bizonyító mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → bizonyít.
II. mn 1A
1. ’vminek a helytálló v. valóságos voltát, es. megtörténtét kimutató, igazoló 〈tény, adat, érv(elés) stb.〉, ill. 〈vminek〉 erre való 〈képessége〉, ilyen 〈sajátossága〉’ ❖ Haſonló bizonyitó példa találtatik ez aránt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 580) | bizonyitó-segédeket: úgymint Iras-béli Bizonyságokat, Biztos Leveleket (1788 Cházár András ford. C1220, 28) | külön osztályba sorolták a bizonyitó (genus demonstrativum), tanácskozó […] és törvénykezési beszédeket (1870 Névy László C3334, 178) | bizonyító erejü támpontokat (1878 Egyetemes Filológiai Közlöny 8613001, 81) | bizonyító és helyes vizsgálati módszereknek (1893 PallasLex. CD02) | bizonyító szándékból (1986 Kiss Ferenc CD53) | Mennyire bizonyító értékű […] a tisztikar középosztályi jellegét tekintve az, hogy jelentős számban áramlottak a soraiba „polgári” foglalkozású elemek leszármazottai is? (2000 Hajdu Tibor CD58).
2. (Jog) ’a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈(bírósági) eljárás〉’ ❖ a vizsgálat keretén tul eső mellékkörülményeknek kutatása, a bizonyító eljárásnak anticipálása a modern vizsgálattal határozottan ellenkezik (1894 PallasLex. CD02) | A vádlott a bizonyitó eljárás során beismerte bünét (1900 Budapesti Napló febr. 21. C5243, 13) | Tanúkihallgatás is gyakran előfordul bizonyító eljárásként. Így igazolja nemességét a Szeli család 1761-ben (1973 Kis Imre CD52) | munkaügyi vitában szükséges bizonyító eljárás (1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor 1050007, 173).
2a. (Jog) ’〈peres eljárásban:〉 vmely vádat megfogalmazó, így annak bizonyítására kötelezett 〈fél〉’ ❖ Biaeum […], az ellenérvelésnek az a módja, melylyel az ellenfél az állító bizonyító félnek érvét ellene fordítja (1893 PallasLex. CD02) | a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására (1999 Figyelő CD2601).
2b. (rég) ’vmiről tanúskodó, (bizonyításban felhasználható) tanúvallomást tevő 〈személy〉’ ❖ némelly környülállásoknak nagyobb meg-világoſittása végett, a’ bizonyittó ſzeméllyek még jobban kérdöre vonattaſsanak és meg visgáltaſsanak (1793 Bécsi Magyar Merkurius 7396001, 68) | egyiknek a’ bünrészesek közül kegyelem igértetik, ’s ő aztán a’ többiek ellen bizonyitó tanúul használtatik (1842 Pesti Hírlap CD61) | [Gvadányi] az elbeszélésen kívűl előszóban és jegyzetben ismételve, mint hiteles és bizonyító tanúra hivatkozik reája [ti. művének címszereplőjére, Rontó Pálra] (1894 Széchy Károly CD55).
3. (hiv) ’vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉’ ❖ bizonyitó oklevelek’ szíves beküldése mellett (1844 Pesti Hírlap CD61) | [közjegyzői okiratnak minősülnek a] házastársak v. jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak (1895 PallasLex. CD02) | az árverésen kapott bizonyító okiratot nem fogadják el, a földhivatal pedig csak a földek kijelölése után ad igazolást (1993 Országgyűlési Napló CD62).
III. fn 1A (rég)
’vmit igazoló, tanúsító hivatalos irat’ ❖ kik székes helyekről megtelepedés végett városunkban jönnének, azoknak hiteles bizonyitót kelletik mutatniok arról, hogy igaz szabad személyek és semmi gyanuság nem férhet hozzájok, […] ugy továbbá két jó kezeseketis állitsanak az magok jövendőbéli jó viseltökről (1799 Erdély CD22) | György 1772. nsi bizonyítót kapott Nógrádtól (1860 Nagy Iván CD31).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.