ahistorikus mn 15A (Tud)

1. ’〈a historikussal szemben:〉 az időbeliséget, a történelmi fejlődést mint vizsgálati, megközelítési szempontot tudatosan figyelmen kívül hagyó 〈szemlélet〉’ ❖ [a történettudósok] hagyományos individualizáló hajlandóságuk következtében, de a dogmatizálás túlhajtásaiból származó ahistorikus elméletektől is ez irányban befolyásolva, tagadják nemcsak a jelenségek törvényszerű ismétlődését, hanem még azok tipikus voltát is (1921 Hóman Bálint CD42) | Az értékelés alapjában ahistorikus látás és azokban a korokban volt erős, amelyek az értékek rendjét feszítették az időbeli egymásután fölé (1933 Halász Gábor¹ CD10) | [Beöthy Zsolt] esztétikai, kritikai ítélkezése […] ahistorikus és normatív irodalomtörténeti szemléletéhez hasonló (1965 Németh G. Béla CD53) | [a tanulmányok] a historizmus nagykorúvá válásával párhuzamosan próbál meg egy anti- avagy ahistorikus álláspontot érvényesíteni, így remélve azt, hogy a közelébe juthatnak annak, amit „történeti”-nek nevezünk (1994 Új Könyvek CD29).

2. ’a történelmi összefüggéseket, a történelmi fejlődést, kül. az időbeli összefüggéseket mellőző, történelmietlen 〈eljárás, szemlélet stb.〉’ ❖ Ez az eljárás [ti. a palóc terület egyre tágabb határok között való meghatározása] ahistorikus, mivel a 18–19. sz. legfeljebb a késő középkorban gyökerező társadalmi, gazdasági, kulturális jellemzőit egy történetileg is nagyon nehezen követhető, […] korai Árpád-kori csoporttal való azonosítást sugallja (1981 NéprajziLex. CD47) | Sajátos problémája a közép-európai történetírásoknak a középkori helyneveknek a modern írásmódja. […] Az eljárás talán indokolható […], de ahistorikus szemléletet tükröz: Kézai korában ezeket a helyneveket véletlenül sem használták (2000 Szovák Kornél CD58).

3. ’a történelem felett v. azon kívül álló’ ❖ a természet ahistorikus, időtlen fogalom, szinte ellentéte a történelemnek, a táj pedig csupa történelem (1940 Szerb Antal CD10) | ahistorikus kultúrákhoz való visszatérés (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | [a középkori dinamikus szemlélet] számolt az emberek és birodalmak-korszakok váltakozásával, változékonyságával, az idő felett álló és ahistorikus Örökkévalóság irányában (2000 Veszprémy László ford. CD58).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

ahistorikus melléknév 15A (Tud)
1.
〈a historikussal szemben:〉 az időbeliséget, a történelmi fejlődést mint vizsgálati, megközelítési szempontot tudatosan figyelmen kívül hagyó 〈szemlélet〉
[a történettudósok] hagyományos individualizáló hajlandóságuk következtében, de a dogmatizálás túlhajtásaiból származó ahistorikus elméletektől is ez irányban befolyásolva, tagadják nemcsak a jelenségek törvényszerű ismétlődését, hanem még azok tipikus voltát is
(1921 Hóman Bálint)
Az értékelés alapjában ahistorikus látás és azokban a korokban volt erős, amelyek az értékek rendjét feszítették az időbeli egymásután fölé
(1933 Halász Gábor¹)
[Beöthy Zsolt] esztétikai, kritikai ítélkezése […] ahistorikus és normatív irodalomtörténeti szemléletéhez hasonló
(1965 Németh G. Béla)
[a tanulmányok] a historizmus nagykorúvá válásával párhuzamosan próbál meg egy anti- avagy ahistorikus álláspontot érvényesíteni, így remélve azt, hogy a közelébe juthatnak annak, amit „történeti”-nek nevezünk
(1994 Új Könyvek)
2.
a történelmi összefüggéseket, a történelmi fejlődést, kül. az időbeli összefüggéseket mellőző, történelmietlen 〈eljárás, szemlélet stb.〉
Ez az eljárás [ti. a palóc terület egyre tágabb határok között való meghatározása] ahistorikus, mivel a 18–19. sz.század legfeljebb a késő középkorban gyökerező társadalmi, gazdasági, kulturális jellemzőit egy történetileg is nagyon nehezen követhető, […] korai Árpád-kori csoporttal való azonosítást sugallja
(1981 NéprajziLex.)
Sajátos problémája a közép-európai történetírásoknak a középkori helyneveknek a modern írásmódja. […] Az eljárás talán indokolható […], de ahistorikus szemléletet tükröz: Kézai korában ezeket a helyneveket véletlenül sem használták
(2000 Szovák Kornél)
3.
a történelem felett v. azon kívül álló
a természet ahistorikus, időtlen fogalom, szinte ellentéte a történelemnek, a táj pedig csupa történelem
(1940 Szerb Antal)
ahistorikus kultúrákhoz való visszatérés
(1993 A magyarság kézikönyve)
[a középkori dinamikus szemlélet] számolt az emberek és birodalmak-korszakok váltakozásával, változékonyságával, az idő felett álló és ahistorikus Örökkévalóság irányában
(2000 Veszprémy László ford.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások