belenyúl² l. belenyúlik
belenyúlik tn ige 11a6 belenyúl (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
1. ’(hosszanti) kiterjedése révén vminek a belsejébe v. felszíne alá nyúlik vmi’ ❖ [a légszivattyúban] a tágabb cső a T szárítócsővel van összekötve, melybe belenyulik a barometer-próba és azon cső, mely a ritkítandó levegőjü térhez vezet (1895 PallasLex. CD02) | lábszárait lefelé szükülő nadrág borítja, mely alant belenyulik a czipőbe (1904 ÓkoriLex. CD28) | Ijesztő nagynak látszott a kórház. Teteje belenyúlt a felhőkbe (1921 Réti Ödön CD10) | [a népi építészetben az ajtót alkotó] egyik szélső pallóból alul-fölül egy-egy faragott csap, az ajtó sarka nyúlt bele a küszöb és a szemöldökfa kivájt perselyébe, s a nehéz ajtólap ezen fordult (1997 Magyar néprajz CD47).
2. ’〈vmely terület, földrajzi alakulat, építmény〉 kiterjedése révén másféle környezetbe nyúlik, abba beékelődik’ ❖ Görög Országba vagyon egy magas hegy […] a’ melly a’ tengerbe hoszszan belé nyúlik (1796 Hatvany Pál ford. C2036, 151) | [a fenyéri uradalom] egészen belenyulik a brenóczi erdőségbe (1856 Jókai Mór C2247, 80) | a tót nyelv terűlete belenyúlik Morvaországba is (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Az őz] elterjedési köre a Tátrában a törpefenyő régióba is belenyúlik (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132004, 45) | [az újságosbódé] úgy simult bele a kerítésbe, mintha csak két kiterjedése volna, nem nyúlt bele az építkezésbe, és nem lett tőle keskenyebb a járda (1978 Lengyel Péter 9397002, 215).
3. ’〈folyamat, tevékenység〉 folytatódva vmely későbbi időszakra áthúzódik’ ❖ Greguss belenyul még abba az időszakba, mikor az irók kevesebbet tanultak, de vonzóbban irtak. Magyarabb volt az irodalom, de szükebb, mint mostanában (1879 Lauka Gusztáv C2893, 117) | az építést úgy sem lehetett már soká halogatni, ha csak nem akartuk, hogy a munka belenyúljék majd a késő, nyirkos őszbe (1898 Jakab Ödön C2196, 166) | A csúcsíves építés gyakorlata […] mélyen belenyúlik a XVI. századba (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Bach és Mozart hatása] messze belenyúlik az utókorba (1938 Kodály Zoltán 9341030, 6) | Csak hajnalfelé terpeszkedett az igazi mély álom Miskára, és alvása belenyúlt a délelőttbe (1962 Lengyel József 9395004, 253).
J: benyúlik.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.