beletemet ts ige 5b
1. ’〈holttestet〉 sír(bolt)ba temet’ ❖ A kassai püspök […] megengedte, hogy kertemben egy helyet famíliai temetőnek szenteltethessek fel, s a gyermek […] belé temettetett (1810 Kazinczy Ferenc 7163026, 485) | sírt ásott s bele temette a szép leányt (1861 Eredeti népmesék C3086, 52) | A magánsírbolt kizárólagos tulajdona volt a családnak és más családbelit bele temetni nem volt szabad (1904 ÓkoriLex. CD28) | [A vitéz] tetemét beletemetik a jó zalai földbe, amelyért egész életén át harcolt, melyért életét adta (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 167).
2. (átv is) ’〈vmely anyagba〉 úgy tesz bele vmit, es. vkit, hogy az befedje, beborítsa, beás vmibe vmit’ ❖ ha a’ húſt, meleg nyári napokban, belé temeted [a kölesbe], ſokáig meg nem büdöſsl (1787 Mátyus István C3068, 146) | [a kutya] nekiállt egy nagy lyukat kaparni a földben; abba beletemette a sültet, ahogy szokták előre gondoskodó ebek a megmaradt fölösleget szűkebb napokra eltakarítani (1872 Jókai Mór CD18) | Hogy a német nemzet, mely alig tudott valaha egyetérteni, most késznek mutatkozik viszálkodásait azon elhatározásba beletemetni, hogy egyesült erővel ellentálljon a francziáknak, ha ezek a Rhenust [= Rajnát] megrohannák (1879 Kossuth Lajos 8250002, 255) | Egyszer [a lányok] úgy beletemettek a szénába, majd megfulladtam (1942 u. Illyés Gyula 9274059, 161) | [a kanász] sok tiszta agyagot gyúrt meg ecettel és a masszával megtöltötte a vályút. Jóskának a [beteg] karját beletemette az agyagba jó szorosan, azután takarót hozatott betegének és leült melléje (1970 Szerecz Imre CD52).
2a. (kissé rég, átv is) ’〈vmely hatás, erő vmely anyagba〉 temet vmit’ ❖ Nógrád várát megütötte a villám, s szétvetette a lőpor, beletemetve a várőrséget (1853 Jókai Mór CD18) | a bécsi udvar bukásába Magyarország is beletemettetik (1867 Kossuth Lajos CD32) | a konglomerátba [= üledékes kőzetté szilárdult kavicsrétegbe] száz meg száz féle tengeri állat van beletemetve, még pedig annál nagyobb számmal és annál jobb állapotban megmaradva, mennél apróbb szemű a konglomerát anyaga (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Ady] a maga alázuhanó életébe beletemeti a milliók szerencsétlenségét is (1923 Révész Béla CD10).
3. ’〈fejét, arcát〉 eltakarja vmivel, belerejti, ill. belenyomja vmibe’ ❖ csak a mi angolunk maradt meg az ő helyén, beletemetve homlokát két tenyerébe (1856 Nevessünk! C4368, 148) | Ujra kitör az asszonyból a sirás. Beletemeti arcát a kötőjébe (1899 Cserzy Mihály C1302, 49) | [A fiatalember] egy „Pesti Napló”-t hord szüntelen zsebében s mikor valaki olyan jön szembe az utcán, akit nem akar megismerni, kiveszi, beletemeti a fizimiskáját és az olvasást mímelve megy el az ember mellett (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | [a fiú] beletemeti kormos fejét a fűbe, így zokogja: Emberek! Emberek! Emberek! (1938 Kemény János¹ 9319004, 218) | Beletemettem arcomat a [mosdó]vízbe (1962 Galambos Lajos 9166001, 81).
3a. beletemeti magát (ritk) ’minden másról elfeledkezve, egész figyelmével, teljes lényével vmi felé fordul, belemélyed, belemerül vmibe; beletemetkezik’ ❖ keresi a dolgot, beletemette magát a munkába (1874 Csengey Gusztáv C1277, 137).
4. ’〈pénzt, energiát, időt stb.〉 haszontalanul elpazarol vmire, beleöl vmibe’ ❖ A gépek szüneteltek. Most aztán ott van a vállalat, hogy egy félig megásott csatornába bele van temetve százmillió, s az egész munka felakadt (1898 Jókai Mór CD18) | A hogy már sokkal többet bele temettem ebbe a házba: meglehet, hogy ezt [az összeget] is csak bele temetném (1907 Ambrus Zoltán C0605, 74) | Most árendált először, így még azt sem tudja, milyen termő az a föld. Ontja-e a termést bőségesen, vagy csak arra való, hogy az ember keservesen megtakarított pénzecskéjét beletemesse (1958 Magyar Nemzet szept. 26. C0354, 7) | [ebbe a munkába] másfél évtizedet temettem bele az életemből (1998 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.