besötétedik tn ige 12b5 (3. sz-ben)

1. (rendsz. alany n.) ’a napnyugtát követően fokozatosan beáll az esti sötétség; beesteledik’ ❖ hogy jobban bé setétedett, lámpást kötöttek reája [ti. a repülő golyóra]: a’ mi is még mulatságosabb látattal gyönyörködtette a’ nézket (1784 Magyar Hírmondó C0272, 56) | Mihent az id bé ſetétedik, azonnal el-foglalják a’ sétáló helyeket (1793 Sándor István 7287027, 247) | Ádám [mint Kepler] zsöllyeszékbe dűl, Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik (1863 Madách Imre 8284009, 603) | Homályosodott már az idő, a mint találkoztunk velük és besötétedett, míg leértünk (1905 Petelei István 8361005, 21) | A szénapadlásról Bálint csak este jött le, amikor már jól besötétedett, és nem láthatta senki (1977 Végh Antal 9768002, 33).

2. (vál) ’a nappali világosságtól megfosztva sötétségbe borul, elsötétül vmi’ ❖ Bodrog’ szép táján szomorún besötétedik a’ föld (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 92) | Lovaink sietve ügetnek által a besötétedő szűk mór-utczákon (1898 Pekár Gyula C3459, 85) | [a császár] elgondolkozva nézte a besötétedő tájat (1913 Krúdy Gyula C2841, 180) | Mikor a szoba besötétedett, eszébe jutott, hogy mennyi dolga van, haza kellene menni és tanulni (1931 Móricz Zsigmond CD10).

2a. (irod) ’〈arc, tekintet〉 elsötétül, elkomorul’ ❖ ’S hősöm, atyám, és jobb nemzési ne lássanak engem; Mert besötétednek szemeim, láttokra (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 158) | Az ember képe besötétedett. Csak csöndeskén vágta oda: – Egye (1925 Németh László² CD10).

3. ’vminek a színe (egészen) sötétté válik’ ❖ Egyes trópusi folyókat elborít az úszó vegetáció, és annyira teli vannak rothadó levelekkel, hogy a vizük besötétedik, zavarossá válik (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146002, 131) | Az egykor szőke haj besötétedett (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az alapozó csökkenti a fugaképződés veszélyét, használata esetén a padlófelület egységesen világos marad, nem sötétedik be (1998 Lakáskultúra CD39).

3a. ’〈ég〉 egészen sötétté válik, ill. beborul’ ❖ az egész ég bé-setétedvén […] a Plébánia Templom tornyába üte-bé [ti. a mennykő] (1783 Magyar Hírmondó C0271, 455) | Gyönyörű szép, kánikulai este volt: az ég alig akart besötétedni (1882 Jókai Mór CD18) | A falu felett besötétedett az ég, beesteledett (1991 Csikós Tóth Judit 2038031, 98) | besötétedett az ég, a vihar előszele söpört végig a városon (1994 Magyar Hírlap CD09).

3b. (ritk) ’〈fény, világosság〉 tompává válik, ill. (teljesen) kialszik, kihuny’ ❖ az, kiben az értelemnek világa besetétedett, tudatlan, esztelen; […] vezérlő okossága nincs (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 84) | Átkomtól besötétedjék a déli verőfény (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 43) | a fények kivilágosodnak, majd besötétednek (2000 Lakáskultúra CD39).

J: besötétül.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

besötétedik tárgyatlan ige 12b5 (3. sz-ben)
1. (rendsz. alany n.)
a napnyugtát követően fokozatosan beáll az esti sötétség; beesteledik
hogy jobban bé setétedett, lámpást kötöttek reája [ti. a repülő golyóra]: a’ mi is még mulatságosabb látattal gyönyörködtette a’ nézket
(1784 Magyar Hírmondó)
Mihent az id bé ſetétedik, azonnal el-foglalják a’ sétáló helyeket
(1793 Sándor István)
Ádám [mint Kepler] zsöllyeszékbe dűl, Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik
(1863 Madách Imre)
Homályosodott már az idő, a mint találkoztunk velük és besötétedett, míg leértünk
(1905 Petelei István)
A szénapadlásról Bálint csak este jött le, amikor már jól besötétedett, és nem láthatta senki
(1977 Végh Antal)
2. (vál)
a nappali világosságtól megfosztva sötétségbe borul, elsötétül vmi
Bodrog’ szép táján szomorún besötétedik a’ föld
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Lovaink sietve ügetnek által a besötétedő szűk mór-utczákon
(1898 Pekár Gyula)
[a császár] elgondolkozva nézte a besötétedő tájat
(1913 Krúdy Gyula)
Mikor a szoba besötétedett, eszébe jutott, hogy mennyi dolga van, haza kellene menni és tanulni
(1931 Móricz Zsigmond)
2a. (irod)
〈arc, tekintet〉 elsötétül, elkomorul
’S hősöm, atyám, és jobb nemzési ne lássanak engem; Mert besötétednek szemeim, láttokra
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Az ember képe besötétedett. Csak csöndeskén vágta oda: – Egye
(1925 Németh László²)
3.
vminek a színe (egészen) sötétté válik
Egyes trópusi folyókat elborít az úszó vegetáció, és annyira teli vannak rothadó levelekkel, hogy a vizük besötétedik, zavarossá válik
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
Az egykor szőke haj besötétedett
(1996 Magyar Hírlap)
Az alapozó csökkenti a fugaképződés veszélyét, használata esetén a padlófelület egységesen világos marad, nem sötétedik be
(1998 Lakáskultúra)
3a.
〈ég〉 egészen sötétté válik, ill. beborul
az egész ég bé-setétedvén […] a Plébánia Templom tornyába üte-bé [ti. a mennykő]
(1783 Magyar Hírmondó)
Gyönyörű szép, kánikulai este volt: az ég alig akart besötétedni
(1882 Jókai Mór)
A falu felett besötétedett az ég, beesteledett
(1991 Csikós Tóth Judit)
besötétedett az ég, a vihar előszele söpört végig a városon
(1994 Magyar Hírlap)
3b. (ritk)
〈fény, világosság〉 tompává válik, ill. (teljesen) kialszik, kihuny
az, kiben az értelemnek világa besetétedett, tudatlan, esztelen; […] vezérlő okossága nincs
(1802–1804 Bessenyei György¹)
Átkomtól besötétedjék a déli verőfény
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
a fények kivilágosodnak, majd besötétednek
(2000 Lakáskultúra)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások