bifurkál ige 1a (ritk, Tud)

1. ts ’kettéválaszt, kettéágaztat, kétfelé oszt’ ❖ kár volt a pragmatica sanctioból folyó és nem folyó ügyeket bifurkálni (1900 Budapesti Napló aug. 12. C5243, 1).

2. tn ’kettéválik, kettéágazik, kétfelé oszlik’ ❖ [a Torne folyó a] Torneå-Träsk-tóból fakad, Junosuandónál két ágra bomlik (bifurkál) (1925 RévaiNagyLex. C5714, 362) | minden bifurkált benne – a gondolat is – kétfelé húzott, mint ökör az igában, jobbra és balra tépte a hit és a kétkedés, azt se tudta, hol áll a feje (1937 Török Rezső C4319, 61) | A rendszer absztrakt értelemben vett hatásfelülete „bifurkál”, azaz szabadon ingadozik a még elfogadható mértékű kamraműködés és a teljes szívelégtelenség szélsőséges esetei között (2000 Természet Világa CD50).

bifurkál ige 1a (ritk, Tud)
1. tárgyas
kettéválaszt, kettéágaztat, kétfelé oszt
kár volt a pragmatica sanctioból folyó és nem folyó ügyeket bifurkálni
(1900 Budapesti Napló aug. 12.)
2. tárgyatlan
kettéválik, kettéágazik, kétfelé oszlik
[a Torne folyó a] Torneå-Träsk-tóból fakad, Junosuandónál két ágra bomlik (bifurkál)
(1925 RévaiNagyLex.)
minden bifurkált benne – a gondolat is – kétfelé húzott, mint ökör az igában, jobbra és balra tépte a hit és a kétkedés, azt se tudta, hol áll a feje
(1937 Török Rezső)
A rendszer absztrakt értelemben vett hatásfelülete „bifurkál”, azaz szabadon ingadozik a még elfogadható mértékű kamraműködés és a teljes szívelégtelenség szélsőséges esetei között
(2000 Természet Világa)

Beállítások