belehasít tn ige 4a4
1. ’〈éles eszköz(zel vki)〉 vmely (élő) anyagba behatol, és vágást ejt rajta’ ❖ belehasitott egy késsel a karjába (1899 Abonyi Árpád C0483, 24) | Úgy, a mint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad (1901 Herman Ottó CD34) | Hol az egyik, hol a másik fejsze hasít bele a nyikorgó [fa]rostokba. Mind magasabbról, mind súlyosabban hullanak az ütések (1938 Kemény János¹ 9319003, 123) | [Az öreg halász] rácsapott az evezőre kötött késsel [a cápa fejére], belehasított vele az agyába (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 111).
2. (vál) ’〈vízben, levegőben〉 látható v. képzelt nyomot hagyva maga után (nagy sebességgel) halad vmi’ ❖ A medencze teljes verőfényben uszott, a mint a hajó élével belehasított a vizbe (1894 Herman Ottó C2085, 21) | [A sas] belehasít az ég azúrjába (1910 Karinthy Frigyes CD10) | a csillagkásás feketeségbe rakétaszögként belehasit egy-egy süvitve repülő fénypont (1956 Fodor András 9148001, 59).
3. (vál) ’〈(éles) hang, ill. fény〉 hirtelen felhangozva, ill. felvillanva behatol vmibe’ ❖ Ez a gyönge hang is élesen és bántón hasít most bele a csöndességbe (1934 Kassák Lajos CD10) | Hunyorgó lámpák hasítottak bele a sötétségbe (1954 Vidor Miklós 9778002, 215) | szinte nincs olyan perc, hogy ne hasítana bele a levegőbe a riasztók vijjogása (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. (alany n. is) ’〈vkinek vmely testrészében éles fájdalom〉 támad, hirtelen érezhetővé válik; belenyilallik, beleáll’ ❖ Anyám az arcához kapott, mint akinek hirtelen belehasít a fájdalom a fogába (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | [a teniszezőnő karja] egyre jobban fáj, s ez igen-igen nagy baj, hiszen balkezes; Novotnával viaskodva is belehasított kegyetlenül, addigra azonban az ellenfél lélekben már feladta (1995 Magyar Hírlap CD09).
4a. (vál) ’〈vmely (kellemetlen, rossz) érzelem, gondolat〉 hirtelen elhatalmasodik vkin, úrrá lesz rajta’ ❖ kétség hasított belé (1948 Tamási Áron 9701015, 60) | a vén hallgat, köhint; belehasít: ősz van megint. Mert minden Ősz megannyi Jel, értelme van: remegni kell (1958 Csanádi Imre 9082013, 545) | Pillanatra belehasított a félelem: hátha kivégzésre viszik (1967 Gábor Áron 9813002, 178).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.