blőnye (6B) l. bőnye

bőnye fn 6Bblőnye (nyj)

1. (Anat) ’kötőszövetes, erős hártya, széles, lapos ín’ ❖ Bnye. Aponeurosis (1828 Bugát Pál C1210, szótár 4) | Aponeurózis […], valamely izom bőnyéje, amely fehér inrostokból és kötőszövetből áll, s erősebb takaróhártyát képez az izmok fölött. Ilyen van p. a tenyéren (Aponeurosis palmaris) és a talpon (Aponeurosis plantaris) (1893 PallasLex. CD02) | aponeurosis, bőnye: kötőszövetes, erős hártya. Tulajdonképpen széles, lapos ín (1967 OrvosiLex. C6109, 217).

1a. (Orvos) ’több izomnyalábot izommá összekapcsoló vastag kötőszöveti hártya’ ❖ [a] ferde hasizom’ bőnyéjének rostjai (1848 Pólya József 8371002, 28) | Puha tolás, félrehajtások, a koponya biztosan szabad már, a bőnye tarkómon visszaugrott (1937 Karinthy Frigyes 9309003, 189) | az izmokat határoló bőnyét (2000 Természet Világa CD50).

2. (rég) ’húsnak rágós, inas része’ ❖ Bőnye, fn. die Flechsenhaut (1838 Magyar és német zsebszótár C2979, 85) | blőnye: […] nyálkás, mócsingos hús (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 42) | A kereskedelmi forgalomban a húsokat aszerint osztályozzák, hogy mennyire vannak megtisztítva a járulékos alkatrészektől (ín, bőnye, csont, faggyú stb.) és hogy az illető állat melyik testtájékáról származnak (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 78).

3. (nyj) ’a szarvasmarha szügyének húsa’ ❖ blőnye: a szarvasmarha szügyének a húsa (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 42).

ÖE: ~sisak.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

blőnye lásd bőnye
bőnye főnév 6B
blőnye 6B (nyj)
1. (Anat)
kötőszövetes, erős hártya, széles, lapos ín
Bnye. Aponeurosis
(1828 Bugát Pál)
Aponeurózis […], valamely izom bőnyéje, amely fehér inrostokból és kötőszövetből áll, s erősebb takaróhártyát képez az izmok fölött. Ilyen van p.például a tenyéren (Aponeurosis palmaris) és a talpon (Aponeurosis plantaris)
(1893 PallasLex.)
aponeurosis, bőnye: kötőszövetes, erős hártya. Tulajdonképpen széles, lapos ín
(1967 OrvosiLex.)
1a. (Orvos)
több izomnyalábot izommá összekapcsoló vastag kötőszöveti hártya
[a] ferde hasizom’ bőnyéjének rostjai
(1848 Pólya József)
Puha tolás, félrehajtások, a koponya biztosan szabad már, a bőnye tarkómon visszaugrott
(1937 Karinthy Frigyes)
az izmokat határoló bőnyét
(2000 Természet Világa)
2. (rég)
húsnak rágós, inas része
Bőnye, fn.főnév die Flechsenhaut
(1838 Magyar és német zsebszótár)
blőnye: […] nyálkás, mócsingos hús
(1894 Magyar Nyelvőr)
A kereskedelmi forgalomban a húsokat aszerint osztályozzák, hogy mennyire vannak megtisztítva a járulékos alkatrészektől (ín, bőnye, csont, faggyú stb.) és hogy az illető állat melyik testtájékáról származnak
(1927 TolnaiÚjLex.)
3. (nyj)
a szarvasmarha szügyének húsa
blőnye: a szarvasmarha szügyének a húsa
(1894 Magyar Nyelvőr)
ÖE: bőnyesisak
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások