bibe¹ fn 6B
1. (rég) ’〈embernél, ritk. állatnál:〉 fájdalmas, érzékeny v. sérült terület a testen, kül. apró seb, fekély’ ❖ el-fogta nyavalya teſtedet; ’S majd végére viſzi halál életedet. Ettöl ſok Iffiak véſzik bibéjéket Halál kaſzájára vetik ſzép fejeket (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 55) | [a sarlófű] ki-fatsart vize fej-ſzédelgéſt ſzntet, az elmét élesíti; ha pedig kevés timsót vetnek bele, igen foganatos orvoſság a’ Frantz [= szifilisz] ellen, ha azzal gyakorta mosogatja a’ bibéjét (1797 Veszelszki Antal 7375004, 441) | Eszesen és kémélleg fogjon kend a’ bibéhez (1808 Holosovszky Imre C2097, 38) | Bibéje: (fájós helye) Ulcusculum, pars affecta (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 29) | Bibe; kis seb; legérzékenyebb része a’ sebnek (1834 Szófüzér C2854, 8).
2. (birtokszóként) (rég, irod) ’vkinek az érzékeny, (erkölcsileg) támadható, gyenge pontja’ ❖ Kánonok Molnárnak egynehány darabjait egyenessen visszavetettük, azt kívánván, hogy neve titokban maradjon. Ő néki bibéje vólt; mert Szerdahelyi meg-bántotta, ’s már most fél (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 247) | Ármány-adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! (1841 Vörösmarty Mihály C4533, 227) | Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mint jó magam, írni (1847 Petőfi Sándor C3502, 138) | Ez asszonyok mindegyikének van valami bibéje a múltban, egy kis folt a nevén (1878 Beöthy Zsolt C1021, 315) | a szép Keglevich Borbálának olyan tiára forma jutott egyszer [az ólomöntésnél] és ebből azútán magyarázták az öreg dámák […] a bibéjét (1899 Vay Sarolta C4394, 505).
3. (gyakr. birtokszóként) ’vmely dolog (erkölcsileg) kényes, ill. nehéz(séggel járó) v. (fizikailag) kivihetetlen része, bökkenője’ ❖ vajmi sok bibéje van a’ Szél-béli Katonaság’ dolgának (1792 Magyar Hírmondó C5809, 147) | itt van a’ dolog bibéje. Hány törvényünk van, melly foganatba véve nincs is, mellynek megtartására felügyelet nincs? (1843 Szűcs Ábrahám 8456002, 92) | én javukat kivánom. Csak hogy egy kis bibe van: Ez a lány nem az én lányom (1872 Szász Károly² C3831, 147) | – Ez mind nagyon szép, csak van egy bibéje. – Mi? – A ló, meg a kocsi. Amit hajtani köllött volna. Mert az nem apámé volt, igaz-e? (1956 Urbán Ernő C0091, 836).
J: bibi.
Sz: bibés.
Vö. CzF.; ÉrtSz. bibe¹; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. bibe¹