bérkocsi fn 1A1

1. ’használatra megszabott díjért (kocsissal együtt) bérbe vehető lovas kocsi’ ❖ A Bérkotsik, Fiacres, Franzorſzágban 1571-ben állottak fel, nálunk, ’s nevezet ſzerént Pozsonban, már 1440-ben megvalának (1801 Sándor István 7287102, 118) | szekér az utczákon alig, vagy épen nem látható, bérkocsi is igen kevés van (1877 Budapest 8674001, 3) | A városi élet meghozta a bérkocsit, amelynek Budapesten az egylovas konflis és a kétlovas fiakker voltak a képviselői (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 11) | [A millenniumi Budapesten] a számtalan hatósági ember között nem akad, aki figyelmet fordítana a kétfogatú bérkocsira, mely a Sziget utcán várakozik, épp kívül a rendőrkordonon (1988 Lengyel Péter 9397008, 311).

2. (kissé rég, ritk) ’használatra megszabott díjért (sofőrrel együtt) bérbe vehető (személy)gépkocsi; bérautó’ ❖ [egy budapesti vállalkozó] engedelmet kért a tanácstól, hogy husz automobil bérkocsit járathasson a főváros utcáin (1900 Budapesti Hírlap márc. 20. C0055, 10) | A régi taxikat egyszerűen eldobták. Az új bérkocsik éppen olyan kényelmetlenek, mint voltak a régiek (1936 Márai Sándor 9421007, 75) | [A vádlott] fővárosi taxisokkal először utasként került kapcsolatba. Mindig azzal szállt be a bérkocsikba, hogy hosszabb, vidéki útra indulna (1995 Magyar Hírlap CD09).

UB: -állomás.

ÖE: ~sor, ~tulajdon.

Sz: bérkocsizik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bérkocsi főnév 1A1
1.
használatra megszabott díjért (kocsissal együtt) bérbe vehető lovas kocsi
A Bérkotsik, Fiacres, Franzorſzágban 1571-ben állottak fel, nálunk, ’s nevezet ſzerént Pozsonban, már 1440-ben megvalának
(1801 Sándor István)
szekér az utczákon alig, vagy épen nem látható, bérkocsi is igen kevés van
(1877 Budapest)
A városi élet meghozta a bérkocsit, amelynek Budapesten az egylovas konflis és a kétlovas fiakker voltak a képviselői
(1927 TolnaiÚjLex.)
[A millenniumi Budapesten] a számtalan hatósági ember között nem akad, aki figyelmet fordítana a kétfogatú bérkocsira, mely a Sziget utcán várakozik, épp kívül a rendőrkordonon
(1988 Lengyel Péter)
2. (kissé rég, ritk)
használatra megszabott díjért (sofőrrel együtt) bérbe vehető (személy)gépkocsi; bérautó
[egy budapesti vállalkozó] engedelmet kért a tanácstól, hogy husz automobil bérkocsit járathasson a főváros utcáin
(1900 Budapesti Hírlap márc. 20.)
A régi taxikat egyszerűen eldobták. Az új bérkocsik éppen olyan kényelmetlenek, mint voltak a régiek
(1936 Márai Sándor)
[A vádlott] fővárosi taxisokkal először utasként került kapcsolatba. Mindig azzal szállt be a bérkocsikba, hogy hosszabb, vidéki útra indulna
(1995 Magyar Hírlap)
ÖE: bérkocsisor, bérkocsitulajdon
Sz: bérkocsizik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások