abrakol ige 1a

1. ts (tárgy n. is) ’〈lovat, es. más állatot〉 abrakkal, szemes takarmánnyal etet’ ❖ [adnátok] valami olyan Legényt, a ki Lovat tisztítani és abrakolni tud (1783 Kazinczy Ferenc C2554, 47) | mi éppen akkor falatoztunk és abrakoltunk, midn hirtelenséggel lárma támada, hogy: Itt van az ellenség (1788 Magyar Kurír C0314, 1069) | Lóápolók vakarták, abrakolták hatalmas harci ménjüket (1922 Kosztolányi Dezső 9359179, 178) | Kint állt a szekérsor, a parasztok abrakolták lovaikat (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 148).

1a. ts (tréf, átv is) ’〈embert〉 táplál, etet’ ❖ Engeded, hogy barbar szolgák kezeiket rám tegyék, Kiket annyit abrakoltam s vékám négy mérczés kivolt? (1880 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 229).

2. tn ’〈ló〉 abrakot eszik’ ❖ Szultán istállója itt a kert alatt van, Jó sebes paripák abrakolnak abban (1885 k. Szabó Endre C3772, 14) | Ott [ti. a fogadóban], míg a lovai a félszerben abrakoltak, bevitte a feleségét az ivószobába (1899 Jakab Ödön 8203002, 179).

2a. ts (ritk, átv is) ’abrakként eszik vmit’ ❖ fölkel a kis állat, lerázza terheit. Hajnalt abrakol majd, kocsink elé fogjuk. Nyerítve röpíti a nap vőfélyeit (1930 Illyés Gyula 9274007, 78) | most azt nézzük meg, mit s mennyit abrakoltak ezek a lovacskák (1965 Dobozy Imre 9110002, 77).

2b. tn (tréf) ’〈ember〉 étkezik, táplálkozik’ ❖ a Nemes urak a választást megelőző éjjel itt abrakoltak és ittak (1848 A Pecsovicsok utolsó fortélya C3454, 6).

3. ts (tréf is) ’〈lovat, es. embert〉 üt-ver’ ❖ [a] Kotsisnak ostora ugy tudja ezeket [a lovakat] abrakolni, hogy szintugy elragadják a’ szekeret, mint a […] Paripák (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 116) | [a gazdánk] csak ostorral abrakol, zabbal soha (1917 Benedek Elek C0927, 119).

Ö: meg~.

Sz: abrakolás, abrakoltat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. abrak; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

abrakol ige 1a
1. tárgyas (tárgy n. is)
〈lovat, es. más állatot〉 abrakkal, szemes takarmánnyal etet
[adnátok] valami olyan Legényt, a ki Lovat tisztítani és abrakolni tud
(1783 Kazinczy Ferenc)
mi éppen akkor falatoztunk és abrakoltunk, midn hirtelenséggel lárma támada, hogy: Itt van az ellenség
(1788 Magyar Kurír)
Lóápolók vakarták, abrakolták hatalmas harci ménjüket
(1922 Kosztolányi Dezső)
Kint állt a szekérsor, a parasztok abrakolták lovaikat
(1977 Szalatnai Rezső)
1a. tárgyas (tréf, átv is)
〈embert〉 táplál, etet
Engeded, hogy barbar szolgák kezeiket rám tegyék, Kiket annyit abrakoltam s vékám négy mérczés kivolt?
(1880 Arany János ford.Arisztophanész)
2. tárgyatlan
〈ló〉 abrakot eszik
Szultán istállója itt a kert alatt van, Jó sebes paripák abrakolnak abban
(1885 k. Szabó Endre)
Ott [ti. a fogadóban], míg a lovai a félszerben abrakoltak, bevitte a feleségét az ivószobába
(1899 Jakab Ödön)
2a. tárgyas (ritk, átv is)
abrakként eszik vmit
fölkel a kis állat, lerázza terheit. Hajnalt abrakol majd, kocsink elé fogjuk. Nyerítve röpíti a nap vőfélyeit
(1930 Illyés Gyula)
most azt nézzük meg, mit s mennyit abrakoltak ezek a lovacskák
(1965 Dobozy Imre)
2b. tárgyatlan (tréf)
〈ember〉 étkezik, táplálkozik
a Nemes urak a választást megelőző éjjel itt abrakoltak és ittak
(1848 A Pecsovicsok utolsó fortélya)
3. tárgyas (tréf is)
〈lovat, es. embert〉 üt-ver
[a] Kotsisnak ostora ugy tudja ezeket [a lovakat] abrakolni, hogy szintugy elragadják a’ szekeret, mint a […] Paripák
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
[a gazdánk] csak ostorral abrakol, zabbal soha
(1917 Benedek Elek)
Sz: abrakolás, abrakoltat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. abrak; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások