bizonyság fn 3A8 

1. (/vál) ’vminek az igazolására szolgáló, vmit bizonyító tény, adat, érv, körülmény stb.; tanúság’ ❖ Reménylem hozzád való hív szívességemet önként általlátod, mire való nézve bizonyságul nem is szükség többet írnom (1772 Barcsay Ábrahám 7019032, 26) | ott volt a bizonyság előttem, az eltépett koszorú (1846 Petőfi Sándor 8366445, 24) | Száz bizonyság van rá (1911 Kaffka Margit 9290044, 36) | tél van, bizonyság rá a havas párkány meg a két fürge cinke (1989 Bólya Péter 1023008, 117).

1a. (rég, Jog) ’a vádlott bűnösségét, ritk. ártatlanságát bizonyító tény, adat, tárgy stb.; tanúság’ ❖ Tolvaj vagyok-é én? Ha az Iſten’ beſzéde itt nem bizonyit, ſemmit ſem érnek egyéb bizonyságok (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353008, 242) | megvolt minden bizonyság, mit a törvény kiván, s később az elmarasztott ártatlansága mégis kivilágosodott (1843 Szemere Bertalan 8437010, 207) | A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczi Benőt. Hosszu hegyes tőr ifju szivében; „Íme, bizonyság isten előtt, Gyilkos erőszak ölte meg őt!” (1877 Arany János C0647, 233) | – Itt a bizonyság! – kiabálta. – Ebből az irkából minden kiderül. Ebből még börtön is lehet! (1960 Urbán Ernő 9742003, 183).

2. (rendsz. birtokszóként) (/vál) ’vminek a meggyőző példája, tanúsága, tanújele’ ❖ mind ezek [a dicsérő visszajelzések] annyi bizonyſágok, a’ mellyek azt gondoltatyák vélem, hogy irván ezen könyvemet, éppen nem héjjában tltttem-el üdmet (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, [XXXII]) | mintha nem elég bizonysága volna a férfi szeretetének, ha a nőt feleségül akarja venni (1855 Kövér Lajos 8256001, 6) | Ez az esernyő! […] Ez az elegancia teteje. Az öltözködés koronája. Bizonysága annak, hogy tudod, mi a sikk (1933 Csathó Kálmán 9086004, 80) | [Pál] bizonyságot ad tapintatáról és pedagógiai érzékéről, amikor a jézusi Örömhírt prédikálja (1992 Bernáth Tamás ford.–Zambrano 2020004, 73).

3. (kissé rég, Jog is) ’vmiről való, vkinek a tapasztalatát, meggyőződését kifejtő állásfoglalás, kül. vmely hivatalos eljárásnak az a része, mozzanata, amikor vki tanúként jelen van, tanúvallomást tesz v. igazol, bizonyít vmit, ill. az ebben elhangzó tanúvallomás; tanúság’ ❖ ? (Ugy tetſzik mind azon-által, és melly nagy örömet érez az én ſzívem, hogy édes Nemzetemröl illyen bizonyságot tehetek) […], hogy a’ mi Nemzetünk kezdi magát ezen vádolás [ti. hogy nem olvas könyveket] alól fel-ſzabaditani! (1772 Tordai Sámuel 7353001, [IV]) | 2 hiteles embernek bizonysága kivantatik-meg (1793 Bécsi Magyar Merkurius C0342, 66) | Előhivatták a kádit és az öszvekelés véghez ment nyilván és a közönség bizonysága mellett (1828 Fazekas Mihály C1701, 82) | adhat az egész társaság bizonyságot, hogy maga tőle nem vett föl pénzt (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 82) | [a tetemrehívás] egykor istenítéletet jelentett. Ha nem tudták valakinek gyilkosát megtalálni, akkor minden gyanús embert a holttetem elé vonszoltattak és a holttetem bizonyságot tett a gyilkos ellen (1925 Sinkó Ervin 2054016, 469) | előlépett Claudia, Vesta szűz papnője, akit azzal gyanúsítottak, hogy megszegte fogadalmát, és hangosan imádkozott az istennőhöz, hogy tegyen bizonyságot ártatlansága mellett (1966 Révay József 9565001, 13).

3a. (Vall) ’Isten v. más isteni személy istenségéről, hatalmáról, tetteiről stb. és az ebben való meggyőződésről, bizonyosságról tanúskodó kijelentés, ritk. cselekedet, magatartásforma, ill. az isten(ség) szöveges formában rögzített v. eseményekben megvalósuló kinyilatkoztatása önmagáról; tanúság’ ❖ Azt kell tehát mondani, és erösséges bizonyságot bé-fejezni, hogy immár régen el-jött légyen Messiás (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 276) | Isten maga tesz bizonyságot a saját teremtéséről (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | midőn befejezte hozzája intézett beszédét Szinaj hegyén, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | [a Jelenések könyve] Istent soha nem nevezi a hívők, csak Jézus Krisztus Atyjának. […] Az ókor ökumenikus hitvallásai és a reformáció hitvallásai is ezért tesznek Jézus Krisztusról úgy bizonyságot, mint Isten örökkévaló, egyszülött fiáról (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3b. (rég) ’tanú(skodó személy)’ ❖ A szent apostol Tamás, mint ellene állhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének (1773 Magyar írók élete CD27) | az actor [= felperes] két bizonyságokkal megbizonyítá, akik látták személyek szerént (1782 A rendtartó székely falu 7154061, 277) | kik esküdtetésünknél mint bizonyságok jelen voltak (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 208) | Két parasztnak, mint bizonyságnak, hitet kellett volna tenni (1856 Vas Gereben C4383, 438) | im ott van bizonyságnak a plébános ur, ő megmondhatja (1897 Abonyi Árpád C0479, 39).

3c. (rendsz. egysz 1. sz-ű birtokszóként) (rég) ’〈rendsz. esküszerű fogadkozás részeként, gyakr. elhomályosult jelentéstartalommal:〉 ua.’ ❖ Az Egek bizonyságim, hogy ártatlan vagyok (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 39) | Esküszöm! […] És az erős isten legyen e’ szavaimra bizonyság! (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 106) | Isten bizonyságom, hogy ha kell s eszélyes [= ésszerű], Nem félek hazámért vérem kiontani (1848 Arany János C0649, 6) | Jupiter legyen bizonyságom (1857 Vas Gereben 8514014, 78) | Kegyelmes asszonyom, csak azt [kérjük], hogy ezt a gyönyörű kék szemét mi is láthassuk néha. Mert Isten a bizonyságom, hogy szebbek a mennyégnél (1909 Móricz Zsigmond CD10).

4. (rég) ’vmit bizonyító, tanúsító hivatalos írásbeli igazolás, bizonyítvány, bizonylat’ ❖ az harmintzad másutt meg-fizettetvén, ott [ti. Sopronban] tsak az által-menetelrl való bizonyságot (Visát) szoktanak váltani [a kereskedők] (1780 Magyar Hírmondó C0268, 187) | tsak azok vétessenek be köz hivatalokra, a’ kik magyarúltudássokat is, a’ közönséges Magyar Tanítók’ Bizonyságaival megmutathattyák (1808 Pápay Sámuel 8353014, 406) | Bizonyságommal zsebemben mentem hova utasítának (1837 Athenaeum C0015, 615) | 1818-ban nemesi bizonyságot nyert Nyitra megyében lakó [Urbanovszky] József (1865 Nagy Iván CD31).

5. (kissé rég) ’vminek a helytálló, igaz, tényeknek megfelelő v. valóságos voltáról, biztos bekövetkeztéről stb. való szilárd, biztos tudás, (személyes) meggyőződés’ ❖ Hogy pedig e’ dolognak ſzerentsés elömenetele lett légyen, vagyon a’ felöl nyilván való ellene mondhatatlan bizonyságunk (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 49) | Egy asszony Párisban annyira ment a’ méregporokkal rendesen tett próbálatok által, hogy a’ legtávolabb halálnapot is némelly bizonysággal jósolná (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 59) | kétségtelen bizonysággal megállapíthatjuk (1900 Széchy Károly CD55) | a sorsukról bizonyságot szerző tábornokok (1989 Csizner Ildikó 2046006, 16).

5a. (rég, ritk) ’igazság, valóság’ ❖ a’ kantzák ſe kedvellik a’ kevert ſzörü monyaſokat, ha külömben egyebekkel közösködhetnek, mellyre nézve ha meg-hágattatnak is azoktól, tölök ritkán fogadnak [= termékenyülnek meg]; ez olly bizonyság, mellyet ſzámos probákból, ’s maga a’ méneſek Lajſtromából nem egyſzer éſzre vettem (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351014, 29) | A bizonyság az, hogy adósságom van (1890 Csiky Gergely C1305, 103).

Ö: tanú~.

ÖE: ~adás, ~cédula, ~jel.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bizony; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.