beleérez ige 8b

1. ts ’〈műnek benne nem levő v. ki nem fejtett tartalmat, jelleget〉 tulajdonít, ill. abba belevetít vmit’ ❖ azt hisszük, hogy az a görög író [ti. Aiszkhülosz] maga is beleérezte ezt a hörgést, maga is belegondolta, belekomponálta a drámába a mi új érzéseinket, a mi modern perspektívánkat (1909 Bresztovszky Ernő CD10) | A balladában homálynak nevezzük, ami nincs szemünk elé írva, de a műbe beleérezhető (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 412) | [Kassáknak a húszas évek elejéről való rajzai egy későbbi kiállításon] már csaknem nosztalgikusan hatottak, egy valamikori lázadó világ emlékeiként, amibe az, aki akkor már élt, sok mindent beleérezhet, beleláthat (1972 Granasztói Pál 2021010, 896) | Bár e szimfóniánál [ti. Mahler IX. szimfóniájánál] jogos a búskomorság, amit azonban [a karmester] a műbe beleérez, az több a kelleténél (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ts beleérzi magát (vál) ’más ember helyzetét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át; beleéli magát’ ❖ egyszer karrikaturát irtam Tóth Árpád verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy önálló és egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és nehézveretü lira tóthárpádi jellege egyszerre kialakult (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Figyelemre méltó [Barcsay Ábrahámnak] az Egy sebes katonának sóhajtása… című költeménye; itt annyira beleérzi magát a jobbágy-katonák sorsába, hogy nem is róluk, hanem helyettük, nevükben, első személyben beszél (1965 Mezei Márta–Pándi Pál CD53).

2a. tn (vál) ’ua.’ ❖ [Erdélyi József] versei óriás sikert arattak, és ő […] kijelentette, hogy „Ascher maga is költő kell legyen, mert verseket így visszaadni, azokba így beleérezni másképp nem lehetséges!” (1964 Ascher Oszkár 9010001, 159) | Franyó a két ember helyzetébe és lelki alkatába beleérző tárgyilagossággal vázolja föl párhuzamos jellemképüket (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 75) | csak nagyon kevesen hajlamosak, hogy beleérezzenek az olyan ember helyzetébe, aki bűnt követett el embertársa ellen (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beleérez ige 8b
1. tárgyas
〈műnek benne nem levő v. ki nem fejtett tartalmat, jelleget〉 tulajdonít, ill. abba belevetít vmit
azt hisszük, hogy az a görög író [ti. Aiszkhülosz] maga is beleérezte ezt a hörgést, maga is belegondolta, belekomponálta a drámába a mi új érzéseinket, a mi modern perspektívánkat
(1909 Bresztovszky Ernő)
A balladában homálynak nevezzük, ami nincs szemünk elé írva, de a műbe beleérezhető
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
[Kassáknak a húszas évek elejéről való rajzai egy későbbi kiállításon] már csaknem nosztalgikusan hatottak, egy valamikori lázadó világ emlékeiként, amibe az, aki akkor már élt, sok mindent beleérezhet, beleláthat
(1972 Granasztói Pál)
Bár e szimfóniánál [ti. Mahler IX. szimfóniájánál] jogos a búskomorság, amit azonban [a karmester] a műbe beleérez, az több a kelleténél
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyas beleérzi magát (vál)
más ember helyzetét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át; beleéli magát
egyszer karrikaturát irtam Tóth Árpád verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy önálló és egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és nehézveretü lira tóthárpádi jellege egyszerre kialakult
(1910 Karinthy Frigyes)
Figyelemre méltó [Barcsay Ábrahámnak] az Egy sebes katonának sóhajtása… című költeménye; itt annyira beleérzi magát a jobbágy-katonák sorsába, hogy nem is róluk, hanem helyettük, nevükben, első személyben beszél
(1965 Mezei Márta–Pándi Pál)
2a. tárgyatlan (vál)
ua.
[Erdélyi József] versei óriás sikert arattak, és ő […] kijelentette, hogy „Ascher maga is költő kell legyen, mert verseket így visszaadni, azokba így beleérezni másképp nem lehetséges!”
(1964 Ascher Oszkár)
Franyó a két ember helyzetébe és lelki alkatába beleérző tárgyilagossággal vázolja föl párhuzamos jellemképüket
(1980 Kovalovszky Miklós)
csak nagyon kevesen hajlamosak, hogy beleérezzenek az olyan ember helyzetébe, aki bűnt követett el embertársa ellen
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások