besötétedik tn ige 12b5 (3. sz-ben)
1. (rendsz. alany n.) ’a napnyugtát követően fokozatosan beáll az esti sötétség; beesteledik’ ❖ hogy jobban bé setétedett, lámpást kötöttek reája [ti. a repülő golyóra]: a’ mi is még mulatságosabb látattal gyönyörködtette a’ nézket (1784 Magyar Hírmondó C0272, 56) | Mihent az id bé ſetétedik, azonnal el-foglalják a’ sétáló helyeket (1793 Sándor István 7287027, 247) | Ádám [mint Kepler] zsöllyeszékbe dűl, Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik (1863 Madách Imre 8284009, 603) | Homályosodott már az idő, a mint találkoztunk velük és besötétedett, míg leértünk (1905 Petelei István 8361005, 21) | A szénapadlásról Bálint csak este jött le, amikor már jól besötétedett, és nem láthatta senki (1977 Végh Antal 9768002, 33).
2. (vál) ’a nappali világosságtól megfosztva sötétségbe borul, elsötétül vmi’ ❖ Bodrog’ szép táján szomorún besötétedik a’ föld (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 92) | Lovaink sietve ügetnek által a besötétedő szűk mór-utczákon (1898 Pekár Gyula C3459, 85) | [a császár] elgondolkozva nézte a besötétedő tájat (1913 Krúdy Gyula C2841, 180) | Mikor a szoba besötétedett, eszébe jutott, hogy mennyi dolga van, haza kellene menni és tanulni (1931 Móricz Zsigmond CD10).
2a. (irod) ’〈arc, tekintet〉 elsötétül, elkomorul’ ❖ ’S hősöm, atyám, és jobb nemzési ne lássanak engem; Mert besötétednek szemeim, láttokra (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 158) | Az ember képe besötétedett. Csak csöndeskén vágta oda: – Egye (1925 Németh László² CD10).
3. ’vminek a színe (egészen) sötétté válik’ ❖ Egyes trópusi folyókat elborít az úszó vegetáció, és annyira teli vannak rothadó levelekkel, hogy a vizük besötétedik, zavarossá válik (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146002, 131) | Az egykor szőke haj besötétedett (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az alapozó csökkenti a fugaképződés veszélyét, használata esetén a padlófelület egységesen világos marad, nem sötétedik be (1998 Lakáskultúra CD39).
3a. ’〈ég〉 egészen sötétté válik, ill. beborul’ ❖ az egész ég bé-setétedvén […] a Plébánia Templom tornyába üte-bé [ti. a mennykő] (1783 Magyar Hírmondó C0271, 455) | Gyönyörű szép, kánikulai este volt: az ég alig akart besötétedni (1882 Jókai Mór CD18) | A falu felett besötétedett az ég, beesteledett (1991 Csikós Tóth Judit 2038031, 98) | besötétedett az ég, a vihar előszele söpört végig a városon (1994 Magyar Hírlap CD09).
3b. (ritk) ’〈fény, világosság〉 tompává válik, ill. (teljesen) kialszik, kihuny’ ❖ az, kiben az értelemnek világa besetétedett, tudatlan, esztelen; […] vezérlő okossága nincs (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 84) | Átkomtól besötétedjék a déli verőfény (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 43) | a fények kivilágosodnak, majd besötétednek (2000 Lakáskultúra CD39).
J: besötétül.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.