bénít ts ige 4a1

1. (tárgy n. is) (átv is) ’〈testrészt, szervet, ill. embert, állatot〉(fokozatosan) bénává, mozgásra v. működésre képtelenné tesz’ ❖ számtalan lovakat meg-rokkantanak, bénnítanak (1789 Gvadányi József C1925, 78) | [a honfoglaló magyarság] legnagyobb kincse ’s mindene ön-nemzete’ tagjaiból állott: e’ mindenét, e’ kincsét eldarabolta, elfecsérelte; testének tagjait […] kábán maga csonkitotta ’s bénitotta (1843 Wesselényi Miklós 8528004, 9) | a méreg és ellenméreg tisztán csak élettanilag hatnak ellenkező értelemben, az egyik szer p. izgat, a másik bénít (1893 PallasLex. CD02) | [a tüdőbajosok] nem érzik jól magukat a zárt helyiségben, levegőre van szükségük; az alacsony mennyezet, a fülledtség szívüket bénítja, tüdejüket sorvasztja (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 27) | A kobrák idegrendszert bénító mérgével (2000 Természet Világa CD50).

2. (tárgy n. is) ’〈személyt, közösséget〉 tehetetlenné tesz, tevékenységében, viselkedésében akadályoz, hátráltat, ill. 〈vkinek, vminek cselekvését v. cselekvőképességét, erejét〉 gátolja’ ❖ [Erdélyt] bár szabad elmü [= szabadelvű] szerződések biztositák, bár szükkeblü gyáva törvények nem béniták. Ide is bécsuszott az önkénynek irigy kicsinyszívüsége (1835 Jósika Miklós CD32) | [Arany János] munkaerejét betegség bénította, ki-kitörő kedve melancholiába és tépelődésbe borúlt (1896 Beöthy Zsolt CD44) | Tisza bejelentése [ti. hogy ezt a háborút elvesztettük] villámtüzként terjedt szét az egész országban, a frontokon és a frontok mögött, gyujtott és bénitott (1923 Károlyi Mihály 9311004, 421) | Így vagy úgy: bénít a tét. A közelsége is, a nagysága is (1966 Abody Béla 9001001, 29) | Lanyhul a sztrájkhullám, amely Franciaországot több mint három héten át bénította (1995 Figyelő CD2601) | Báthory már az első országgyűlésen hevesen kikelt a cselekvését korlátozni, sőt bénítani akaró rendi kicsinyeskedések ellen (1999 Nagy László³ CD17).

3. ’〈vmely folyamatot, működést stb.〉 gátol, akadályoz, lehetetlenné tesz’ ❖ a’ nép látván, hogy munkája, a’ revolutio, csonkítva bénítva elleneitől, csupán az ő szeretetében találhat nevekedést (1832 Jelenkor C0223, 87) | Korinthos, melynek tengeri kereskedését annyi ideig bénította az athéni hajózár (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | szigorú gazdasági blokád bénítja a demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági életét (1958 József Farkas 2025086, 663) | A röntgen-rádiumbesugárzás a ráksejtek növekedését, szaporodását bénítja (1961 Buga László 9075001, 182) | Olyan engedélyeket nem ad ki a rendőrség, amelyek nyomán a tiltakozók egész pályás útlezárásokkal bénítanák a forgalmat (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: le~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béna; ÉKsz.

bénít tárgyas ige 4a1
1. (tárgy n. is) (átv is)
〈testrészt, szervet, ill. embert, állatot〉 (fokozatosan) bénává, mozgásra v. működésre képtelenné tesz
számtalan lovakat meg-rokkantanak, bénnítanak
(1789 Gvadányi József)
[a honfoglaló magyarság] legnagyobb kincse ’s mindene ön-nemzete’ tagjaiból állott: e’ mindenét, e’ kincsét eldarabolta, elfecsérelte; testének tagjait […] kábán maga csonkitotta ’s bénitotta
(1843 Wesselényi Miklós)
a méreg és ellenméreg tisztán csak élettanilag hatnak ellenkező értelemben, az egyik szer p.például izgat, a másik bénít
(1893 PallasLex.)
[a tüdőbajosok] nem érzik jól magukat a zárt helyiségben, levegőre van szükségük; az alacsony mennyezet, a fülledtség szívüket bénítja, tüdejüket sorvasztja
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
A kobrák idegrendszert bénító mérgével
(2000 Természet Világa)
2. (tárgy n. is)
〈személyt, közösséget〉 tehetetlenné tesz, tevékenységében, viselkedésében akadályoz, hátráltat, ill. 〈vkinek, vminek cselekvését v. cselekvőképességét, erejét〉 gátolja
[Erdélyt] bár szabad elmü [= szabadelvű] szerződések biztositák, bár szükkeblü gyáva törvények nem béniták. Ide is bécsuszott az önkénynek irigy kicsinyszívüsége
(1835 Jósika Miklós)
[Arany János] munkaerejét betegség bénította, ki-kitörő kedve melancholiába és tépelődésbe borúlt
(1896 Beöthy Zsolt)
Tisza bejelentése [ti. hogy ezt a háborút elvesztettük] villámtüzként terjedt szét az egész országban, a frontokon és a frontok mögött, gyujtott és bénitott
(1923 Károlyi Mihály)
Így vagy úgy: bénít a tét. A közelsége is, a nagysága is
(1966 Abody Béla)
Lanyhul a sztrájkhullám, amely Franciaországot több mint három héten át bénította
(1995 Figyelő)
Báthory már az első országgyűlésen hevesen kikelt a cselekvését korlátozni, sőt bénítani akaró rendi kicsinyeskedések ellen
(1999 Nagy László³)
3.
〈vmely folyamatot, működést stb.〉 gátol, akadályoz, lehetetlenné tesz
a’ nép látván, hogy munkája, a’ revolutio, csonkítva bénítva elleneitől, csupán az ő szeretetében találhat nevekedést
(1832 Jelenkor)
Korinthos, melynek tengeri kereskedését annyi ideig bénította az athéni hajózár
(1899 Nagy képes világtörténet)
szigorú gazdasági blokád bénítja a demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági életét
(1958 József Farkas)
A röntgen-rádiumbesugárzás a ráksejtek növekedését, szaporodását bénítja
(1961 Buga László)
Olyan engedélyeket nem ad ki a rendőrség, amelyek nyomán a tiltakozók egész pályás útlezárásokkal bénítanák a forgalmat
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. béna; ÉKsz.

Beállítások