bolha fn 6A balha (nyj)
1. (Áll is) ’emlősökön és madarakon élősködő, 1–8 milliméter nagyságú, oldalirányban lapított testű, nagyokat ugró szárnyatlan vérszívó rovar’ ❖ Balhákat el-üzi, ki párnája alá téſzi [az ún. baracklevelű keserűfű leveleit] (1775 Csapó József 7062001, 27) | gyakran tiszta vizbe is kell kutyánkat küldeni azért, hogy magábol részszerint az ártalmas port, részszerint pedig az őt felette nyugtalanító bolhákat és kutyalegyeket kimossa (1829 Pák Dienes 8346007, 89) | betegét agyoncsipték a balhák (1868 e. Vas Gereben C4383, 458) | akkorát ugrott mint egy bolha (1880 e. Papp Miklós C3428, 164) | a régi piroshuzatos dunyhák nagyon is tele voltak bolhával (1931 Sárközi György 9587011, 203) | Az emberi lakóhelyeket kedvelő fekete patkányok hordozták a pestisbaktériumokat terjesztő bolhákat (1995 Kálmán András CD17).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (ritk, Áll) ’〈ilyen rovarok fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Búvó Balha. P. [= Pulex] penetrans (1799 Főldi János C6339, 361) | Emberi bolha (Pulex irritans) (1895 PallasLex. CD02) | Dermatophilidae. Két nevezetes faj tartozik ebbe a családba: az egyik a papagájbolha (Hectopsylla psittaci), amely dél-amerikai faj a súlyos papagájkór (psittacosis) kórokozóját oltja az emberbe. A másik a homoki bolha (Dermatophilus penetrans) (1968 Dudich Endre–Loksa Imre C7040, 426).
1b. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen rovarok fajait magában foglaló rend nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ [a kétszárnyúakat] a következő négy csoportra osztották fel: 1. Fonalcsápuak (Nematocera). 2. Rövidcsápuak (Brachycera), 3. Bábszülők (Pupipara) és 4. Bolhák (Aphaniptera) (1895 PallasLex. CD02) | Siphonaptera […] syn.: Aphaniptera […] bolhák (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 960).
2. (rég) ’földibolha mint állat’ ❖ a’ zabnak ártott a’ balha (1790 Kóré Zsigmond ford.–Kotzebue C2744, 42) | az olly veteményes ágyak, mellyeket a bolháktól féltünk, rezsukával [= kerti zsázsával] vettessenek körül; így ha megjelennek is a bolhák, a rézsukára veszik magokat, s tőlök a vetemények menten maradnak (1854 Galgóczi Károly 8153002, 36).
3. (rég v. nyj, Ját) ’kisebb méretű, egyik végén meghegyezett fapecket röptető csoportos ügyességi játék, ill. ennek eszköze’ ❖ egynéhány Déákok balhát kezdének játſzani […], de egyſzerre véletlenl ki-ütvén a balhát, annak hegyes vége úgy bele ugrék egygyikének ſzemébe, hogy benne-is marada (1783 Magyar Hírmondó C0271, 292) | [a játék során a deszka] végére egy 4-5 cm-nyi faragott fakúpocskát vagy felső végén meghegyezett kis fapecket (prücsök, pintyőke, bolha) helyeznek el (1981 NéprajziLex. CD47).
3a. (rég v. nyj, Ját) ’tollszárból készült, nyomásra magasra pattanó játékszer’ ❖ bolha […] a tolldarab mindkét végét többszörösen behasítják, visszahajtogatják, s így – ha ujjheggyel kemény felülethez nyomják – magasra pattan (1937 A magyarság néprajza C5220, 479) | Ugráltató prücsök vagy bolha tollszárból (1979 NéprajziLex. CD47).
4. (rég, ritk) ’ütés, csapás’ ❖ Laptával [= labdával] ott kemény „bolhákat” Oszt és kap egy sereg diák (1877 Arany János C0647, 224).
Ö: ember~, földi~, káposzta~, kutya~, levél~, macska~, patkány~, vízi~.
ÖE: ~bál, ~vész.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.