bicskás mn és fn 

I. mn 2A9

’bicskával rendelkező, azt magánál tartó, ill. verekedés közben rendszeresen használó, könnyen késelésre vetemedő 〈ember〉’ ❖ néhány százezer ólombotos, bicskás […] „nemes” ember (1843 Zerffi Gusztáv C4575, 89) | Nincs az a kutyavérü, marakodó, bicskás legény különben, aki az ilyen javabeli férfiembertől amúgy is ne tartana (1898 Móra István C3208, 86) | bicskás sihedert (1930 Berczeli Anzelm Károly 9045007, 17) | A gondolat, hogy ez a szelíd, mű-kedvelő nő betörőket, kasszafúrókat, sikkasztókat, bicskás vagányokat és apagyilkosokat hallgat ki, bizarrnak tűnt (1981 Grendel Lajos 1060002, 113).

II. fn 4A

1. ’bicskával felfegyverzett személy, ill. könnyen bicskázásra, késelésre vetemedő ember’ ❖ Bár mindég a házi adót prédikálnátok bicskások és baltások előtt (1844 Gaal József C1788, 251) | a leghiresebb verekedők, bicskások az ő [ti. a két szembenálló fivér] szolgálatukban állanak (1885 Jókai Mór C2313, 15) | Híres jó verekedők, mint a besenyődi bicskások, az elmúlt évek során két vagy három gyilkosság is esett a faluban, egy vő agyonverte az apósát, egy öreg kovácsmesternek kivágták a hasát (1948 Déry Tibor 9107001, 89) | [az önéletrajzi indíttatású versek] jól érzékelhető hitelességgel jelenítik meg az iszákosok, bicskások világát (1996 Új Könyvek CD29).

1a. (kissé rég) ’bűncselekményeket bicskával, késsel elkövető, ilyen életmódot folytató személy, pl. zsebmetsző’ ❖ Erszénymetsző, bitskás, lopó (1795 k. Takáts Rafael C4082, C[r]) | A bicskások a fa alatt görcsös suhogóikra könyököltek (1846 Jókai Mór C2246, 101) | valami bicskás került kézre (1853 Tóth Endre¹ C4276, 32) | A vásáron egy bicskást észrevett a kereskedő, midőn épen egy darab gyolcsát el akará csenni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Olaszországban is vannak bicskások (1881 Vértesi Károly C4518, 149) | Bicskás, zsebtolvaj, ki bicskával metszi fel a zsebeket (1893 PallasLex. CD02) | [Molnár Ferenc darabjában Liliom,] a külvárosi csirkefogó alakja nyomorult lelkiség megtestesítője. A züllött bicskásban csak itt-ott csillan meg némi emberi jóérzés (1940 Pintér Jenő CD44).

2. (rég) ’bicska készítésével foglalkozó (kis)iparos, ill. bicskát áruló kereskedő’ ❖ A bicskásnak erős mellén lóg a fahéjból [= háncsból] font kosár (1847 Vas Gereben C4363, 4) | [Tisza gróf] még arra is ráért eközben, hogy Szirákynak, a szegedi bicskásnak kirajzolja saját kezűleg, milyen alakú bicskákat csináljon ezentúl: hogy nemesítse vele az ízlést (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bicska; ÉKsz.; ÚMTsz.

bicskás melléknév és főnév
I. melléknév 2A9
bicskával rendelkező, azt magánál tartó, ill. verekedés közben rendszeresen használó, könnyen késelésre vetemedő 〈ember〉
néhány százezer ólombotos, bicskás […] „nemes” ember
(1843 Zerffi Gusztáv)
Nincs az a kutyavérü, marakodó, bicskás legény különben, aki az ilyen javabeli férfiembertől amúgy is ne tartana
(1898 Móra István)
bicskás sihedert
(1930 Berczeli Anzelm Károly)
A gondolat, hogy ez a szelíd, mű-kedvelő nő betörőket, kasszafúrókat, sikkasztókat, bicskás vagányokat és apagyilkosokat hallgat ki, bizarrnak tűnt
(1981 Grendel Lajos)
II. főnév 4A
1.
bicskával felfegyverzett személy, ill. könnyen bicskázásra, késelésre vetemedő ember
Bár mindég a házi adót prédikálnátok bicskások és baltások előtt
(1844 Gaal József)
a leghiresebb verekedők, bicskások az ő [ti. a két szembenálló fivér] szolgálatukban állanak
(1885 Jókai Mór)
Híres jó verekedők, mint a besenyődi bicskások, az elmúlt évek során két vagy három gyilkosság is esett a faluban, egy vő agyonverte az apósát, egy öreg kovácsmesternek kivágták a hasát
(1948 Déry Tibor)
[az önéletrajzi indíttatású versek] jól érzékelhető hitelességgel jelenítik meg az iszákosok, bicskások világát
(1996 Új Könyvek)
1a. (kissé rég)
bűncselekményeket bicskával, késsel elkövető, ilyen életmódot folytató személy, pl. zsebmetsző
Erszénymetsző, bitskás, lopó
(1795 k. Takáts Rafael)
A bicskások a fa alatt görcsös suhogóikra könyököltek
(1846 Jókai Mór)
valami bicskás került kézre
(1853 Tóth Endre¹)
A vásáron egy bicskást észrevett a kereskedő, midőn épen egy darab gyolcsát el akará csenni
(1856 Vasárnapi Újság)
Olaszországban is vannak bicskások
(1881 Vértesi Károly)
Bicskás, zsebtolvaj, ki bicskával metszi fel a zsebeket
(1893 PallasLex.)
[Molnár Ferenc darabjában Liliom,] a külvárosi csirkefogó alakja nyomorult lelkiség megtestesítője. A züllött bicskásban csak itt-ott csillan meg némi emberi jóérzés
(1940 Pintér Jenő)
2. (rég)
bicska készítésével foglalkozó (kis)iparos, ill. bicskát áruló kereskedő
A bicskásnak erős mellén lóg a fahéjból [= háncsból] font kosár
(1847 Vas Gereben)
[Tisza gróf] még arra is ráért eközben, hogy Szirákynak, a szegedi bicskásnak kirajzolja saját kezűleg, milyen alakú bicskákat csináljon ezentúl: hogy nemesítse vele az ízlést
(1885 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bicska; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások