bizodalmatlan mn és hsz (rég, ritk)
I. mn 14A
1. ’olyan 〈személy〉, aki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben fenntartással viseltetik, aki nem várja, nem reméli a dolgok előnyös, kedvező alakulását’ ❖ ? Bízodalom. Bízoldalmaſság. Bízodalmatlan (1792 Kisded szótár C0816, 21) | a’ legjobbik is látván, hogy ereje felett kívánok tőle, elkedvtelenedik, kétséges lesz minden cselekedet felől ’s bizodalmatlan (1814 Szemere Pál C2564, 192) | kellő adatok hiánya miatt e’ tárgybani véleményünk iránt önmagunk is bizodalmatlanok vagyunk (1842 Pesti Hírlap CD61).
1a. ’olyan 〈személy〉, aki óvatosságból, rossz tapasztalatok miatt stb. kételkedik, nem bízik vkinek a segítségében, jóindulatában’ ❖ A Sinai [= kínai] Nemzetnél nints bizodalmatlanabb (1798 Sándor István C1529, 228) | Dionyzius annyira gyanakodó, bizodalmatlan és félénk volt minden ember ellenében, hogy haját nem merte borbélylyal nyiratni (1859 Vasárnapi Újság CD56).
1b. ’ilyen személyre jellemző 〈érzés, viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ félelmes kislelkűség; bizodalmatlan hítetés; idegen gondolkodás (1807 Perecsényi Nagy László 8325013, 4) | Jelentheti a’ bizodalmatlan beszédnek tónusát (1815–1817 Gáti István C4108, 102) | kevés hónapok előtt thronusra ült fejedelmünk is méltán kedvetlenül venné, ha mindjárt az első baj esetében mintegy bizodalmatlanul visszarettenve, orvoslandó panaszunkat nem magunk mutatnánk bé (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | bizodalmatlan hideg visszavonulással, sőt még fagyos gúnynyal is találkoztok (1843 Széchenyi István CD1501).
2. ’olyan 〈személy〉, aki a másikat nem avatja bizalmába, aki a másik iránt nem őszinte, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Csak azt látta sajnosan, hogy a triász bizodalmatlan lett iránta (1907 Váczy János C2570, XIV).
3. ’az emberrel szemben félénk, tartózkodó, óvatos 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈természet, viselkedés〉’ ❖ Juliska nem kért tőle igéretet vagy fogadást, … hanem nyitva hagyta a hátulsó ajtócskát, mint a félénk, bizodalmatlan vadnak (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 251).
II. hsz 0
’(óvatosságból, rossz tapasztalatok miatt stb.) kételkedve, nem bízva a dolgok előnyös alakulásában, ill. vkinek a segítségében, jóindulatában’ ❖ Hibáztam, hogy bizodalmatlan néztem reád, s ez álorczák közt mégis van ember? (1827 Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | csak elvétve fogta föl az udvar felől szálló bús énekhangokat. Bizodalmatlan fogadta óvatosan felmerülő sejtelmét, hogy valami itt most erősen a számára léteznék, mivelhogy ő van egyedül a konyhában (1918 Barna József CD10).
J: bizalmatlan.
Sz: bizodalmatlanság.
Vö. CzF. ~, bizodalmatlanul