bicsaklik tn ige 16a5

1. (átv is) ’megszokott, normál helyzetéből kifordul, (hirtelen) nem a szokott, kívánt irányban hajlik, fordul’ ❖ bicsakló Térde remeg (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 34) | míg a’ nyelv mozog, Mint rossz bicsakló kés, bizonytalan, hogy merre hajlik (1836 Garay János C1808, 68) | Lába bicsaklik, letyeg a keze (1866 Szelestey László 8436001, 39) | nagy, letargiás passzivitása elhitette vele, hogy most valami oly szerencsés rendkívülit cselekedett, amivel egyszeriben nyélbe ütötte bicsaklott életét (1927 Németh Károly CD10).

1a. (rég) ’〈test(rész)〉 erőtlenül vmerre v. vhova billen, csuklik, rogy’ ❖ vállára bicsaklik a feje (1787 Pálóczi Horváth Ádám C2116, 107) | az el vágott Feje erre: S’ arra bicsaklván, két felöl úgy csügg Vállairól le (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 69) | [részegen] asztal alá bicsaklik (1854 Szelestey László C3927, 145) | [a szörny] szédelegve bicsaklott a földre (1917 Mariay Ödön CD10) | a keze, amellyel átöleli, oldalt bicsakolva, törötten lóg csuklóból (1978 Lengyel Péter 9397003, 334).

1b. ’〈ember v. állat egyenetlen felületen〉 botladozik, akadozva, es. sántikálva halad’ ❖ vad rohamban száguld el két gatyás ember, egyik a bicsakló sánta pej lovon, a másik azon a bizonyos hires sárgán (1895 Tömörkény István 8493008, 120) | csupán fogaton vagy nyeregben volt könnyű rajt a járás, a kerékvágásokban bicsakló gyalogosnak semmiképpen (1954 Hollós Korvin Lajos 9252001, 114).

2. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈hang, beszéd〉 elakad, ill. fejhangúvá válik, v. vmilyenre változik’ ❖ búg és brummog, bicsaklik, nyekereg A csend (1924 Füst Milán CD10) | most egyet nyel a Gyulus, aztán halkra-könyörgőre bicsaklik a hangja (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 245) | Aztán Mari mama hangja nagyot bicsaklott (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’〈szellemi tevékenység, ill. ennek eredménye〉 jellegétől, rendes menetétől kisebb mértékben (akaratlanul) eltér, (ki)zökken’ ❖ [némely szó] különös szüleménye a’ bicsakló ’s ficzamodó emberi elmének (1837 Vajda Péter C4669, 164) | soha nem bicsakló svádával (1937 Illés Endre CD10) | túlcsorduló, heppiendbe bicsakló líraiságát (1990 A magyar irodalom története CD53) | [Dessewffy Tibor stílusa] csak ott bicsaklik, ahol azt a gondolatmenet homályossága is „megkívánja” (1998 Magyar Hírlap CD09) | a számítógépes programok először bicsaklottak a millenniumprobléma miatt (1999 Byte Magazin CD38).

Ö: ki~, meg~.

ÖU: bele~, el~, félre~, hátra~, le~.

Sz: bicsaklás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bicsaklik ❖ tárgyatlan ige ◦ 16a5 ◦
permalink
1. (átv is)
megszokott, normál helyzetéből kifordul, (hirtelen) nem a szokott, kívánt irányban hajlik, fordul
bicsakló Térde remeg
(1806 Nagy János² ford.–Vergilius)
míg a’ nyelv mozog, Mint rossz bicsakló kés, bizonytalan, hogy merre hajlik
(1836 Garay János)
Lába bicsaklik, letyeg a keze
(1866 Szelestey László)
nagy, letargiás passzivitása elhitette vele, hogy most valami oly szerencsés rendkívülit cselekedett, amivel egyszeriben nyélbe ütötte bicsaklott életét
(1927 Németh Károly)
1a. (rég)
〈test(rész)〉 erőtlenül vmerre v. vhova billen, csuklik, rogy
vállára bicsaklik a feje
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
az el vágott Feje erre: S’ arra bicsaklván, két felöl úgy csügg Vállairól le
(1806 Nagy János² ford.–Vergilius)
[részegen] asztal alá bicsaklik
(1854 Szelestey László)
[a szörny] szédelegve bicsaklott a földre
(1917 Mariay Ödön)
a keze, amellyel átöleli, oldalt bicsakolva, törötten lóg csuklóból
(1978 Lengyel Péter)
1b.
〈ember v. állat egyenetlen felületen〉 botladozik, akadozva, es. sántikálva halad
vad rohamban száguld el két gatyás ember, egyik a bicsakló sánta pej lovon, a másik azon a bizonyos hires sárgán
(1895 Tömörkény István)
csupán fogaton vagy nyeregben volt könnyű rajt a járás, a kerékvágásokban bicsakló gyalogosnak semmiképpen
(1954 Hollós Korvin Lajos)
2. (tárgyragos határozóval is) (átv is)
〈hang, beszéd〉 elakad, ill. fejhangúvá válik, v. vmilyenre változik
búg és brummog, bicsaklik, nyekereg A csend
(1924 Füst Milán)
most egyet nyel a Gyulus, aztán halkra-könyörgőre bicsaklik a hangja
(1961 e. Hatvany Lajos)
Aztán Mari mama hangja nagyot bicsaklott
(1998 Magyar Hírlap)
3. (vál)
〈szellemi tevékenység, ill. ennek eredménye〉 jellegétől, rendes menetétől kisebb mértékben (akaratlanul) eltér, (ki)zökken
[némely szó] különös szüleménye a’ bicsakló ’s ficzamodó emberi elmének
(1837 Vajda Péter)
soha nem bicsakló svádával
(1937 Illés Endre)
túlcsorduló, heppiendbe bicsakló líraiságát
(1990 A magyar irodalom története)
[Dessewffy Tibor stílusa] csak ott bicsaklik, ahol azt a gondolatmenet homályossága is „megkívánja”
(1998 Magyar Hírlap)
a számítógépes programok először bicsaklottak a millenniumprobléma miatt
(1999 Byte Magazin)
Ö: kibicsaklik, megbicsaklik
ÖU: belebicsaklik, elbicsaklik, félrebicsaklik, hátrabicsaklik, lebicsaklik
Sz: bicsaklás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.
ÚESz: ↪bicsaklik

Beállítások