belje fn 6B (3. sz-ű birt szjellel) (rég)

1. (átv is) ’vmely tér, terület, tárgy stb. határai között levő, belül található rész’ ❖ Ha szívemnek ablakja vóna, és bé-tekínthetnél bellyébe; könnyen meg-láthatnád azt-is: mi-képpen irtózom a’ hátra-eséstl (1786 Dugonics András 8116002, 183) | Bement a’ Piramis’ beljébe (1808 Farkas Ferenc ford. C1696, 46) | A barlang belje, mintha iveken, oszlopokon nyugodnék (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Egy összekapcsoló, vagy pótsor inkább elmehet a versszak beljében, mint végén (1861 Arany János C0641, 74).

1a. ’vmely területnek, felületnek, tárgynak stb. a középponthoz közel(ebb)i része’ ❖ Az erdőnek bellyébe kévánkozott (1793 Dugonics András C1457, 9) | nemcsak városunk beljét érte a’ szerencsétlenség (1845 Életképek C0103, 161) | a mérhetlen oceánnak Beljén (1877 Vajda János 8503063, 211).

1b. ’vminek a befelé eső, belül levő, belső felülete’ ❖ [a gyűrű] abroncscsának bellyében Etelének nevét el-olvashatta (1803 Dugonics András C1474, 120) | [ha a beteg] még magát önkénytesen is rongálni nem iszonyodik, […] a’ czombok beljén hólyaghuzó sőt bőrsértő szerekkel is, uj fájdalmakat kell előidézni (1847 Malatides Dániel 8291003, 79) | a betük egy koszoru beljébe vésethettek volna (1858 Pálffy Albert C3398, 124).

1c. ’vminek a felszíne alatti, mélyen fekvő, alul levő része’ ❖ Közelebb taszítasz a’-sír-halomnak bellyéhez (1795 Dugonics András C1473, 359) | jó volna a föld beljébe, annak középpontjáig beásni (1846 Hetilap CD61) | a hegység beljében (1891 Akadémiai Értesítő C0012, 581).

2. ’vkinek v. vminek a legbenső (érzelmi v. gondolati) világa, lényege, veleje, mélye, ill. vminek a lelke’ ❖ Ki tudja mikor láthatom viszont, meglehet soha, de emlékét szivem beljében fogom hordozni véglehelletemig (1844 Czakó Zsigmond 8073001, 20) | szemei úgy tudnak az ember beljébe nézni (1854 Jókai Mór CD18) | izené, hogy ottkünn a viadalt kezdjék; Maga is nyugodtan megjelenék helyén; Senkise’ gondolná, mi evődik beljén (1863–1879 Arany János CD01) | Isten országa bennünk – az igaz kereszténynek szive-lelke beljén (1897 Nogáll János C4624, 27).

belje főnév 6B (3. sz-ű birt szjellel) (rég)
1. (átv is)
vmely tér, terület, tárgy stb. határai között levő, belül található rész
Ha szívemnek ablakja vóna, és bé-tekínthetnél bellyébe; könnyen meg-láthatnád azt-is: mi-képpen irtózom a’ hátra-eséstl
(1786 Dugonics András)
Bement a’ Piramis’ beljébe
(1808 Farkas Ferenc ford.)
A barlang belje, mintha iveken, oszlopokon nyugodnék
(1859 Vasárnapi Újság)
Egy összekapcsoló, vagy pótsor inkább elmehet a versszak beljében, mint végén
(1861 Arany János)
1a.
vmely területnek, felületnek, tárgynak stb. a középponthoz közel(ebb)i része
Az erdőnek bellyébe kévánkozott
(1793 Dugonics András)
nemcsak városunk beljét érte a’ szerencsétlenség
(1845 Életképek)
a mérhetlen oceánnak Beljén
(1877 Vajda János)
1b.
vminek a befelé eső, belül levő, belső felülete
[a gyűrű] abroncscsának bellyében Etelének nevét el-olvashatta
(1803 Dugonics András)
[ha a beteg] még magát önkénytesen is rongálni nem iszonyodik, […] a’ czombok beljén hólyaghuzó sőt bőrsértő szerekkel is, uj fájdalmakat kell előidézni
(1847 Malatides Dániel)
a betük egy koszoru beljébe vésethettek volna
(1858 Pálffy Albert)
1c.
vminek a felszíne alatti, mélyen fekvő, alul levő része
Közelebb taszítasz a’-sír-halomnak bellyéhez
(1795 Dugonics András)
jó volna a föld beljébe, annak középpontjáig beásni
(1846 Hetilap)
a hegység beljében
(1891 Akadémiai Értesítő)
2.
vkinek v. vminek a legbenső (érzelmi v. gondolati) világa, lényege, veleje, mélye, ill. vminek a lelke
Ki tudja mikor láthatom viszont, meglehet soha, de emlékét szivem beljében fogom hordozni véglehelletemig
(1844 Czakó Zsigmond)
szemei úgy tudnak az ember beljébe nézni
(1854 Jókai Mór)
izené, hogy ottkünn a viadalt kezdjék; Maga is nyugodtan megjelenék helyén; Senkise’ gondolná, mi evődik beljén
(1863–1879 Arany János)
Isten országa bennünk – az igaz kereszténynek szive-lelke beljén
(1897 Nogáll János)

Beállítások