bigott mn és fn 

I. mn 12A3 (pejor)

1. ’vmely szemléletet, eszmét, kül. vallási tétel(eke)t vakbuzgó, elvakult és gyakr. elfogult módon képviselő 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ Grófunk felette bigót ember (1783 Wégh János C2554, 45) | Nem tartozom, … azon szigorú vagy tán bigott atyák közé, kik gyermekeiket, minden örömélvtől elzárva, kolostorilag nevelik (1846 Pesti Divatlap C5838, 341) | protestáns nézeteinél fogva nem volt maradása a bigott katholikus házban (1880–1882 Pulszky Ferenc C3545, 12) | Nem tudta, hogy a japán szamurájok és bigott kommunisták agyát hasonló anyagból gyúrta az a valaki, akire szótárában nem volt megfelelő szó (1967 Gábor Áron 9813002, 167) | [Ady] mindenki mást felülmúlt a lomha, bigott magyarok ostorozásában (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈gondolkodásmód, viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [a morál] sem szolgai rabságban, sem a’ setét bigott tudatlanságban nem virágozhatik (1832 Cserna János 8496006, 212) | bigott rajongás (1884 Mikszáth Kálmán C3121, 118) | Üres és bigott frázis (1926 Babits Mihály C0699, 43) | [Gelléri Andor Endrére valószínűleg hatott] anyja bigott istenfélelme és ködbevesző ősöket idéző misztikája (1966 Imre Katalin CD53) | Karthágó helyett – az élő hitet pusztító bigott fundamentalizmust kellene elpusztítani (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, ritk) ’álszent, szenteskedő 〈személy〉’ ❖ Ha a vezetők nyersek, bigottak, hypocriták, hazugok, igazságtalanok, hivtelenek, dobzódók, dologtalanok stb.: ugyan mi joggal várhatjuk, hogy a miveletlen nép szorgalmas, igazságlelkü, hív, erélyes stb. legyen! (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Itt uralkodott a vén, cselszövő, szenteskedő, bigott és kéz alatt oly bosszuálló Maintenon (1865 e. Jósika Miklós 8212023, 99).

II. fn 3A1 (pejor)

’vmely szemléletet, eszmét, kül. vallási tétel(eke)t vakbuzgó, elvakult és gyakr. elfogult módon képviselő személy’ ❖ akármit mondjon annak [ti. az igaz hitnek] kegyetlenſégérl egy tudatlan bigot (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax 7044020, 17) | a zeneüldöző bigot végre is halála óráján a zene hangjaiban talál enyhülést (1860–1861 Arany János C0654, 499) | a bigottok sziszegései mulatozásaink közé be nem hallatszanak (1921 Kuncz Aladár CD10) | Egy mai bigott igazat adott Tartuffe-nek vagy a szolgájának a szépítkezés üldözésében, ha Tartuffe intrikáit nem is fogadja el (1983 Szalay Károly 1144011, 142) | gyöpös, beszűkült, képzetlen bigottak (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

bigott melléknév és főnév
I. melléknév 12A3 (pejor)
1.
vmely szemléletet, eszmét, kül. vallási tétel(eke)t vakbuzgó, elvakult és gyakr. elfogult módon képviselő 〈személy, csoport〉
a’ Grófunk felette bigót ember
(1783 Wégh János)
Nem tartozom, … azon szigorú vagy tán bigott atyák közé, kik gyermekeiket, minden örömélvtől elzárva, kolostorilag nevelik
(1846 Pesti Divatlap)
protestáns nézeteinél fogva nem volt maradása a bigott katholikus házban
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
Nem tudta, hogy a japán szamurájok és bigott kommunisták agyát hasonló anyagból gyúrta az a valaki, akire szótárában nem volt megfelelő szó
(1967 Gábor Áron)
[Ady] mindenki mást felülmúlt a lomha, bigott magyarok ostorozásában
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈gondolkodásmód, viselkedés, megnyilvánulás stb.〉
[a morál] sem szolgai rabságban, sem a’ setét bigott tudatlanságban nem virágozhatik
(1832 Cserna János)
bigott rajongás
(1884 Mikszáth Kálmán)
Üres és bigott frázis
(1926 Babits Mihály)
[Gelléri Andor Endrére valószínűleg hatott] anyja bigott istenfélelme és ködbevesző ősöket idéző misztikája
(1966 Imre Katalin)
Karthágó helyett – az élő hitet pusztító bigott fundamentalizmust kellene elpusztítani
(1997 Magyar Hírlap)
2. (rég, ritk)
álszent, szenteskedő 〈személy〉
Ha a vezetők nyersek, bigottak, hypocriták, hazugok, igazságtalanok, hivtelenek, dobzódók, dologtalanok stb.s a többi: ugyan mi joggal várhatjuk, hogy a miveletlen nép szorgalmas, igazságlelkü, hív, erélyes stb.s a többi legyen!
(1856 Vasárnapi Újság)
Itt uralkodott a vén, cselszövő, szenteskedő, bigott és kéz alatt oly bosszuálló Maintenon
(1865 e. Jósika Miklós)
II. főnév 3A1 (pejor)
vmely szemléletet, eszmét, kül. vallási tétel(eke)t vakbuzgó, elvakult és gyakr. elfogult módon képviselő személy
akármit mondjon annak [ti. az igaz hitnek] kegyetlenſégérl egy tudatlan bigot
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
a zeneüldöző bigot végre is halála óráján a zene hangjaiban talál enyhülést
(1860–1861 Arany János)
a bigottok sziszegései mulatozásaink közé be nem hallatszanak
(1921 Kuncz Aladár)
Egy mai bigott igazat adott Tartuffe-nek vagy a szolgájának a szépítkezés üldözésében, ha Tartuffe intrikáit nem is fogadja el
(1983 Szalay Károly)
gyöpös, beszűkült, képzetlen bigottak
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások