áhítatos mn 15A ahétatos (rég)
1. ’buzgón vallásos, kegyes, a vallási előírásokhoz ragaszkodó 〈személy〉, ill. rá jellemző, hozzá kapcsolódó 〈tulajdonság, magatartás〉’ ❖ tsúfolódáſokkal el-idegenítik az áhitatos embert a’ ſzent gyónásnak az áldozatnak, és más akár melly jóságos tselekedetnek gyakorlásától (1774 Vajda Sámuel 7365003, 112) | A’ templomban […] áhítatosan viseld magad (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 138) | áhitatos és buzgó vallásu nö (1885 Ormós Zsigmond 8341003, 16) | áhitatosan imádkoztak, énekeltek az öregbötüs imakönyvből (1910 Kosztolányi Dezső 9359115, 50) | Az ektenós [szó] nemcsak a buzgóságot, hanem az áhitatos, Istennek odaszánt lelkületet is jelenti (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
1a. ’vallási tartalmú 〈mű, könyv stb.〉’ ❖ [Baróti Szabó Dávid] áhétatos verseket írt (1789 Rájnis József C3578, 24) | [az apát] áhitatos misererét is […] énekeltetett (1890 Zempléni P. Gyula ford.–Boccaccio 8536007, 214) | áhítatos éneket is tudok pengetni a kobozomon (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 40) | az unitáriusok áhítatos zsoltárokat zengedezve vonultak augusztus 16-án az újsütetű úrvacsora vétele után a homoródi fürdő tájékára (1990 Magyar néprajz CD47).
1b. ’vallásos elmélyüléssel telt’ ❖ áhitatos Bútsú-járásra méne (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500001, 29) | A bőjti időszak áhitatos szigorától (1890 Fraknói Vilmos CD55) | A Notre Dame templom áhítatos hangulatában (1936 Hajnal István CD42) | Julianus az oltár elé állt, karjait kitárta, Ursula és Evias lehajtott fejjel hallgatta a császár áhítatos imáját (1966 Révay József 9565001, 23).
1c. (rég) • áhítatos iskola ’piarista szerzetesrend; kegyesrend’ ❖ Révai Miklós az Áhétatos Oskolák’ szerzetes Fia (1773 Rájnis József C3575, 4b) | [Tapocsányi Gergely munkái:] 4. Szent Kalazantius József áhitatos iskoláktól neveztetett szerzetes rend fundátorának sommás élete [...]. Kalocsa, 1772. (1909 Magyar írók élete CD27) • áhítatos rend ’ua.’ ❖ Perczel Imre úr áhétatos rendbéli pap […] el temettetett (1795 Magyar Kurír C0328, 29) | A magas emléken virrasztott áhitatos Rend (1879 Szabó Dávid C3764, 71) | Strobl György, a váczi áhitatos rendben lévő háznak legérdemesebb kormányzója (1900 Magyar írók élete CD27) • áhítatos szerzet ’ua.’ ❖ Áhétatos szerzetbeli pap (1792 Decsy Sámuel C1378, 360) | Piarista. Áhétatos Szerzetbeli Pap (1806 Sive Glossarium vocum C4039, 141).
2. ’vkinek v. vminek a feltétlen csodálatát, megilletődött tiszteletét kifejező’ ❖ hazug költeményeknek áhetatos halgatásában (1790 Decsy Sámuel 7078012, 118) | A nő áhitatos figyelemmel hallgatott férjére (1868 Vértesi Arnold C4454, 11) | [a kéziratot] áhitatosan megcsókolta (1892 Ágai Adolf C0545, 220) | melléje telepedett s áhitatosan csüngött ajkán (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 64) | Áhitatos arccal guggolták körül a macskát (1973 Csukás István 9095021, 40).
2a. ’olyan 〈személy〉, aki (csodálattal párosult) tisztelettel adózik vminek’ ❖ férjen mind az eszéhez, mind szivéhez az áhétatos Olvasónak (1773 Faludi Ferenc C1665, [II]) | több mint félszázaddal Petőfi után, az ő tünedező, szerényke nyomainak áhítatos kutatója (1919 Hatvany Lajos 9229008, 80).
2b. ’olyan 〈helyzet, ill. viselkedés〉, amelyre bensőséges meghittség, ill. átszellemült komolyság jellemző’ ❖ ebéd után áhítatosan kiballagtak [a hegyi pincéhez] (1908 Ady Endre 9003048, 157) | kissé fontoskodó, a dolgokat, az igazságokat tisztelő, komoly s áhitatos modorát, még kicsiségekben is rendithetetlen komolyságát (1918 Móricz Zsigmond 9462007, 276) | bor, időnként pezsgő, lemezek, áhítatos zenehallgatások (1983 Polgár András 1121002, 85) | áhítatos csendben zajlanak a történelemórák (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. (pejor) ’szenteskedő, álszent, képmutató’ ❖ papirjaink mind rendben és áhitatos képű kimutatásra készen tarisznyában vannak (1857 Széchenyi István CD1501) | A világ szeret olyan meséket kitalálni, mik fölött áhítatos szemforgatások közt botránkozhassék (1900 Váli Mari 8506003, 180) | úgy vesszük fel az áhítatos, ünnepi mosolyt az arcunkra, mint egy álarcot, amely a világ szomorúbb felét eltakarja (1995 Magyar Hírlap CD09).
J: ájtatos.
Vö. CzF. ahítatos, ~; ÉrtSz.; TESz. ájtatos; ÉKsz.; ÚMTsz.