutálisan béklyóba zárja a szem és a képzelet szabadságát
(1966 Csoóri Sándor)
Az izraeli film csupán a 60-as évek elején tud megszabadulni súlyos béklyóitól: a didaxistól és a propagandától
(1990 Szoboszlai Margit ford.Friedman)
ÖE: béklyókulcs, béklyóvas
Sz: béklyós, béklyótlan
Vö. CzF. békló, ~, békó; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. békó; ÚMTsz.

Beállítások