blaszfémia fn 6A

1. (Vall) ’olyan kijelentés, cselekedet, ábrázolás, amely vmely vallási tisztelet övezte (isteni) személyt, fogalmat, tárgyat sért, (meg)gyaláz, ill. ezeknek a személyeknek, fogalmaknak trágár kifejezésekben rendsz. indulatból történő emlegetése, (az) ezekkel való káromkodás (szövege)’ ❖ ő [ti. egy lutheránus rokonom] a’ Pataki exament [= vizsgát] nem tűrhette a’ blasphemiákért (1819 Kazinczy Ferenc C2569, 462) | A zugügyvéd felhordott ellene minden ráférhető vádat, bebizonyítá, […] hogy ateista és manicheus, hogy őrjöngő és nyavalyatörős, bevádolta blaszfémiával (1857 Jókai Mór CD18) | ha Európa ilyen éhes Moloch volna, akkor imádkoznunk kellene az örökkévalóhoz, hogy siettesse azt a geologiai korszakot, mely azt a vizek alá sülyeszti. Isten bocsássa meg […] e blasphemiát! (1881 Kossuth Lajos CD32) | A szája blaszfémiákat szórt a fogak éles sorával. Förtelmes káromlásai felülmúlták a legöregebb jobbágyok istengyalázó obscenitásait (1919 Szomory Dezső CD10) | A középkor nagy vallásosságával általában párhuzamos a kornak ép akkora mértékű szkepticizmusa, amely nem ritkán rejtett blaszfémiában, a szent írások szent történeteinek eltorzított ábrázolásában fejeződik ki, szintén a kellő magasságban nehezen ellenőrizhető oszlopfejeken (1925 MűvészetiLex. C6812, 376) | ha a pozitívistát arra kényszerítjük, hogy Istenről beszéljen, felelete istentagadás vagy blaszfémia (1944 Takács Menyhért CD52) | a leigázott zsidóknak a küszöbön: nézniök kell, amint a jeruzsálemi templomból elrabolt edényeket [Belsazar lakomáján] a szajhák szeszével töltik a rabszolgák. A blaszfémia: édesebb a kéjnél (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 398) | [a Biblia-kritika] sokak számára blaszfémiának tűnik, Isten Igéjének megszentségtelenítéseként vagy kijelentés voltának a megkérdőjelezéseként (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | az Egyház tagjait, engem is, őt is, kiskorúvá degradálva – intézményesen akarja megvédeni a szentségtörés kísértésétől. Blaszfémiát kiáltva átkozza ki a készen kapott dogma tételeit továbbgondoló műalkotást. Ez történt most is Scorsese megrendítő filmjével (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’olyan kijelentés, megnyilvánulás stb., amely (meg)sért vmely nagy tiszteletben tartott személyt, eszmét, hagyományt, amely kegyeletsértő v. szentségtörő módon tiszteletlen iránta v. kigúnyolja azt’ ❖ Blasphemia azt mondani: hogy vesztünk, blasphemia azt mondani: hogy alkuszunk (1848 Életképek C0107, 701) | Sokan blaszfémiának tartják, ha mondom, hogy Siegfriedet zongorán kell hallani (1911 Tóth Wanda CD10) | Talán blaszfémia, hogy a Csongor és Tünde kifejlését, a szerelem kéjének és gyönyörének keresését és megtalálását épp oly értékes humánumnak érzem, mint Tamino és Pamina megtisztulását a humanitás hite felé (1937 Mohácsi Jenő CD10) | [a szocializmusban] még blaszfémiának számított az efféle tiszteletlen nézet [ti. a marxizmus valláslélektani értelmezése] (1990 Dávidházi Péter 2004012, 479) | Meg merem kockáztatni azt a blaszfémiát is, hogy kétségbe vonjam Eötvös Lorándnak egy sokszor idézett mondását, amely valahogy úgy hangzott, hogy a tudományt csak az tudja oktatni, aki műveli is (1995 Magyar Hírlap CD09).

Sz: blaszfém, blaszfemikus.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

blaszfémia főnév 6A
1. (Vall)
olyan kijelentés, cselekedet, ábrázolás, amely vmely vallási tisztelet övezte (isteni) személyt, fogalmat, tárgyat sért, (meg)gyaláz, ill. ezeknek a személyeknek, fogalmaknak trágár kifejezésekben rendsz. indulatból történő emlegetése, (az) ezekkel való káromkodás (szövege)
ő [ti. egy lutheránus rokonom] a’ Pataki exament [= vizsgát] nem tűrhette a’ blasphemiákért
(1819 Kazinczy Ferenc)
A zugügyvéd felhordott ellene minden ráférhető vádat, bebizonyítá, […] hogy ateista és manicheus, hogy őrjöngő és nyavalyatörős, bevádolta blaszfémiával
(1857 Jókai Mór)
ha Európa ilyen éhes Moloch volna, akkor imádkoznunk kellene az örökkévalóhoz, hogy siettesse azt a geologiai korszakot, mely azt a vizek alá sülyeszti. Isten bocsássa meg […] e blasphemiát!
(1881 Kossuth Lajos)
A szája blaszfémiákat szórt a fogak éles sorával. Förtelmes káromlásai felülmúlták a legöregebb jobbágyok istengyalázó obscenitásait
(1919 Szomory Dezső)
A középkor nagy vallásosságával általában párhuzamos a kornak ép akkora mértékű szkepticizmusa, amely nem ritkán rejtett blaszfémiában, a szent írások szent történeteinek eltorzított ábrázolásában fejeződik ki, szintén a kellő magasságban nehezen ellenőrizhető oszlopfejeken
(1925 MűvészetiLex.)
ha a pozitívistát arra kényszerítjük, hogy Istenről beszéljen, felelete istentagadás vagy blaszfémia
(1944 Takács Menyhért)
a leigázott zsidóknak a küszöbön: nézniök kell, amint a jeruzsálemi templomból elrabolt edényeket [Belsazar lakomáján] a szajhák szeszével töltik a rabszolgák. A blaszfémia: édesebb a kéjnél
(1967 Szentkuthy Miklós)
[a Biblia-kritika] sokak számára blaszfémiának tűnik, Isten Igéjének megszentségtelenítéseként vagy kijelentés voltának a megkérdőjelezéseként
(1995 Jubileumi kommentár)
az Egyház tagjait, engem is, őt is, kiskorúvá degradálva – intézményesen akarja megvédeni a szentségtörés kísértésétől. Blaszfémiát kiáltva átkozza ki a készen kapott dogma tételeit továbbgondoló műalkotást. Ez történt most is Scorsese megrendítő filmjével
(1997 Magyar Hírlap)
2. (vál)
olyan kijelentés, megnyilvánulás stb., amely (meg)sért vmely nagy tiszteletben tartott személyt, eszmét, hagyományt, amely kegyeletsértő v. szentségtörő módon tiszteletlen iránta v. kigúnyolja azt
Blasphemia azt mondani: hogy vesztünk, blasphemia azt mondani: hogy alkuszunk
(1848 Életképek)
Sokan blaszfémiának tartják, ha mondom, hogy Siegfriedet zongorán kell hallani
(1911 Tóth Wanda)
Talán blaszfémia, hogy a Csongor és Tünde kifejlését, a szerelem kéjének és gyönyörének keresését és megtalálását épp oly értékes humánumnak érzem, mint Tamino és Pamina megtisztulását a humanitás hite felé
(1937 Mohácsi Jenő)
[a szocializmusban] még blaszfémiának számított az efféle tiszteletlen nézet [ti. a marxizmus valláslélektani értelmezése]
(1990 Dávidházi Péter)
Meg merem kockáztatni azt a blaszfémiát is, hogy kétségbe vonjam Eötvös Lorándnak egy sokszor idézett mondását, amely valahogy úgy hangzott, hogy a tudományt csak az tudja oktatni, aki műveli is
(1995 Magyar Hírlap)
Sz: blaszfém, blaszfemikus
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások