áhán (0) l. ahán

ahán msz 0 (/nyj)áhán (ritk)

’〈hirtelen észrevevés, ráeszmélés, felismerés kif-ére〉’ ❖ Á hán! már most sötétben-is meg-mondnám (1792 Sághy Ferenc ford.–Schikaneder C2990, 259) | Hát te nem jössz be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyelje magát miattad? (1875 Jókai Mór CD18) | Áhán, […] most ki fog sülni, amit én különben régen tudok (1927 Benedek Elek 1015001, 39) | Ahán! Csintalankodtál? Verekedtél? Tudom, az én kicsikéim is állandóan püfölik egymást (1953 Tersánszky Józsi Jenő 9706014, 14).

Vö. ÉrtSz.; TESz. aha; ÉKsz.; ÚMTsz.

áhán lásd ahán
ahán mondatszó 0 (/nyj)
áhán 0 (ritk)
〈hirtelen észrevevés, ráeszmélés, felismerés kif-ére〉
Á hán! már most sötétben-is meg-mondnám
(1792 Sághy Ferenc ford.Schikaneder)
Hát te nem jössz be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyelje magát miattad?
(1875 Jókai Mór)
Áhán, […] most ki fog sülni, amit én különben régen tudok
(1927 Benedek Elek)
Ahán! Csintalankodtál? Verekedtél? Tudom, az én kicsikéim is állandóan püfölik egymást
(1953 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. ÉrtSz.; TESz. aha; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások