bóbiskál tn ige 1a (/nyj)

’bóbiskol’ ❖ egy könyökén heverésző, asztal mellett bóbiskáló alak (1872 Tóvölgyi Titusz C4313, 73) | Reggeltől-estig a korcsmában bóbiskált (1878 Kristóffy József C2825, 250) | [a kakas] már ott bóbiskált az ülőn a tyukok között (1899 Cserzy Mihály C1302, 196) | Én rossz zsaketben bóbiskálok, Az ős Kaján vállán bibor (1907 Ady Endre 9003122, 83) | Nappal egész jól elkornyadozom, bóbiskálok (1987 Békés Pál 1014001, 39).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bóbiskol; ÉKsz.; ÚMTsz.

bóbiskál tárgyatlan ige 1a (/nyj)
egy könyökén heverésző, asztal mellett bóbiskáló alak
(1872 Tóvölgyi Titusz)
Reggeltől-estig a korcsmában bóbiskált
(1878 Kristóffy József)
[a kakas] már ott bóbiskált az ülőn a tyukok között
(1899 Cserzy Mihály)
Én rossz zsaketben bóbiskálok, Az ős Kaján vállán bibor
(1907 Ady Endre)
Nappal egész jól elkornyadozom, bóbiskálok
(1987 Békés Pál)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bóbiskol; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások