bikk (3B1) l. bükk

bükk fn és mn 3C1  bikk (rég v. nyj)

I. fn

1. (Növ is) ’az északi mérsékelt égöv alatt honos, akár 45 méter magasra is megnövő, sima, szürke törzsű fa, amelynek makktermését tüskés kupacs veszi körül, kül. az ún. közönséges bükk fajba (Fagus sylvatica) tartozó, hengeres törzsű, feltűnően erezett levelű, későn lombosodó fa; bükkfa’ ❖ ſok Tölgyet ſzedjen ináról Féjſze le, ’s Plátánost; ſzáraz munkára felettébb Tartandó Fenyvet, Gyertyánt, ’s Büköt (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 23) | egy öreg bikknek odvába (1825 Fáy András¹ C1716, 34) | egy ledöntött százados bükk törzsén pihenve (1912 Malonyay Dezső CD07) | A [földtörténeti] középkor vége felé hasonló események történnek, mint az ókor végén. […] Eukaliptuszok, diófák, sőt ősi tölgyek, bükkök, füzek és nyírfák jelennek meg a táj képében, liliomfák és magnóliafélék egzotikus szépségű virágai nyílnak (1987 Tények könyve CD37).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Erdei bükk. Fagus sylvatica L. (1902 Wagner János CD35) | Bükk (Fagus L., növ.), a Fagaceae (bükkfélék) család génusza (1912 RévaiNagyLex. C5700, 159) | amerikai bükk F. [= Fagus] grandifolia (1998 Növényneveink C6120, 58).

1b. (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. közönséges bükk (Fagus sylvatica) elnevezéseként〉’ ❖ Bükk (Fagus sylvatica L.) Jellegzetes óceánikus hatás alatt álló középeurópai területek, szubatlanti és hegyvidéki jellegű fafaja (1987 Majer Antal CD52) | bükk(fa) […] F. [= Fagus] sylvatica (közönséges bükk) (1998 Növényneveink C6120, 58).

2. ’a bükkfa kemény, szívós fája (mint tűzifa v. asztalosipari alapanyag)’ ❖ Tüzi fa. Van a fel-duna parton 10 lerakó helyen 6382 öl, az aldunaparton ugyan csak tiz tulajdonosnál 8740 öl. árkelete: v. cz. cser 28–40 dorong 28–36 bükk 34–40 [dorong] 30–38 (1846 Hetilap CD61) | Leginkább a tölgyet használják gerendának, mert azt kevésbbé eszi a „szó” (szu), mint a bikket (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | Hatalmas fafeldolgozó mühelyben állitják elő a puskák faanyagát teljesen száraz, csomó- és repedésmentes diófából, vagy szilfából és gözölt bükkből (1939 Független Újság 2126001, 4) | Vöröses trópusi fa – sapelli – és egészen világos, natúr bükk párosításával készült a gardróbszekrény (1999 Lakáskultúra CD39).

3. ’〈kül. bútorokra vonatkoztatva:〉 a gőzölt bükkfa pirosas színéhez hasonló szín’ ❖ Visszafogottak a díszítések, egyenesek a vonalak, finomak a színek: a pasztell, azon belül is a vaníliasárga uralkodik, amely a jávorral és bükkel együtt világos, meleg hangulatot teremt (1996 Lakáskultúra CD39) | kék-fehér-bükk színösszeállítással (1997 Lakáskultúra CD39) | [a lakást] saját ötleteim szerint rendeztem be, […] fehéret, bézst, bükköt felvonultató, természetes színharmóniában (2000 Lakáskultúra CD39).

4. (kissé rég) ’bükkfák alkotta erdő; bükkös’ ❖ a’ Júh Tavaſzſzal ohajt zöld réteket: Heves Nyárban pedig árnyékos bükkeket (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 56) | A’ Szarvas a’ bikket veszi a’ nyakába (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 43) | bujdosó csermely A’ bús bükben tévedez (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054012, 22) | hajnalig elérhetünk […] keresztül a bükkön Erdélyországba (1874 Lauka Gusztáv C2901, 154) | Egykou napuáldozat utuán a biken a puskuám maguátou eüsűt, iés ollyat pukant, mind egy uágyu (1916 e. A magyar nép művészete CD07).

5. (rég, biz) ’forint’ ❖ bükk: forint (1898 A magyar diáknyelv C1419, 34) | Azt mondtad, hogy ma megint kiizzadsz száz bükköt (1907 Ambrus Zoltán C0596, 36).

II. mn

1. ’bükkfa faanyagából készült, abból való 〈dolog〉’ ❖ Bikk-épületfa (1847 Hetilap CD61) | I. osztályu hasábos bükk vagy gyertyán tüzifa (1892 Nyírvidék 8653001, 6) | apám bükk-fejfát gyalult (1965 Szécsi Margit 9646001, 12) | bükk vasúti talpfák (1996 Természet Világa CD50).

2. ’mintázatában, színében ezt utánzó anyagból készült, ilyen anyaggal borított 〈tárgy, kül. bútor〉’ ❖ összecsukható konzolasztalka, amely krómacél vázzal és fekete vagy bükk fapolcokkal készül (1996 Lakáskultúra CD39).

Ö: vér~.

UB: -erdő.

ÖE: ~fejes, ~fejű, ~gally, ~liget, ~mag, ~nyest, ~tapló.

Vö. CzF. bik², bikk, bük² · bükfa · bükmakk, bükk¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.