bizgat ts ige 5a (kissé rég v. nyj) bizget
1. ’〈(vmely dologgal, kül. a kezével) vki, ill. vmi〉 hozzá-hozzáérve v. tapogatva piszkál, babrál vmit’ ❖ A’ titkos rákot ha bizgatod, hamar ki-fakad (1801 Zsoldos János C4586, 441) | fanyelü bicsakjával egyet-egyet lökött a dugón, melyet apránként már azelőtt is bizgathatott (1883 Bodon József C1127, 92) | ujjaival férje mozdulatlan kezét bizgette (1916 Szabó Dezső CD10) | Kölyök szél bizgatja vén targallyak végét (1943 Képes Géza 9323013, 30).
1a. (ritk) ’állapotát megzavarva, megváltoztatva (meg)bolygat vmit’ ❖ [a hideglelés] szerekkel nem bizgattatik (1801 Haiszler György C1997, 25) | Nem jó bizgatni a bort, csak hagy érjen magának (1912 Móricz Zsigmond CD10).
2. ’〈kül. inger〉(kellemesen) izgat, csiklandoz vkit v. vkinek az érzékeit’ ❖ szerelemre bizgató szerekkel él (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ C0965, 214) | Gyenge Leány bízgat; korosabb pedig érdekel engem (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius C3480, 85) | a fürdőzők lármája nagyon bizgatta a fülöket (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a barna selyemruha, amelyet azért nem használt a kis Bakóné, mert nagyon „uriasnak” találta. Ez bizgatta különösen a Dózsáné képzeletét (1931 Oláh Gábor 9487062, 44).
2a. ’〈érzés, vágy stb.〉 izgat, nem hagy nyugodni vkit, vmit’ ❖ [szívemet] a szerelem bizgatja (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 418) | minden kicsinység érint, bizgat, keserít (1821 Dessewffy József C2570, 537) | bizgatja a hiúság hogy ő is szerepeljen (1934 Szép Ernő CD10) | ez a csere bizgat kissé, vagyis az, hogy eddig volt nekünk a kommunizmus kísértete, s most lett helyébe a kapitalizmus szelleme (1992 Mátyás Győző 2027028, 24).
3. ’〈állatot〉 vmely eszközzel v. kézzel ösztökél, gyorsabb haladásra késztet’ ❖ Én bizgattam a két paripát, de legerősebb ütéseimre is csak farkát emelgette mindkettő, nem a lábát (1892 Csoór Gáspár C1340, 86) | egy vézna kis leány bizgatott egy sovány malacot (1908 Salgó Ernő ford.–Barrès CD10).
3a. ’buzdít, ösztönöz, nógat vkit (vmire)’ ❖ ezer meg ezerszer bizgatta a’ közjónak […] édes emlékezetével (1790 Nagyváthy János ford. C3298, 82) | mindenki tegye le inkább kardját, semhogy alatta szolgáljon. Vürtemberghuszárok tiszteit is hasonló föllépésre bizgatta (1849 Birányi Ákos 8057003, 121) | Szeretném látni, megmernéd-e próbálni [a lopást], – bizgatta az apja (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 389) | Nahát, ha már annyit bizgatnak, elmondom maguknak az egészet, hogy történt, mikor egyszer majdnem megházasodtam (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 5).
4. (tárgy n. is) ’ingerel, hergel vki v. vmi vkit’ ❖ ? bizgatni [=] izgatni, bolygatni, berzenteni (1784 Kisded szótár C0815, 15) | Jupiterre inkább kiálts kígyót békát, Tsak Júnót ne bizgasd a’ mérges portékát (1790 Mátyási József 7221020, 210) | bizgat a nemesség, az aristocratia, vagy bár ki ellen! (1848 Kossuth Lajos C2749, 737) | Minek bizgatni őket [ti. az ellenséget], hogy aztán kétannyi emberbe kerüljön nekünk? Ez nem érdeke a hadseregnek sem (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
4a. ’〈ügyet, kérdést, problémát〉(újra) elővesz, firtat, feszeget’ ❖ az társaiknak hibájokat vagy ertlenségeket bizgatták (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 16) | Tsak pusztán ez egyre kérlek: Ne bizgasd az igazat (1825 Erdélyi János¹ C1626, 24) | Nem bizgatom: hogy lettem én, Mert örülök, hogy létezem (1866–1873 Ábrányi Emil ford.–Chénier C0506, 98) | szégyelli az ember elődeinknek jellembeli undokságait bizgatni (1909 Móricz Zsigmond CD10).
J: birizgál.
ÖU: fel~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, bizget