bókol ige 1a 

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’udvarlásként v. hízelgésül kedveskedő, dicsérő, hódoló szavakat mond’ ❖ [ha mi] nagyainknak csak hízelkedünk, bókolunk, […] úgy a tudományos haladásnak bízvást lemondhatunk még reményeiről is (1831 Bajza József 8021023, 71) | nem járok a divat után. – Igaza van, maga után vonja azt. – Ne bókoljon (1869 Toldy István 8482005, 143) | Nincs sok ilyen embere a nemzetnek, kegyelmes úr! – bókolt neki Tilda (1931 Tamási Áron 9701010, 75) | Decemberben még a sportnak kedveztünk, most pedig a társadalmi szervezeteknek igyekszünk bókolni (2000 Országgyűlési Napló CD62).

1a. ts (kissé rég, irod) ’bókként mond vmit’ ❖ Az az asszony azt sem érti meg, hogy mit bókolok neki (1907 Krúdy Gyula CD54) | Óh, szerelem; óh, jövendő idők Kényszerítők, Hálát bókol ős ifjuságom (1914 Ady Endre CD10) | Történelmi regény dicséretéül azt szokás bókolni, hogy az író kitűnően érzékelteti meg „a kor levegőjét” (1924 Kürti Pál CD10).

2. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’fejét (meghajlás kíséretében), kül. udvariasságból, üdvözléskor v. tisztelgő hódolattal (többször) mélyen előrehajtja, mélyet bólint, ill. 〈fej〉 így előrehajol’ ❖ [a háromkirályok] bókulva imádgyák [a kisded Jézust] (1778 Ányos Pál CD01) | Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A’ boldogtalan, ’S mint Védangyalának Bókol úntalan (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069072, 178) | a hosszabbik férfiú szundikáló állapotában nagyokat bókolt előre (1853 Jókai Mór CD18) | Kedves, szép, üde leányfejecskék bókoltak [Prikk körül] (1917 Cholnoky László CD10) | [a színésznő] felült az ágyban, és bókolt a közönség felé (1962 Magyar Nemzet márc. 7. C4800, 7).

2a. ts (rég, irod) ’〈fejet〉 így előrehajt’ ❖ Mint igazokra fejét bókolta (1817 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 115) | Anderjás az emelt karnak fejet bókol s térdre esik (1922 Móricz Zsigmond CD10).

2b. ts (rég, irod) ’ilyen mozdulattal kifejez vmit’ ❖ György tiszteletet bókola fejével (1839 Fáy András¹ C1713, 32) | a’ gyáva mindenre, ’igen’-t bókol, a’ bátor kimondja keble érzetét bárki előtt (1842 Pesti Hírlap CD61).

3. bókol vki v. vmi előtt tn (kissé rég, vál) ’elismeri vkinek v. vminek a fölényét, nagyságát, értékét, tiszteleg, hódol vkinek v. vminek’ ❖ az ellenzéki lapok egyszerre bókolni kezdenek előtte (1842 Pesti Hírlap CD61) | Bókol a rang s a gőg előtt, Szolga lesz egyetlen vágyért (1864 Lauka Gusztáv 8268010, 56) | A champagne [= pezsgő] aranyszemű gyöngyei feléje [ti. a szép nő felé] pezsdülnek. A cigány áriái előtte bókolnak (1912 Szini Gyula CD10).

3a. bókol vkinek, vminek (kissé rég, vál) ’ua.’ ❖ [Csokonai] ezen Vallás’ ’s Virtus kenetjét magokon viselő szent haszontalanságoknak […] nem bókolt (1817 Domby Márton C1318, 32) | Inkább elvesztenek ezek még néhány százezer embert s néhány milliard frankot, hogysem megszűnnének bókolni a Ferenc Károly fattyjának (1856 Teleki László² 8473019, 129) | Átvillant előtte […] hogyan örvendtek neki […] s a jegyző hogyan bókolt a vállalkozásunknak (1923 Merész Károly CD10) | Bókolnak a képességeimnek, tudásomnak, de nem kellek (1983 Balla László 1010018, 117).

4. tn (rég) ’felsőtestével vmire v. vhova nehezedik, borul’ ❖ bókolván könyékenn, Az asztalra: […] lt egy karos székenn (1800 u. Farkas András C1671, 61) | A’ ki az öledbe bókol, Szelíd galamb módra tsókol (1819 Farkas András C1680, 18) | De miféle sírnak sötétlik ott dombja, Arra Miklósnak most van is nincs is gondja: […] Édesanyja bókol egy pár új kereszten (1846 Arany János 8014001, 126).

4a. (irod) ’〈hajlékony tárgy〉 enyhe ívben meghajlik, ill. 〈íves, merev tárgy, képződmény hajlottságával, íves alakjával〉 ilyen hatást kelt’ ❖ egy ismeretlen halovány arcz jött […]. A’ mint végig mene, egy zászló sem bókolt sorvasztó színének (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 105) | Most hallom a hírt – oly gyepes a sírod. Bókol a márvány s az aranyos betűk Lemosva mind (1906 Kaffka Margit CD01) | [a] tavon szikár alakzat, egy vitorlás árboca bókolt (1989 Csengey Dénes 1028002, 21).

5. tn (irod) ’〈növény (vmely része)〉 ívesen (le)hajlik (vhova), v. lecsüngő részével ilyen hatást kelt, ill. így hajladozik, hajlong’ ❖ A virágok […] rád [ti. a patakra] hajolnak, S mintegy csókjaidért bókolnak (1789–1796 Fazekas Mihály 8138035, 17) | Zöld ligetnek lombja bókol Felém, mintegy híva (1852 Arany János CD01) | Mintha olajfaág bókolna a szélben (1932 Vas István CD10) | S neked, aki durva lábbal élő szívemre tapódol, kertemben nem bogáncs bókol: rózsa nő, fehér virággal (1973 Kormos István ford.–Martí 9353063, 232).

Sz: bókoló.

Vö. CzF. ~, bókoló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bókol¹