beleérez ige 8b
1. ts ’〈műnek benne nem levő v. ki nem fejtett tartalmat, jelleget〉 tulajdonít, ill. abba belevetít vmit’ ❖ azt hisszük, hogy az a görög író [ti. Aiszkhülosz] maga is beleérezte ezt a hörgést, maga is belegondolta, belekomponálta a drámába a mi új érzéseinket, a mi modern perspektívánkat (1909 Bresztovszky Ernő CD10) | A balladában homálynak nevezzük, ami nincs szemünk elé írva, de a műbe beleérezhető (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 412) | [Kassáknak a húszas évek elejéről való rajzai egy későbbi kiállításon] már csaknem nosztalgikusan hatottak, egy valamikori lázadó világ emlékeiként, amibe az, aki akkor már élt, sok mindent beleérezhet, beleláthat (1972 Granasztói Pál 2021010, 896) | Bár e szimfóniánál [ti. Mahler IX. szimfóniájánál] jogos a búskomorság, amit azonban [a karmester] a műbe beleérez, az több a kelleténél (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ts beleérzi magát (vál) ’más ember helyzetét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át; beleéli magát’ ❖ egyszer karrikaturát irtam Tóth Árpád verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy önálló és egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és nehézveretü lira tóthárpádi jellege egyszerre kialakult (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Figyelemre méltó [Barcsay Ábrahámnak] az Egy sebes katonának sóhajtása… című költeménye; itt annyira beleérzi magát a jobbágy-katonák sorsába, hogy nem is róluk, hanem helyettük, nevükben, első személyben beszél (1965 Mezei Márta–Pándi Pál CD53).
2a. tn (vál) ’ua.’ ❖ [Erdélyi József] versei óriás sikert arattak, és ő […] kijelentette, hogy „Ascher maga is költő kell legyen, mert verseket így visszaadni, azokba így beleérezni másképp nem lehetséges!” (1964 Ascher Oszkár 9010001, 159) | Franyó a két ember helyzetébe és lelki alkatába beleérző tárgyilagossággal vázolja föl párhuzamos jellemképüket (1980 Kovalovszky Miklós 9362001, 75) | csak nagyon kevesen hajlamosak, hogy beleérezzenek az olyan ember helyzetébe, aki bűnt követett el embertársa ellen (2000 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.