bilincsel ige 1b
1. ts (tárgy n. is) (átv is) ’bilinccsel vmihez v. vkihez köt(ve), szorít(va a szabadságától megfoszt) vkit’ ❖ a’ szerelemnek édesen izesked lántzával – ismét az én kedvesemnek kebelében bilintselve élhetek? (1774 Kónyi János ford. C2738, 30) | Te nem érzed kényelem’ gyermeke, mit tesz, rabnak születni, bilincselt anyai karokon ringani (1838 Szigligeti Ede C3994, 39) | deresre bilincselték [az öreg embert] (1881 Boross Mihály C1152, 266) | Mire észbe kapott, ott ült már közöttünk, egyik csuklója hozzám, a másik pedig az embereméhez bilincselve (1977 Kertész Imre² CD41) | a fiatalembert a rendőrőrs fűtőtestéhez bilincselték, s a boncoláskor több külsérelmi nyomot is találtak rajta (1994 Magyar Hírlap CD09) | Simon lerántotta a bilincselő rendőrt (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. tn ’vmely jármű kerekére kerékbilincset szerel’ ❖ Bilincselnek a parkolóőrök a belvárosban (1996 Magyar Hírlap CD09) | egy műszakban négyen bilincselnek. Így előfordulhat, hogy mire eljutnak a kerület túlsó végébe, az autó már odébbállt (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ts ’vmely helyen, helyzetben v. állapotban maradni kényszerít vkit, vmit’ ❖ szűkebb körbe bilincselted munkásságát (1827 Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | [rosszulléte] ma ágyhoz bilincselé (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | egyre nézte a nőt, helyéhez bilincselve meztelenségének ellenállhatatlanul leigázó erejétől (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | a televízió által közvetített látvány a gyereket a képernyő elé bilincseli (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. ts ’〈vmely esemény, érzelmi v. szellemi kötelék (révén vki)〉 szorosan kapcsol, köt vkit vkihez v. vmihez’ ❖ esküvésem Örökre Pluto kényéhez bilincsel (1840 Ney Ferenc 8335001, 21) | szívét örökre ama kedves lényhez bilincselni (1888 Kubinyi Miklós¹ CD55) | A főembereket az irántuk mutatott bizalom által bilincselte magához [Mária Terézia] (1891 Marczali Henrik CD55) | [Ferkó] kiszakította magát a lehetőségéből is annak a reménynek, hogy még valaha magához bilincselheti [a lányt] (1913 Móricz Zsigmond C3222, 226) | [Willy Brandt] vallotta, hogy a németeket az egyesíti, ami őt is származásához bilincseli: a nyelv, a kultúra (1993 Rubicon CD17).
4. ts (rég) ’kényszerítő erővel korlátoz’ ❖ [elmémnek] szabad voltát a szív bilincseli (1790 Dayka Gábor 7075012, 73) | boltos, kereskedő lehet mindenki, mert se czéh, se semmi illyes akadály szabadságát itten nem bilincseli (1846 Hetilap CD61) | [a népköltészet] soha nem volt bilincselő hatalmak szolgálatában (1867 Erdélyi János² 8131101, 31).
5. ts bilincsel vkihez, vmihez (/ritk) ’nagy erővel vonz vkit v. vmit’ ❖ [a férfi] a két testvér rokonszenvét hárfája, de apróbb szenvedélyteli előadásai által is magához bilincselé (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [a Mátra] nemcsak a természetkedvelőt bilincseli magához zord és vadregényes vidéke által, […] hanem a régészre is fölöttébb érdekes (1870 Nyáry Jenő CD57) | házunkhoz […] valamely sejtelemszerű borzalom bilincselte (1881 Mikszáth Kálmán 8312028, 163) | mint valami tilalmas, de mégis szemét magához bilincselő látványt, végignézte Csátiné öltöztetését (1983 Balla László 1010018, 122).
6. ts bilincsel vmihez (ritk) ’vmitől szorosan függővé tesz vmit’ ❖ Csak az oktalan állatok vannak földhöz és időjáráshoz bilincselve (1842 Szemere Pál C3949, 146) | korunk müvészete folyton nevetséges divatunk bizarr és szellem nélküli rendszeréhez bilincselve (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A gáz fogyasztói árát a jelenlegi szisztéma a vagyonhoz bilincseli (1996 Figyelő CD2601).
Ö: le~, meg~.
ÖU: hozzá~, oda~, rá~.
Vö. CzF.; TESz. bilincs