berenál (1a) l. boronál

boronál ts ige 1abaronál (nyj) , berenál (nyj)

1. (tárgy n. is) ’〈földet〉 boronával (meg)munkál, elsimít, ill. 〈elvetett magot〉 rá földet húzva, boronával egyenget’ ❖ Fel-ſzántott fldjeit Ceres baronálta (1792 Etédi Sós Márton 7296001, 95) | Hogy a mag öszve ne csomósodjék, hanem egyenlően keljen, az elvetett magot először keresztűl vas-boronával, azután pedig hosszában tövis-boronával boronáltatta (1826 Fáy András¹ 8139012, 104) | Ha lóval boronálunk, hámfákat használunk (1854 A Magyar Nép Könyve C2996, 242) | az árpák is bevetve az egyenesre boronált barna föld alatt (1930 Sellyei József CD10) | földjét a téesz traktorával és gázolajával szántatta, boronáltatta (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (el)egyenget, (el)simít vmit’ ❖ ? ott léte hírével tele lenne az egész Görög Ország, ’s ugyan azért-is ne boronálná annyit a’ dolgot (1774 Dugonics András C1484, 22) | Négy ujjal boronálom üstököm (1909 Ignotus CD10) | [a zsírosbödön] fenekén habos dombokban terült el a maradék zsír; máris elővett egy kanalat s azzal szép símára boronálta, s így nézegette tovább (1931 Gelléri Andor Endre CD10).

Ö: be~, el~, meg~, össze~.

Vö. CzF. barona · baronál, ~, boronált; ÉrtSz.; TESz. borona¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, boronáltat

berenál lásd boronál
boronál tárgyas ige 1a
baronál 1a (nyj)
berenál 1a (nyj)
1. (tárgy n. is)
〈földet〉 boronával (meg)munkál, elsimít, ill. 〈elvetett magot〉 rá földet húzva, boronával egyenget
Fel-ſzántott fldjeit Ceres baronálta
(1792 Etédi Sós Márton)
Hogy a mag öszve ne csomósodjék, hanem egyenlően keljen, az elvetett magot először keresztűl vas-boronával, azután pedig hosszában tövis-boronával boronáltatta
(1826 Fáy András¹)
Ha lóval boronálunk, hámfákat használunk
(1854 A Magyar Nép Könyve)
az árpák is bevetve az egyenesre boronált barna föld alatt
(1930 Sellyei József)
földjét a téesz traktorával és gázolajával szántatta, boronáltatta
(1997 Magyar Hírlap)
2.
(el)egyenget, (el)simít vmit
?
ott léte hírével tele lenne az egész Görög Ország, ’s ugyan azért-is ne boronálná annyit a’ dolgot
(1774 Dugonics András)
Négy ujjal boronálom üstököm
(1909 Ignotus)
[a zsírosbödön] fenekén habos dombokban terült el a maradék zsír; máris elővett egy kanalat s azzal szép símára boronálta, s így nézegette tovább
(1931 Gelléri Andor Endre)
Vö. CzF. barona · baronál, ~, boronált; ÉrtSz.; TESz. borona¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, boronáltat

Beállítások