bilincs fn 3B
1. (átv is) ’letartóztatási v. büntetőeszközként haszn. páros fémpánt, amelyet vkinek a kezére v. lábára csatolnak, hogy így szabad mozgásában korlátozzák’ ❖ meg-hallotta, hogy barátja bilintsben volna (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 178) | Oh asszonyok! […] Ki ne reszketne az általatok okozni szokott nyomorúságokból fűzött bilincsektől, mellyekben ti vagytok töbnyire az első lánczszem? (1836 Petrichevich Horváth Lázár 8367001, 14) | Megengedte a tábornagy [ti. Windischgrätz], hogy a Czuczor rabságának helye Budavár legyen, a bilincset levegyék róla s munkálkodhassék a Nagy Szótáron (1895 Vadnay Károly 8501006, 300) | [László] még jobban kihúzza magát és szinte odalöki két öklét a porkolábnak, hogy a lakatot felnyithassa bilincsén (1931 Sárközi György 9587012, 328) | A bilincs viselése különösen a[z észak-amerikai] déli államokban igen fájdalmas, mivel az acélpánt a nap folyamán felforrósodik, és mély sebet éget a rabok bokáján (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (ritk) ’a lovak szabad mozgását meggátoló eszköznek, a béklyónak a ló lábára zárható része’ ❖ A’ lovak lábaira bilincs tétetett (1845 Eötvös József 8126005, 151) | Gúzsnál, nyűgnél technikailag fejlettebb mozgásgátló eszköz a béklyó, ami voltaképpen egy láncból és a lánc két végén az állat csüdjére kapcsolható bilincsből, kelevézből álló alkalmatosság (1999 Magyar néprajz CD47).
2. (irod) ’személyt, ill. folyamatot szellemi, érzelmi, gazdasági stb. szabadságában korlátozó, akadályozó v. vmire kényszerítő tényező, körülmény’ ❖ a setéttség utálatos billincsein (1806 Cserey Farkas² C2557, 76) | könyörögjünk, hogy gyűlölség s alávaló indulat bilincseitől ment szemekkel csak a jót, igazságot s valót szemlélhessük (1827 Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | a kegylevelek, a grófi címek, az adományozások, a kitüntetések mind csak a láncnak, a bilincsnek új meg új nemei (1891 Jókai Mór CD18) | a magyar elbeszélő stílust ő [ti. Jókai] szabadította fel bilincseiből (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 54) | Nem akartam feleséget, nem akartam gyermeket, nem akartam bilincseket, akadályt (1940 Heltai Jenő 9239062, 82) | a feudalizmus bilincsei közt (1965 Tóth Dezső CD53).
3. (Műsz) ’szabadon vezetett csövet, vezetéket körülfogó, ill. csavarral összeszorítható, (kétrészes,) pántos, karika formájú szerkezet’ ❖ Lefolyó cső, az eresz v. függőcsatornába gyűlt tetővíz levezetésére szolgáló függőleges csővezeték, mely néha a falba van sülyesztve, leggyakrabban azonban szabadon áll s 2–2 méterenként kovácsoltvas bilincsekkel erősítjük a falhoz (1915 RévaiNagyLex. C5708, 575) | a folyosó falán kétcolos fűtőcsövek futottak végig, a csöveken felkapcsolt bilincsek (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 70) | szivárogni kezdett a benzincső, esetleg „csak” a bilincs lazult meg (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. ’kerékbilincs’ ❖ a kerékbilincs használatát az új rendőrségi törvény lehetővé teszi […]. Ez határozza meg pontosan, hogy ki, hol és milyen módon alkalmazhatja a bilincset (1994 Magyar Hírlap CD09).
Ö: kerék~, rab~.
ÖU: acél~, arany~, cső~, csukló~, érc~, jég~, láb~, rózsa~, test~, vas~.
ÖE: ~csörgés, ~törés, ~zörgés.
Sz: bilincses, bilincsez.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. bilincs¹