bénult mn 12A

1. ’mozgásra, működésre képtelen, béna 〈testrész, szerv〉’ ❖ egész nap […] kün kell járnom, de ezt bénult lábam miatt csak a fontolva haladásnak leglassubb tempójában tehetem (1843 Kossuth Lajos CD32) | [a morfium a bél mozgásait] lecsökkenti és kellő nagy adag után a bél teljesen bénult lesz (1928 TolnaiÚjLex. C5729, 170) | Alfréd bácsi fejfájásait, agyérgörcseit, amelyeknek következménye lehetett az a bénult szemhéj talán, ugyanúgy tisztelték, ahogyan bicegését vagy a drága fegyvereit (1981 Mohás Lívia 1109004, 224) | bénult izmokat (1995 Természet Világa CD50).

1a. ’olyan 〈ember, ritk. állat〉, aki(nek) v. amely(nek vmelyik mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen’ ❖ jaj, ha a bénúlt lovagnak Láttatni kell tört csontjait, S a bölcsnek és a dalnokoknak Nyomor koldul mindennapit! (1855 Tompa Mihály CD01) | Mint valami tépedt [!], bénult lepke a darázsfészekben (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a veszettség ellenszerét kutató orvosok] kétségbeesetten tördelték kezüket a bénult állatokkal teli ketrecek százai [előtt] (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A bénult betegnél, mint más, sokáig fekvő betegnél is, a felfekvés okozza a legtöbb gondot (1961 Buga László 9075001, 184) | [egy Éneász nevű ember] nyolc éve feküdt az ágyban bénultan (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2. (vál)(vmely hatástól) tehetetlen, cselekvésképtelen 〈ember v. közösség〉’ ❖ Fridrik és Ortrud bénultak az ijedtségtől és ámulattól (1912 Lányi Viktor ford.–Wagner¹ CD10) | A mű azok közé a Jókai-regények közé tartozik, amelyek az abszolutizmus idején a „régi” Magyarország felidézésével, az 1848 előtti magyar világ feltámasztásával igyekeztek „lelket verni” a bénult, csalódott, hiteit és illúzióit vesztett magyarságba (1995 Új Könyvek CD29).

3. (vál) ’dermedt, merev, mozdulatlan 〈(szellemi v. lelki)állapot〉’ ❖ Mindenütt új meg új változatai a nyomor képeinek, itt a kétségbeesett küzdés, ott a bénult lemondás a halál ellenében (1856 Jókai Mór C2247, 43) | Soledad sokáig feküdt bénultan, zsibbadtan a földön. Amint elsírta a könnyeit és elsóhajtotta a sóhajait, érezte, hogy megkönnyebbült (1912 Szini Gyula CD10) | hogyan juthatunk ebből a bénult nyavalygásból, amelyben élünk, a fenséges nevetés állapotába (1926 Komlós Aladár CD10) | Őrült düh fojtogatta és bénult kétségbeesés (1965 Polgár András 1121006, 107) | a tehetetlenségtől bénultan állt, és riadtan nézett körül (1977 Kertész Imre² CD41) | a Bizottság lemondását követő bénult állapot (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. bénúlt, bénúltan; ÉrtSz.; ÉKsz.

bénult melléknév 12A
1.
mozgásra, működésre képtelen, béna 〈testrész, szerv〉
egész nap […] kün kell járnom, de ezt bénult lábam miatt csak a fontolva haladásnak leglassubb tempójában tehetem
(1843 Kossuth Lajos)
[a morfium a bél mozgásait] lecsökkenti és kellő nagy adag után a bél teljesen bénult lesz
(1928 TolnaiÚjLex.)
Alfréd bácsi fejfájásait, agyérgörcseit, amelyeknek következménye lehetett az a bénult szemhéj talán, ugyanúgy tisztelték, ahogyan bicegését vagy a drága fegyvereit
(1981 Mohás Lívia)
bénult izmokat
(1995 Természet Világa)
1a.
olyan 〈ember, ritk. állat〉, aki(nek) v. amely(nek vmelyik mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen
jaj, ha a bénúlt lovagnak Láttatni kell tört csontjait, S a bölcsnek és a dalnokoknak Nyomor koldul mindennapit!
(1855 Tompa Mihály)
Mint valami tépedt [!], bénult lepke a darázsfészekben
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[a veszettség ellenszerét kutató orvosok] kétségbeesetten tördelték kezüket a bénult állatokkal teli ketrecek százai [előtt]
(1933 Az állatok világa ford.)
A bénult betegnél, mint más, sokáig fekvő betegnél is, a felfekvés okozza a legtöbb gondot
(1961 Buga László)
[egy Éneász nevű ember] nyolc éve feküdt az ágyban bénultan
(1995 Protestáns Biblia ford.)
2. (vál)
(vmely hatástól) tehetetlen, cselekvésképtelen 〈ember v. közösség〉
Fridrik és Ortrud bénultak az ijedtségtől és ámulattól
(1912 Lányi Viktor ford.Wagner¹)
A mű azok közé a Jókai-regények közé tartozik, amelyek az abszolutizmus idején a „régi” Magyarország felidézésével, az 1848 előtti magyar világ feltámasztásával igyekeztek „lelket verni” a bénult, csalódott, hiteit és illúzióit vesztett magyarságba
(1995 Új Könyvek)
3. (vál)
dermedt, merev, mozdulatlan (szellemi v. lelki)állapot〉
Mindenütt új meg új változatai a nyomor képeinek, itt a kétségbeesett küzdés, ott a bénult lemondás a halál ellenében
(1856 Jókai Mór)
Soledad sokáig feküdt bénultan, zsibbadtan a földön. Amint elsírta a könnyeit és elsóhajtotta a sóhajait, érezte, hogy megkönnyebbült
(1912 Szini Gyula)
hogyan juthatunk ebből a bénult nyavalygásból, amelyben élünk, a fenséges nevetés állapotába
(1926 Komlós Aladár)
Őrült düh fojtogatta és bénult kétségbeesés
(1965 Polgár András)
a tehetetlenségtől bénultan állt, és riadtan nézett körül
(1977 Kertész Imre²)
a Bizottság lemondását követő bénult állapot
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. bénúlt, bénúltan; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások