bivaly fn 4A bial (nyj) , bihal (nyj)
1. (Áll is) ’csoportosan élő, erős testalkatú, széles homlokú, vastag nyakú, hátrafelé görbülő, gyűrűs szarvú, jól úszó párosujjú patás, kül. az ún. házi bivaly fajba (Bubalus bubalis) tartozó, háziállatként tenyésztett, magas zsírtartalmú tejet adó (igás)állat’ ❖ a’ Királynak imádságára a’ ſzarvaſok, és bialok el-jnek és azokal, a’ meg-éhezett vitézek lakoznak (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141003, 93) | [A Mezőségen] igavonóba leginkább bivalyt használnak, melly […] mindenféle csekély táppal megelégszik, s mégis sok és jó tejet ad tőle (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A bivalyok nagytestű tulkok, egyenes hátvonallal; a far csapott, a fülek nagyok, a szutyak [= az orrnyílások közti rész] széles, a bojtos farok hosszú és csánkon alul ér a kifejlődött állatoknál, a szőrköntös ritkanövésű (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Te kölyök, válassz ki tizenegy bivalyat és tereld errefelé! (1931 Tamási Áron 9701010, 97) | a bivaly [Indiában] fontos munkavégző állat: ekét, kocsit húz (1996 Természet Világa CD50).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈az ilyen patások fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Bivaly (bival, bihaly, Bubalus H. Sm.). A pároscsülküek (Artiodactyla) rendjébe, a kérődzők (Ruminantia) alrendjébe s a tulokfélék (Bovina) családjába tartozó emlősállat-nem (1893 PallasLex. CD02) | Bubalus bubalis […] ázsiai bivaly (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 164).
2. (kissé rég, Vad) ’kafferbivaly mint állat’ ❖ A’ ſzomſzéd partokon lttem egynehány bialt. Vigyázva kell ket vadáſzni. Leg-job, egy pár ebet az ollyan vadra huſzíttani (1793 Molnár János ford. [!] 7445007, 244) | Ugandának talán leggyengébb szarvú bivalyai a Szemliki folyó mentén vannak (1927–1930 Kittenberger Kálmán 9339001, 181) | Selous, aki Dél-Afrikában többszáz bivalyt lőtt, azt mondja, hogy a megsebzett és üldözött bivalyt rendszerint a csapásán keresztben állva találják meg (1929 Az állatok világa ford. CD46).
3. (rég, ritk) ’bölény mint állat’ ❖ sarkantyú alá fogtuk lovainkat, de a bivalyok szelünket kapták s tova rohantak, anélkül hogy utolérhettük volna (1858 Xantus János 8531005, 128).
3a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (rég, ritk, Áll) ’〈ilyen állatok fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Púpos Ökör, szakállas Ökör, vad Bivaly. T. [= Taurus] ferus (1799 Főldi János C6339, [452]).
4. ’〈tagbaszakadt, erős testalkatú, nagy munkabírású férfi megnevezésére〉’ ❖ akár milyen tudos-is tsak egy erös bihal (1817 Bolyai Farkas C1143, 13) | Nem is tudom, milyen lehet édesanya nélkül felnőni. Nagyon rossz, úgye? […] Lássa, felnőttem mégis, nagy bivaly lett belőlem (1932 Szász Géza CD10) | Bács Jani, az udvaros segédmunkás, kétméteres bivaly (1989 Bólya Péter 1023008, 162).
5. (ritk) ’〈ostoba, buta ember megvető megnevezésére v. megszólítására〉’ ❖ E’ két bivalt én rászedem bizonynyal (1834 Vörösmarty Mihály 8524402, 103) | Hanem hát én ettől a szamártól tudakozódtam felőled meg Juditod felől; a bivaly elmondott minden elmondhatót (1862–1863 Jókai Mór CD18) | – Az édesapád? – Bátyám, te bivaly! – felelte Terebessy. – Hiszen nemsokára én nézek ki öregebbnek a kettőnk közül (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 110).
Ö: kaffer~.
ÖE: ~bika, ~erő, ~ökör, ~pásztor, ~szekér.
Vö. CzF. bial · bialzerge, bival, ~; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.