beleeszik ige 19b9

1. tn ’〈ember, állat〉 vmely nem neki szánt v. későbbi fogyasztásra félretett ételből, ill. nem evésre való edényből eszik’ ❖ [Az uram] olyan mindig, mint akinek a macska beleevett a tejébe (1918 Ethey Árpád CD10) | [A szőlőbe] bele evett hangya és darázs, megcsappant a leve (1959–1961 Jankovich Ferenc 9275023, 19) | valaki beleeszik a konyhában a bablevesbe (1994 Magyar Hírlap CD09) | Mindig is utáltam, ha valaki beleeszik valamibe, és nem veszi ki külön tányérba (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ts beleeszi magát (átv is) ’〈állat, kül. féreg〉 rágva mélyen belefúrja magát vmibe’ ❖ [A féreg] beleette magát a fa legközepébe s megőrölte azt belülről (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | Úgy tünt föl előttem ő, mint a féreg, mely beleette magát egy darab fába (1890 Szőts Pál C4067, 46) | Öblösen horkol fel a fürész, amint beleeszi magát a fába (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | Az apát úr nemcsak tanult, hanem tapasztalt ember is volt; tudta, hogy a pogány métely mélyen beleette magát ennek a népnek a húsába (1961 Lipták Gábor 9400001, 37).

3. ts beleeszi magát ’〈vmely szag v. anyag〉 mélyen behatol vmibe(, és azt átitatja)’ ❖ Hiába vetköződtek le [a suszterok], a csiríz és a nyers bőr ecetszaga már beleette magát a testükbe s valami émelyítő illat terjengett körülöttük állandóan (1924 Kassák Lajos CD10) | Nedves köd szitált, ami beleeszi magát a csontokba (1962 Magyar Nemzet márc. 1. C4800, 7) | A szénpor beleette magát a bőrünkbe (1990 Rubicon CD17).

3a. beleeszi magát (vál) ’〈(rossz) érzés, folyamat, szellemi tényező〉 el nem múló hatással van vkire, vmire; beleivódik’ ❖ Csoda-e, hogy szép nyelvünkbe a rozsda Úgy beleette magát? (1881 Barna Ignác ford.–Persius C0800, 49) | Hamlet hazájának ez a kizárólag angol alkotása beleette magát a nemzet unalomra hajló phlegmatikus jellemébe (1900 Szűry Dénes ford.–Goncourt C4076, 94) | Már úgy beleette magát a kételkedés, hogy az inspektortól éppen úgy fél, mint magától a betyártól (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 103) | A holocaust túlélőinek zsigereibe beleette magát a félelem (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beleeszik ige 19b9
1. tárgyatlan
〈ember, állat〉 vmely nem neki szánt v. későbbi fogyasztásra félretett ételből, ill. nem evésre való edényből eszik
[Az uram] olyan mindig, mint akinek a macska beleevett a tejébe
(1918 Ethey Árpád)
[A szőlőbe] bele evett hangya és darázs, megcsappant a leve
(1959–1961 Jankovich Ferenc)
valaki beleeszik a konyhában a bablevesbe
(1994 Magyar Hírlap)
Mindig is utáltam, ha valaki beleeszik valamibe, és nem veszi ki külön tányérba
(1995 Magyar Hírlap)
2. tárgyas beleeszi magát (átv is)
〈állat, kül. féreg〉 rágva mélyen belefúrja magát vmibe
[A féreg] beleette magát a fa legközepébe s megőrölte azt belülről
(1878 Mikszáth Kálmán)
Úgy tünt föl előttem ő, mint a féreg, mely beleette magát egy darab fába
(1890 Szőts Pál)
Öblösen horkol fel a fürész, amint beleeszi magát a fába
(1926 Gellért Hugó ford.Gorkij)
Az apát úr nemcsak tanult, hanem tapasztalt ember is volt; tudta, hogy a pogány métely mélyen beleette magát ennek a népnek a húsába
(1961 Lipták Gábor)
3. tárgyas beleeszi magát
〈vmely szag v. anyag〉 mélyen behatol vmibe(, és azt átitatja)
Hiába vetköződtek le [a suszterok], a csiríz és a nyers bőr ecetszaga már beleette magát a testükbe s valami émelyítő illat terjengett körülöttük állandóan
(1924 Kassák Lajos)
Nedves köd szitált, ami beleeszi magát a csontokba
(1962 Magyar Nemzet márc. 1.)
A szénpor beleette magát a bőrünkbe
(1990 Rubicon)
3a. beleeszi magát (vál)
(rossz) érzés, folyamat, szellemi tényező〉 el nem múló hatással van vkire, vmire; beleivódik
Csoda-e, hogy szép nyelvünkbe a rozsda Úgy beleette magát?
(1881 Barna Ignác ford.Persius)
Hamlet hazájának ez a kizárólag angol alkotása beleette magát a nemzet unalomra hajló phlegmatikus jellemébe
(1900 Szűry Dénes ford.Goncourt)
Már úgy beleette magát a kételkedés, hogy az inspektortól éppen úgy fél, mint magától a betyártól
(1937 Móricz Zsigmond)
A holocaust túlélőinek zsigereibe beleette magát a félelem
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások