bogoz¹ ts ige 4a

1. (tárgy n. is) (átv is) ’〈kötelet, fonalat, szalagot stb.〉 úgy köt meg, hogy csomó(k sora) keletkezik rajta, ill. 〈bogo(ka)t, csomó(ka)t〉 így létrehoz’ ❖ kivánja ezen békeſſég kötelét bogozni (1785 Magyar Hírmondó 7444064, 291) | Bogozni. Bogot kötni (1792 Kisded szótár C0816, 22) | [jövendő feleségükre vonatkozóan kikötötték,] s erre egy roppant csimbókot bogoztak: hogy magyar nők váljanak belőlök (1858 Jósika Miklós C2367, 114) | a hajadonok az álluk alatt bogozott kendőt, még pedig gyakran világos selyemből szőttet kötnek a fejükre (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A varázslás e neméhez tartozik a „fonalrakás” is, a mihez 70 görcscsel bogozott fekete fonalat használnak (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a zsineg csomóját szorosabbra bogozták (1977 Kertész Imre² CD41).

2. (átv is) ’〈kötel(ek)et, fonal(ak)at stb.〉 ráköt vmire v. egymáshoz köt, ill. szálak összecsomózásával 〈hálót, csipkét stb.〉 létrehoz’ ❖ Brabantban csipkét tanultam bogozni (1853 Jósika Miklós 8212012, 22) | Ágnes macskahízelgéssel fogadta a „menekültet”, tudta már ő azt jól, micsoda zavarokban van. Hiszen ő maga bogozta ezt az egész hálót! (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | [az ebergassingi szőnyeggyárban] bogozott szőnyegeket is készítenek keleti modorban (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [A bika] szarvára bogozott kötelek végét két legény tartja (1910 Bálint Aladár CD10) | ezüst pókhálószálat egymáshoz bogozni (1967 Méliusz József 9433001, 146) | Mintha szövőszékben ülne: ahol szál szakad, menten bogoz a bogos ujjaival (1970 Sütő András 9620012, 68).

2a. (rég) ’〈hajat〉 befon, ill. csomó(k)ba köt’ ❖ szénfekete haja, kétoldalt csimbókokba bogozva, és hegyesen kipödrött, huszáros bajusza [volt Kalondainak] (1876 Jókai Mór CD18) | Ha a fonatlan üstököt a fül előtt visszakötözték […], bogozott hajnak nevezték el (1997 Magyar néprajz CD47).

3. (átv is) ’〈kötéllel, fonállal stb.〉 hozzákötöz, hozzáerősít vmihez, ill. egymáshoz kötöz’ ❖ Azok az egyforma fehércsuhás zarándokok ott elöl, derékkötő kordáikkal egymáshoz bogozva, nem mások, mint Konrád würzburgi püspök gyilkosai (1884 Jókai Mór CD18) | sással egymáshoz van bogozva a [bárány] lába (1892 Tömörkény István C4317, 185) | Eleget sirtam én, mikor kiedhez bogozták szép éfiuságomat [!] (1901 Benedek Elek C0933, 13) | Gyakorta, hogyha az ember nem óvatos, Tüzet vízzel kever, élőt holthoz bogoz (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 300).

4. (vál) ’〈rendsz. az elbeszélő〉 a cselekmény szálait bonyolítja, ill. 〈bonyolult cselekményt v. a cselekményben vmely csomópontot〉 így létrehoz’ ❖ [az író tehetségéről] tanuskodik a […] feszítő érdekü regénynek ügyesen bogozott csomója (1858 Jósika Miklós C2423, 101) | A szcénázás ügyesen volt bogozva (1892 Jókai Mór CD18) | Sehol semmi célzatosság, észre sem veszem, hogy az elbeszélő bizonyos célokra tekint, bonyodalmat akar bogozni, ismét kibogozni (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 44) | Ananké [= a sors] már bogozza a szálakat, amelyek részint az apa váratlan halálát, részint a sokáig örökké tartónak minősített szerelem közeledtét rezegtetik a végzet szövőszékén (1996 Szabó Magda 9630006, 19).

5. (átv is) ’〈bogot, csomót, ill. összegubancolódott v. csomóra kötött szál(ak)at stb.〉 bontogat, ill. kiold, kibogoz’ ❖ Nietzsche a kereszténység ellen támad és a görögség gordiusi csomóját bogozza (1905 Juhász Gyula¹ 9284820, 61) | [a kutya] meg volt kötözve. […] A fiúka nézte tanácstalanul. – Eloldlak, aztán menjél, – gondolta ki végül s odabátorkodott. Bogozni kezdte a nagy fene csomót (1940 Asztalos István CD10) | A néni meg elővett egy csomagot és kezdte bogozni a madzagot (1951 Örkény István 9500001, 158) | megállt a kezem, miközben a nadrágkötőt bogoztam kifelé (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 88) | Az öreg egy batyut bogoz. Himi-humi omlik ki belőle: kőbalták nyelestül, késformák s más használati eszközök (1989 Szeberényi Lehel 2025069, 121).

5a. (vál) ’〈kérdést, feladatot, problémát, (bűn)ügyet stb.〉 megérteni, megválaszolni, megoldani igyekszik, vizsgál, kutat’ ❖ [a vizsgálat] a véres összeesküvés hálóját bogozza (1900 Budapesti Hírlap aug. 3. C0055, 3) | Micsoda detektivregény, mondogatta magában, mikor egy-egy esetet bogozott (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 53) | Nehéz volt ilyenkor [ti. a tavaszi délutánon] számtanpéldákat bogozni (1937 Zsigray Julianna 9804001, 96) | Falusi pedagógusházaspár ügyét bogoztam (1958 Népszabadság szept. 10. C1499, 3) | Mindketten az erkölcsi relativizmus kérdéseit bogozzák (1994 Magyar Hírlap CD09).

Ö: ki~, össze~.

ÖU: rá~, szét~.

Sz: bogozás, bogozgat.

Vö. CzF. ~, bögöz; ÉrtSz.; TESz. bog; ÉKsz.; ÚMTsz.

bogoz¹ tárgyas ige 4a
1. (tárgy n. is) (átv is)
〈kötelet, fonalat, szalagot stb.〉 úgy köt meg, hogy csomó(k sora) keletkezik rajta, ill. 〈bogo(ka)t, csomó(ka)t〉 így létrehoz
kivánja ezen békeſſég kötelét bogozni
(1785 Magyar Hírmondó)
Bogozni. Bogot kötni
(1792 Kisded szótár)
[jövendő feleségükre vonatkozóan kikötötték,] s erre egy roppant csimbókot bogoztak: hogy magyar nők váljanak belőlök
(1858 Jósika Miklós)
a hajadonok az álluk alatt bogozott kendőt, még pedig gyakran világos selyemből szőttet kötnek a fejükre
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A varázslás e neméhez tartozik a „fonalrakás” is, a mihez 70 görcscsel bogozott fekete fonalat használnak
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a zsineg csomóját szorosabbra bogozták
(1977 Kertész Imre²)
2. (átv is)
〈kötel(ek)et, fonal(ak)at stb.〉 ráköt vmire v. egymáshoz köt, ill. szálak összecsomózásával 〈hálót, csipkét stb.〉 létrehoz
Brabantban csipkét tanultam bogozni
(1853 Jósika Miklós)
Ágnes macskahízelgéssel fogadta a „menekültet”, tudta már ő azt jól, micsoda zavarokban van. Hiszen ő maga bogozta ezt az egész hálót!
(1884 Mikszáth Kálmán)
[az ebergassingi szőnyeggyárban] bogozott szőnyegeket is készítenek keleti modorban
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[A bika] szarvára bogozott kötelek végét két legény tartja
(1910 Bálint Aladár)
ezüst pókhálószálat egymáshoz bogozni
(1967 Méliusz József)
Mintha szövőszékben ülne: ahol szál szakad, menten bogoz a bogos ujjaival
(1970 Sütő András)
2a. (rég)
〈hajat〉 befon, ill. csomó(k)ba köt
szénfekete haja, kétoldalt csimbókokba bogozva, és hegyesen kipödrött, huszáros bajusza [volt Kalondainak]
(1876 Jókai Mór)
Ha a fonatlan üstököt a fül előtt visszakötözték […], bogozott hajnak nevezték el
(1997 Magyar néprajz)
3. (átv is)
〈kötéllel, fonállal stb.〉 hozzákötöz, hozzáerősít vmihez, ill. egymáshoz kötöz
Azok az egyforma fehércsuhás zarándokok ott elöl, derékkötő kordáikkal egymáshoz bogozva, nem mások, mint Konrád würzburgi püspök gyilkosai
(1884 Jókai Mór)
sással egymáshoz van bogozva a [bárány] lába
(1892 Tömörkény István)
Eleget sirtam én, mikor kiedhez bogozták szép éfiuságomat [!]
(1901 Benedek Elek)
Gyakorta, hogyha az ember nem óvatos, Tüzet vízzel kever, élőt holthoz bogoz
(1964 Jékely Zoltán ford.Corneille)
4. (vál)
〈rendsz. az elbeszélő〉 a cselekmény szálait bonyolítja, ill. 〈bonyolult cselekményt v. a cselekményben vmely csomópontot〉 így létrehoz
[az író tehetségéről] tanuskodik a […] feszítő érdekü regénynek ügyesen bogozott csomója
(1858 Jósika Miklós)
A szcénázás ügyesen volt bogozva
(1892 Jókai Mór)
Sehol semmi célzatosság, észre sem veszem, hogy az elbeszélő bizonyos célokra tekint, bonyodalmat akar bogozni, ismét kibogozni
(1917 Schöpflin Aladár)
Ananké [= a sors] már bogozza a szálakat, amelyek részint az apa váratlan halálát, részint a sokáig örökké tartónak minősített szerelem közeledtét rezegtetik a végzet szövőszékén
(1996 Szabó Magda)
5. (átv is)
〈bogot, csomót, ill. összegubancolódott v. csomóra kötött szál(ak)at stb.〉 bontogat, ill. kiold, kibogoz
Nietzsche a kereszténység ellen támad és a görögség gordiusi csomóját bogozza
(1905 Juhász Gyula¹)
[a kutya] meg volt kötözve. […] A fiúka nézte tanácstalanul. – Eloldlak, aztán menjél, – gondolta ki végül s odabátorkodott. Bogozni kezdte a nagy fene csomót
(1940 Asztalos István)
A néni meg elővett egy csomagot és kezdte bogozni a madzagot
(1951 Örkény István)
megállt a kezem, miközben a nadrágkötőt bogoztam kifelé
(1975 Lakatos Menyhért)
Az öreg egy batyut bogoz. Himi-humi omlik ki belőle: kőbalták nyelestül, késformák s más használati eszközök
(1989 Szeberényi Lehel)
5a. (vál)
〈kérdést, feladatot, problémát, (bűn)ügyet stb.〉 megérteni, megválaszolni, megoldani igyekszik, vizsgál, kutat
[a vizsgálat] a véres összeesküvés hálóját bogozza
(1900 Budapesti Hírlap aug. 3.)
Micsoda detektivregény, mondogatta magában, mikor egy-egy esetet bogozott
(1920 Kosztolányi Dezső)
Nehéz volt ilyenkor [ti. a tavaszi délutánon] számtanpéldákat bogozni
(1937 Zsigray Julianna)
Falusi pedagógusházaspár ügyét bogoztam
(1958 Népszabadság szept. 10.)
Mindketten az erkölcsi relativizmus kérdéseit bogozzák
(1994 Magyar Hírlap)
ÖU: rábogoz, szétbogoz
Sz: bogozás, bogozgat
Vö. CzF. ~, bögöz; ÉrtSz.; TESz. bog; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások