bénna (I. 16A II. 6A) l. béna

béna mn és fn  bénna (rég)

I. mn 16A

1. (átv is) ’betegség v. sérülés következtében mozgásra, működésre képtelen 〈testrész, szerv〉’ ❖ A podágra [= köszvény] meglepett, Bénna bankó-lábra [= mankólábra] tett (1813 Ötödfélszáz énekek C2122, 174) | szószóló nyelve néma, Ótalmazó karja béna (1856 Arany János 8014086, 271) | eltorzult, béna szájam legörbülve, borzongva dadogja (1914 Karinthy Frigyes 9309010, 25) | Néhány sörét ment be béna szárnyába és most rab, nem tud repülni [a vadkacsa] (1928 Kosztolányi Dezső 9359454, 120) | Sandri bal karja bénán csüng (1974 Somogyi Tóth Sándor 2025008, 567) | egy versenyló béna hörgőjét operálják (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’olyan 〈ember, ritk. állat〉, aki(nek) v. amely(nek egy v. több mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen’ ❖ tzibertes [=] bénna, sántító (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 85) | Béna, flügellahm, a szárnyasvad, ha szárnya el van lőve (1860 Havas Sándor C2039, 25) | A csapszék előtt egy sánta, béna koldus szólított meg az Isten nevében (1888 Jókai Mór CD18) | [A kis fürdőhelyen] sok béna aggot párnaszékbe tolnak (1910 Kosztolányi Dezső C2752, 76) | Csigolyatörése, gerincvelő-sérülése miatt több műtétet végeztünk rajta, ennek ellenére deréktól lefelé béna (1995 Magyar Hírlap CD09) | Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1b. béna kacsa (sajtó) ’irányító v. vezető pozícióját névleg még őrző, de ténylegesen korlátozott cselekvési körű 〈személy, intézmény〉, ill. ilyen 〈helyzet, állapot〉’ ❖ mi módon kerülhetné el [Ronald Reagan] elnöksége hátralévő idejére a „béna kacsa”, a politikailag leírt államférfi állapotát (1987 Tények könyve CD37) | az új vezetőségnek a legfontosabb tisztségek tekintetében egyszínűnek kell lennie, hiszen az elnök önmagában – nyugati hasonlattal szólva – egy béna kacsa (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a nyugdíjbiztosító volt elnöke] működő biztosítót és nem „béna kacsa” állapotot – szeretne látni (1997 Magyar Hírlap CD09) | Minél előbb távozna a „béna kacsa” bizottság (1999 Magyar Hírlap CD09) | A dél-koreai elnök ötéves mandátuma felénél jár, újra pedig nem választható, vagyis meglehetősen gyönge az érdekérvényesítési pozíciója. (A brit The Economist szerint egyenesen béna kacsa lehet egy éven belül) (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (sérülés miatt) működésre, mozgásra képtelen v. használatra alkalmatlan 〈dolog, tárgy〉’ ❖ Egy oldalti lóczán sok apró (2–3 láb magas) jó művészi kézre mutató régi, csonka, béna faragott kép van nyugalomra félre téve, mint szolgálatra már alkalmatlanok (1859 Vasárnapi Újság CD56) | néhány szomorú és többé-kevésbbé béna szék, fakó, lehetetlen színű ripsz-szel bevonva (1906 Ambrus Zoltán C0591, 27) | [az öreg nevekhez] képzelem a gödrös diófaágyakat, a béna ingaórákat, az elkeskenyült evőkéseket, a kihűlt lábbeliket […], a gazdájuk nélkül limlommá züllött tárgyak fakó hiábavalóságát (1969 Konrád György 9351001, 9).

3. ’mozdulatlan, tespedt, cselekvésre képtelen 〈közösség, intézmény(rendszer), ill. állapot〉’ ❖ mezei gazdaságunk egy sarkalatos talpköve béna (1830 Széchenyi István 8429003, 94) | Világosi e szónál felrettent béna tompulatából (1867 Jókai Mór CD18) | a török béna tunyaságban szenvedett (1936 Móricz Zsigmond 9462018, 79) | [a sajtó] a béna közszellemet mozgásba hozza (1942 Németh László² 9485036, 339) | Miért béna a magyar tőkepiac? (1997 Magyar Hírlap CD09) | [A Tudománypolitikai Kollégium] elég béna képződmény volt, sok érdemi eredményt nem mutatott fel (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. (/biz)(vmiben) ügyetlen(kedő), tehetetlen(kedő), nem rátermett’ ❖ az elmefogyott és bénna beszédű verskoholók’ nyáját (1793 Verseghy Ferenc C4433, I) | Szokta Királyának példáját Népe követni, Bénna ha lészen amaz, szinte hibázik emez (1813 Szluha Ádám C4046, 16) | Bénának és félszegnek érezte magát (1937 Babits Mihály 9014129, 34) | a csabaiak szétzilálták az elképesztően béna Vasast, s csak rajtuk múlott, hogy a gólkülönbség nem lett még nagyobb (1995 Magyar Hírlap CD09) | én a hangképzéshez béna vagyok (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. (/biz) ’hatástalan, ill. feladatát rosszul teljesítő 〈dolog〉’ ❖ [a magyartanárok egyesülete] az elpodvásodott tanterv és béna metódus ellen a jövőre függesztett szemekkel harcra kelt (1911 Nagy János³ CD10) | milyen béna, milyen hüdéses ez az üzem! (1951 Örkény István 9500001, 167) | A vasút és a városi tömegközlekedés kevés kivételtől eltekintve béna, a közszolgáltatásokban nem szűnnek a fennakadások (1995 Magyar Hírlap CD09) | Kinek kell az a sok mélabéla, értelmeskedő nyavalygás, meg béna művészfilm, ahol fél óráig lesik egy helyben, hogyan hasad a hajnal (1999 Magyar Hírlap CD09) | béna szakmai érdekvédelem (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 6A

’olyan ember, aki(nek egy v. több mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen’ ❖ Van é ezenkivül jobb Világ valahol, amelybenn az emberek közt gyilkosok, tolvajok, nehéz nyavalyások, bénnák, vakok, éhezők, szomjúhozók nem lésznek (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 95) | A veszedelem hallatára futott mindenki a ki csak futhatott Ljetaváról az erdőkbe […]; csak a vének s bénák maradtak vissza (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Az örök város napfényben úszó, mosolygó kék ege alatt, hol életvágy szállja meg a szélütött bénát is, gyülekezés készül (1900 Ady Endre CD0801) | A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

Vö. CzF. béna¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, bénán; ÚMTsz.

bénna lásd béna
béna melléknév és főnév
bénna I. 16A II. 6A (rég)
I. melléknév 16A
1. (átv is)
betegség v. sérülés következtében mozgásra, működésre képtelen 〈testrész, szerv〉
A podágra [= köszvény] meglepett, Bénna bankó-lábra [= mankólábra] tett
(1813 Ötödfélszáz énekek)
szószóló nyelve néma, Ótalmazó karja béna
(1856 Arany János)
eltorzult, béna szájam legörbülve, borzongva dadogja
(1914 Karinthy Frigyes)
Néhány sörét ment be béna szárnyába és most rab, nem tud repülni [a vadkacsa]
(1928 Kosztolányi Dezső)
Sandri bal karja bénán csüng
(1974 Somogyi Tóth Sándor)
egy versenyló béna hörgőjét operálják
(1994 Magyar Hírlap)
1a.
olyan 〈ember, ritk. állat〉, aki(nek) v. amely(nek egy v. több mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen
tzibertes [=] bénna, sántító
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Béna, flügellahm, a szárnyasvad, ha szárnya el van lőve
(1860 Havas Sándor)
A csapszék előtt egy sánta, béna koldus szólított meg az Isten nevében
(1888 Jókai Mór)
[A kis fürdőhelyen] sok béna aggot párnaszékbe tolnak
(1910 Kosztolányi Dezső)
Csigolyatörése, gerincvelő-sérülése miatt több műtétet végeztünk rajta, ennek ellenére deréktól lefelé béna
(1995 Magyar Hírlap)
Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1b.
(csak szókapcsolatban)
béna kacsa (sajtó)
irányító v. vezető pozícióját névleg még őrző, de ténylegesen korlátozott cselekvési körű 〈személy, intézmény〉, ill. ilyen 〈helyzet, állapot〉
mi módon kerülhetné el [Ronald Reagan] elnöksége hátralévő idejére a „béna kacsa”, a politikailag leírt államférfi állapotát
(1987 Tények könyve)
az új vezetőségnek a legfontosabb tisztségek tekintetében egyszínűnek kell lennie, hiszen az elnök önmagában – nyugati hasonlattal szólva – egy béna kacsa
(1996 Magyar Hírlap)
[a nyugdíjbiztosító volt elnöke] működő biztosítót és nem „béna kacsa” állapotot – szeretne látni
(1997 Magyar Hírlap)
Minél előbb távozna a „béna kacsa” bizottság
(1999 Magyar Hírlap)
A dél-koreai elnök ötéves mandátuma felénél jár, újra pedig nem választható, vagyis meglehetősen gyönge az érdekérvényesítési pozíciója. (A brit The Economist szerint egyenesen béna kacsa lehet egy éven belül)
(2000 Magyar Hírlap)
2.
(sérülés miatt) működésre, mozgásra képtelen v. használatra alkalmatlan 〈dolog, tárgy〉
Egy oldalti lóczán sok apró (2–3 láb magas) jó művészi kézre mutató régi, csonka, béna faragott kép van nyugalomra félre téve, mint szolgálatra már alkalmatlanok
(1859 Vasárnapi Újság)
néhány szomorú és többé-kevésbbé béna szék, fakó, lehetetlen színű ripsz-szel bevonva
(1906 Ambrus Zoltán)
[az öreg nevekhez] képzelem a gödrös diófaágyakat, a béna ingaórákat, az elkeskenyült evőkéseket, a kihűlt lábbeliket […], a gazdájuk nélkül limlommá züllött tárgyak fakó hiábavalóságát
(1969 Konrád György)
3.
mozdulatlan, tespedt, cselekvésre képtelen 〈közösség, intézmény(rendszer), ill. állapot〉
mezei gazdaságunk egy sarkalatos talpköve béna
(1830 Széchenyi István)
Világosi e szónál felrettent béna tompulatából
(1867 Jókai Mór)
a török béna tunyaságban szenvedett
(1936 Móricz Zsigmond)
[a sajtó] a béna közszellemet mozgásba hozza
(1942 Németh László²)
Miért béna a magyar tőkepiac?
(1997 Magyar Hírlap)
[A Tudománypolitikai Kollégium] elég béna képződmény volt, sok érdemi eredményt nem mutatott fel
(1998 Magyar Hírlap)
4. (/biz)
(vmiben) ügyetlen(kedő), tehetetlen(kedő), nem rátermett
az elmefogyott és bénna beszédű verskoholók’ nyáját
(1793 Verseghy Ferenc)
Szokta Királyának példáját Népe követni, Bénna ha lészen amaz, szinte hibázik emez
(1813 Szluha Ádám)
Bénának és félszegnek érezte magát
(1937 Babits Mihály)
a csabaiak szétzilálták az elképesztően béna Vasast, s csak rajtuk múlott, hogy a gólkülönbség nem lett még nagyobb
(1995 Magyar Hírlap)
én a hangképzéshez béna vagyok
(1996 Magyar Hírlap)
5. (/biz)
hatástalan, ill. feladatát rosszul teljesítő 〈dolog〉
[a magyartanárok egyesülete] az elpodvásodott tanterv és béna metódus ellen a jövőre függesztett szemekkel harcra kelt
(1911 Nagy János³)
milyen béna, milyen hüdéses ez az üzem!
(1951 Örkény István)
A vasút és a városi tömegközlekedés kevés kivételtől eltekintve béna, a közszolgáltatásokban nem szűnnek a fennakadások
(1995 Magyar Hírlap)
Kinek kell az a sok mélabéla, értelmeskedő nyavalygás, meg béna művészfilm, ahol fél óráig lesik egy helyben, hogyan hasad a hajnal
(1999 Magyar Hírlap)
béna szakmai érdekvédelem
(2000 Magyar Hírlap)
II. főnév 6A
olyan ember, aki(nek egy v. több mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen
Van é ezenkivül jobb Világ valahol, amelybenn az emberek közt gyilkosok, tolvajok, nehéz nyavalyások, bénnák, vakok, éhezők, szomjúhozók nem lésznek
(1773–1775 Bessenyei György¹)
A veszedelem hallatára futott mindenki a ki csak futhatott Ljetaváról az erdőkbe […]; csak a vének s bénák maradtak vissza
(1858 Vasárnapi Újság)
Az örök város napfényben úszó, mosolygó kék ege alatt, hol életvágy szállja meg a szélütött bénát is, gyülekezés készül
(1900 Ady Endre)
A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét
(1995 Protestáns Biblia ford.)
Vö. CzF. béna¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, bénán; ÚMTsz.

Beállítások