betűtípus fn 4A

1. (Könyv) ’azonos grafikai elv szerint tervezett, egységes stílushatást keltő, forma, vonalvastagság, díszítettség stb. alapján különböző változatokat mutató betűsor és írásjelegyüttes (mint vmely betűcsalád tagja)’ ❖ Az egész könyvecske 20 oldalra terjed és a betűtypusból következtetve, utrechti nyomtatás lehet (1894 Magyar írók élete CD27) | Igen tarka képet nyújtanak a francia és olasz kiadványok, egyik-másik groteszk betűtípusával, a festői effektusok hajhászásával egyenesen a XIX. századi könyvművészet legrosszabb idejére emlékeztet (1921 Király György CD10) | az első „A”-betű szétvetette a lábát, mint egy otromba kapuőr, az utána jövő „E” és „T” már hirtelen szűkültek s mintha más betűtípusból kerültek volna tévesen ide (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 81) | a választékos Cochin betűtípus József Attila folyóiratát, a Szép Szót […] idézi szerencsés módon emlékezetünkbe (1995 Magyar Hírlap CD09) | A század folyamán Európa-szerte általánosan használt betűtípus a barokk betű (szemben a 16. század reneszánsz antikvájával) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’vmilyen megformáltságú, jellegű betű’ ❖ [a felirat betűformái a Krisztus előtti 460–447. év] közti időre vallanak. De kérdés, szabad-e azt a betűtypust oly szűk időre szorítani (1885 Thewrewk Emil C4134, 183) | Névfeliratuk [ti. a koronán az apostollemezeké] betűtípusa, bizonyos ikonográfiai és technikai jellegzetességei ugyanis azt mutatják, hogy Közép- vagy Dél-Itáliában készültek 1050 előtt (1998 Tóth Endre² CD17).

2. ’betűfajta’ ❖ [az] idézetes igazoló anyag az egyes jelentésváltozatok vagy értelemárnyalatok alá besorolva található, szigorú időrendben, külön bekezdésben és az értelmező szövegnél kisebb betűtípussal (1966 Országh László 9493001, 345) | Ami a tipográfiát illeti, a különböző passzusok betűtípusainak is jelentősége van: a normál szedésűek általában saját szövegek, a kurzív a vendégszövegeké, a kövér betűk pedig főként a betétmontázsokban jutnak funkcióhoz (1990 Csontos János 2001033, 75).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

betűtípus főnév 4A
1. (Könyv)
azonos grafikai elv szerint tervezett, egységes stílushatást keltő, forma, vonalvastagság, díszítettség stb. alapján különböző változatokat mutató betűsor és írásjelegyüttes (mint vmely betűcsalád tagja)
Az egész könyvecske 20 oldalra terjed és a betűtypusból következtetve, utrechti nyomtatás lehet
(1894 Magyar írók élete)
Igen tarka képet nyújtanak a francia és olasz kiadványok, egyik-másik groteszk betűtípusával, a festői effektusok hajhászásával egyenesen a XIX. századi könyvművészet legrosszabb idejére emlékeztet
(1921 Király György)
az első „A”-betű szétvetette a lábát, mint egy otromba kapuőr, az utána jövő „E” és „T” már hirtelen szűkültek s mintha más betűtípusból kerültek volna tévesen ide
(1934 Szentkuthy Miklós)
a választékos Cochin betűtípus József Attila folyóiratát, a Szép Szót […] idézi szerencsés módon emlékezetünkbe
(1995 Magyar Hírlap)
A század folyamán Európa-szerte általánosan használt betűtípus a barokk betű (szemben a 16. század reneszánsz antikvájával)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
vmilyen megformáltságú, jellegű betű
[a felirat betűformái a Krisztus előtti 460–447. év] közti időre vallanak. De kérdés, szabad-e azt a betűtypust oly szűk időre szorítani
(1885 Thewrewk Emil)
Névfeliratuk [ti. a koronán az apostollemezeké] betűtípusa, bizonyos ikonográfiai és technikai jellegzetességei ugyanis azt mutatják, hogy Közép- vagy Dél-Itáliában készültek 1050 előtt
(1998 Tóth Endre²)
2.
[az] idézetes igazoló anyag az egyes jelentésváltozatok vagy értelemárnyalatok alá besorolva található, szigorú időrendben, külön bekezdésben és az értelmező szövegnél kisebb betűtípussal
(1966 Országh László)
Ami a tipográfiát illeti, a különböző passzusok betűtípusainak is jelentősége van: a normál szedésűek általában saját szövegek, a kurzív a vendégszövegeké, a kövér betűk pedig főként a betétmontázsokban jutnak funkcióhoz
(1990 Csontos János)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások