bendő fn 1C  böndő (nyj)

1. (Áll) ’a kérődző emlősök összetett gyomrának belülről zöldessárga szemölcsökkel borított elülső, legterjedelmesebb része, amelyben a durván megrágott táplálék összegyűjtése és előzetes bontása folyik’ ❖ [A kérődző állatoknál] az elsöbben lenyeltt, még tsak nem nyers eledel t. i. mégyen az iszonyú Nagy els Gyomorba, mellyet Böndnek nevezünk (1799 Főldi János 7112014, 37) | Szájából [a szarvasmarha] a csak nagyjában megrágott füvet egyenesen lenyeli a bendőbe, s amint ez megtelt, egy ideig nem eszik többet, hanem lefekszik s a bendő tartalmát falatonkint ismét a szájába nyomja fel kérődzés végett (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045011, 66) | a bendőben a rendesnél nagyobb mennyiségü gáz gyülvén össze, a bendő és vele a has erősen kitágul (1893 PallasLex. CD02) | [a kérődző állatok gyomra] legalább három, de többnyire négy részből áll. A bendőből, a recésgyomorból, a leveles- vagy százrétűgyomorból és az oltóból. Az első a nyelőcsővel, az utolsó a béllel áll összeköttetésben (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A szarvas bendője erősen tagolt, dús bolyhokkal fedett (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. (nyj) ’szarvasmarha gyomrának ebből a részéből készült, kül. ablak borítására haszn. hártya’ ❖ Ezelőtt még 20-25 évvel [Kalotaszegen] az ablakot marha gyomrából vett hólyaggal vagy bendővel takarták be (1895 PallasLex. CD02) | bészegeztük bendővel, marhahólyaggal az ablakokat, […] azontúl még meglyuggattuk árral a bendőt, hogy kiláthassunk (1907 Malonyay Dezső CD07) | A bendőt és a marhabélt bödönök, üvegek lekötésére használták (1999 Magyar néprajz CD47).

1b. (jelzőként is) (rég) ’szarvasmarha gyomrának ebből a részéből készült tartó, tömlő’ ❖ beizenének a városba, hogy […] tizenkét bendő turót azonnal helybe küldjenek (1854 Jókai Mór C2262, 99) | Alföldi vizeken nagy tököt, felfújt hólyagot, bendőt, kisebb hordót vagy nagy cserépfazekat, méginkább deszkát, farönköt vettek igénybe az úszáshoz (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (tréf v. pejor, átv is) ’ember v. állat gyomra (a telhetetlen étvágy, a nagy evés-ivás jelképeként)’ ❖ Hej! hogy átkozom a’ Doctorok’ bendőjét! Hát ők miért szopták az Anyjok’ emlőjét? (1803 Nagy Sámuel² C3292, 42) | egy-egy falatka innen, onnan… Böndőjét ekkép tölti meg (1844 Petőfi Sándor 8366106, 155) | Hajh gyomor, hajh kutya bendő, Ti vagytok Magyarország sirja (1908 Ady Endre 9003202, 75) | Fájdalmam ily riadt kutyában él majd, ki nappal, hogyha csontok és kenyérhaj megtölti bendőjét, óljába tér (1943 Képes Géza 9323006, 19) | Érthető, ha ez a habzsolás megfekszi a bendőjüket, kellemetlen gyomorrontás kezdi gyötörni őket (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. (tréf v. pejor) ’ember v. állat hasa’ ❖ [a fergeteg] puháknak nem lehet Kedvekre, elhiszem: nekik hanyatt Heverni, és bendjöket Napunk’ meleg Sugáritól süttetni, kedvesebb (1825 Kisfaludy Sándor C2683, 93) | Kölesből jóllakva, úgy megvastagodott a [patkány] bendője, hogy a korsó szük száján nem fért ki (1908 Budapesti Hírlap okt. 4. C4696, 42) | Ó, mennyi bendő feszül ma dobbá, az igásbarom makogva habzsol a fűben hat nap után szabadon (1956 Nagy László² 9473053, 64).

2b. (ritk, pejor) ’tunya, henyélő, fékezhetetlen étvágyú ember(ek csoportja)’ ❖ berántom A lusta bendőt [ti. Polonius holttestét] a mellék szobába (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 104) | Szorítok athéni… testvéreimnek: verjék ki végre a telhetetlen bendőt. Spárta nagy hadát! (1989 Páskándi Géza 2001007, 28).

3. (rég) ’állat hasi szerveinek együttese, ill. vmely része’ ❖ [a gyomornak] ezer rét hártyái ’s bendi Hát még ezek közül a’ vér készíti (1789 Édes Gergely C1543, 17) | Bend: bél, gyomor (1792 Kisded szótár C0816, 19) | A’ Bönd, melly a’ mejjüreget a’ has üregétl elválasztja (1808 Márton József¹ ford.–Bertuch C4950, 45) | Mért nem bocsátsz, hogy mossam én a bendőt (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 17) | A disznónak tudvalevőleg van két nagy kerék böndője. Az egyik az, a mely be a bőrsajtot készitik, ez vastag, husos, sima és nagy terjedelmű; a másik pedig vékony, fodros, kisebb és olyan állásu, mint egy hólyagzacskó; ebbe szokás a gömböczöt tölteni (1892 Zilahy Ágnes C6079, 310).

3a. (rég) ’állat vmely hasi szervéből, kül. gyomrából készült étel’ ❖ [Odüsszeusz] tart ſzámot a’ Kérök’ elöbb’ igértére, Kik kolbáſzt, és bendöt adgyák ételére (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 178) | Rokonim számára süték bendőt (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 130).

4. ’vminek a (mindent elnyelő) belseje’ ❖ Itt sziv föl vizet nagy bendőjébe a lokomotiv (1894–1906 Thury Zoltán 8479008, 53) | Hetek óta nem esett az eső, még csak nem is csepergett. Mint hatalmas szárító-kazán bendőjében, úgy éltek az emberek, izzadva, levegő után kapkodva, hetek óta, a Havason (1938 Kemény János¹ 9319004, 210) | [a szerkezet] nagy teljesítményű porszívót rejt magába, amely pillanatok alatt a bendőjébe szippantja a kutyagumit (1996 Magyar Hírlap CD09) | Nemrégiben egy uszály érkezett a Duna észak-budapesti kikötőjébe, bendőjében hatalmas teherrel (1999 Magyar Hírlap CD09) | nagy bendőjű furgonokat (2000 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: marha~.

Sz: bendőcske, bendős.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. bendő¹