bibast (3A1) l. bibasz

bibasz mn és fn 4A (rég v. nyj)bibas, bibás, bibast, bibást, bibaszt

I. mn

1. ’léhűtő, semmirekellő 〈ember〉’ ❖ piszma, túnya, szuszi-muszi, szúszma, bibasz (1784 Kisded szótár C0815, 67) | Lé’hűtő; haszontalan héába-való lebzsi taszi-bankó koplegyes bibasz szuszi-muszi (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, I[v]) | Bibaszt frater főbiró uram! […] erősebben kellett volna fogni a’ gazembereket! (1843 Kovács Pál² C7050, 83).

2. ’ügyefogyott, mamlasz, élhetetlen 〈ember〉’ ❖ Az ő versei eleven elméből pattannak, beszédje édesen múlattat, mindenkor kész a’ mulatságba vígan lenni, a’ melly qualitások más bibaszt Poétákba fel nem találtatnak (1793 Csokonai Vitéz Mihály C6226, 71) | Bibasz, bangó, balgatak (1825 Nátly József C3311, 35) | Mások dolgába könnyen lelsz vigaszt, saját dolgába a bölcs is bibaszt (1931 Kosztolányi Dezső ford.–Po Csü-ji CD01) | Notëddmá aszt a zsétert [= sajtárt] alajja, ne ligy olan bibaszt telángyerek! (1943 Soproni Szemle CD52).

II. fn (biz is)

1. ’〈kül. cigányok szóhasználatában:〉 ilyen ember’ ❖ [a prímás a brácsásra vetett] egy lesujtó pillantást. „Élhetetlen bibaszt!” (1897 Mikszáth Kálmán C3111, 51) | én nem mehetek haza az édesanyám szoknyáján ülni. Nekem meg kell keresnem a katonáimat. Tilinkó nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos fekete képén csorgott a könny. – No csak kerezsd, bibas (1922 Móra Ferenc 9459009, 125) | amilyen szamár vagyok magam felől, itt sem ismernék magamra, ha egy-egy életrajzi vagy testi figurámból vett adat bele nem üttetné velem mintegy az orromat, hogy no bibas, itt alighanem rólad van szó (1924 Ignotus CD10).

2. ’〈cigány férfi(ak), fiú(k egymás között haszn.) kissé lenéző, gúnyos megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Arék [= arrébb] bibaszt, felele a vén tzigány, hadd haljak meg nyugodalmasan (1782 Kónyi János C2729, 55) | Bibástok! mond Pista fiaihoz – nizshetitek azst azs urat, hogy sőrösödjék meg sájában a ludmája, az dagastatott meg a falupadján [= deresen]! (1847 Vas Gereben 8514006, 22) | Hát bibast, tudod hány az Isten? (1871 Adomatár C0530, 248) | Azt húzd bibás, hogy: Bölcs az, aki bort iszik, nem vizet, Bolond az, aki egyet szeret, nem tizet! (1918 Budapesti Hírlap márc. 3. C4706, 15).

Vö. CzF. ~, bibaszt; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz. bibasz · bibas

bibast lásd bibasz
bibasz melléknév és főnév 4A (rég v. nyj)
bibas 4A
bibás 4A
bibast 3A1
bibást 3A1
bibaszt 3A1
I. melléknév
1.
léhűtő, semmirekellő 〈ember〉
piszma, túnya, szuszi-muszi, szúszma, bibasz
(1784 Kisded szótár)
Lé’hűtő; haszontalan héába-való lebzsi taszi-bankó koplegyes bibasz szuszi-muszi
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Bibaszt frater főbiró uram! […] erősebben kellett volna fogni a’ gazembereket!
(1843 Kovács Pál²)
2.
ügyefogyott, mamlasz, élhetetlen 〈ember〉
Az ő versei eleven elméből pattannak, beszédje édesen múlattat, mindenkor kész a’ mulatságba vígan lenni, a’ melly qualitások más bibaszt Poétákba fel nem találtatnak
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
Bibasz, bangó, balgatak
(1825 Nátly József)
Mások dolgába könnyen lelsz vigaszt, saját dolgába a bölcs is bibaszt
(1931 Kosztolányi Dezső ford.Po Csü-ji)
Notëddmá aszt a zsétert [= sajtárt] alajja, ne ligy olan bibaszt telángyerek!
(1943 Soproni Szemle)
II. főnév (biz is)
1.
〈kül. cigányok szóhasználatában:〉 ilyen ember
[a prímás a brácsásra vetett] egy lesujtó pillantást. „Élhetetlen bibaszt!”
(1897 Mikszáth Kálmán)
én nem mehetek haza az édesanyám szoknyáján ülni. Nekem meg kell keresnem a katonáimat. Tilinkó nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos fekete képén csorgott a könny. – No csak kerezsd, bibas
(1922 Móra Ferenc)
amilyen szamár vagyok magam felől, itt sem ismernék magamra, ha egy-egy életrajzi vagy testi figurámból vett adat bele nem üttetné velem mintegy az orromat, hogy no bibas, itt alighanem rólad van szó
(1924 Ignotus)
2.
〈cigány férfi(ak), fiú(k egymás között haszn.) kissé lenéző, gúnyos megnevezéseként v. megszólításaként〉
Arék [= arrébb] bibaszt, felele a vén tzigány, hadd haljak meg nyugodalmasan
(1782 Kónyi János)
Bibástok! mond Pista fiaihoz – nizshetitek azst azs urat, hogy sőrösödjék meg sájában a ludmája, az dagastatott meg a falupadján [= deresen]!
(1847 Vas Gereben)
Hát bibast, tudod hány az Isten?
(1871 Adomatár)
Azt húzd bibás, hogy: Bölcs az, aki bort iszik, nem vizet, Bolond az, aki egyet szeret, nem tizet!
(1918 Budapesti Hírlap márc. 3.)
Vö. CzF. ~, bibaszt; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz. bibasz · bibas

Beállítások