bénult mn 12A
1. ’mozgásra, működésre képtelen, béna 〈testrész, szerv〉’ ❖ egész nap […] kün kell járnom, de ezt bénult lábam miatt csak a fontolva haladásnak leglassubb tempójában tehetem (1843 Kossuth Lajos CD32) | [a morfium a bél mozgásait] lecsökkenti és kellő nagy adag után a bél teljesen bénult lesz (1928 TolnaiÚjLex. C5729, 170) | Alfréd bácsi fejfájásait, agyérgörcseit, amelyeknek következménye lehetett az a bénult szemhéj talán, ugyanúgy tisztelték, ahogyan bicegését vagy a drága fegyvereit (1981 Mohás Lívia 1109004, 224) | bénult izmokat (1995 Természet Világa CD50).
1a. ’olyan 〈ember, ritk. állat〉, aki(nek) v. amely(nek vmelyik mozgásszerve, testrésze) mozgásra képtelen’ ❖ jaj, ha a bénúlt lovagnak Láttatni kell tört csontjait, S a bölcsnek és a dalnokoknak Nyomor koldul mindennapit! (1855 Tompa Mihály CD01) | Mint valami tépedt [!], bénult lepke a darázsfészekben (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a veszettség ellenszerét kutató orvosok] kétségbeesetten tördelték kezüket a bénult állatokkal teli ketrecek százai [előtt] (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A bénult betegnél, mint más, sokáig fekvő betegnél is, a felfekvés okozza a legtöbb gondot (1961 Buga László 9075001, 184) | [egy Éneász nevű ember] nyolc éve feküdt az ágyban bénultan (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
2. (vál) ’(vmely hatástól) tehetetlen, cselekvésképtelen 〈ember v. közösség〉’ ❖ Fridrik és Ortrud bénultak az ijedtségtől és ámulattól (1912 Lányi Viktor ford.–Wagner¹ CD10) | A mű azok közé a Jókai-regények közé tartozik, amelyek az abszolutizmus idején a „régi” Magyarország felidézésével, az 1848 előtti magyar világ feltámasztásával igyekeztek „lelket verni” a bénult, csalódott, hiteit és illúzióit vesztett magyarságba (1995 Új Könyvek CD29).
3. (vál) ’dermedt, merev, mozdulatlan 〈(szellemi v. lelki)állapot〉’ ❖ Mindenütt új meg új változatai a nyomor képeinek, itt a kétségbeesett küzdés, ott a bénult lemondás a halál ellenében (1856 Jókai Mór C2247, 43) | Soledad sokáig feküdt bénultan, zsibbadtan a földön. Amint elsírta a könnyeit és elsóhajtotta a sóhajait, érezte, hogy megkönnyebbült (1912 Szini Gyula CD10) | hogyan juthatunk ebből a bénult nyavalygásból, amelyben élünk, a fenséges nevetés állapotába (1926 Komlós Aladár CD10) | Őrült düh fojtogatta és bénult kétségbeesés (1965 Polgár András 1121006, 107) | a tehetetlenségtől bénultan állt, és riadtan nézett körül (1977 Kertész Imre² CD41) | a Bizottság lemondását követő bénult állapot (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF. bénúlt, bénúltan; ÉrtSz.; ÉKsz.