bolhafű fn 8C (Növ)

1. ’iszapos, szikes talajon gyakori, sárga virágú, lándzsás levelű egyéves gyomnövény, amelyet erős, kellemetlen szaga miatt bolhairtószerként is használnak, ill. e növények faja, az ún. parlagi bolhafű (Pulicaria vulgaris)’ ❖ balha Sertetsék […] (I. [= Inula] pulicaria) ſzára felálló, ágasbogas […]. Szára tövönn húsos tapintású, verhenyes. (Balhafű) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 478) | A vérehulló fecskefű (Chelidonium maius), a vérfű (Sanguisorba officinalis), a bolhafű (Pulicaria vulgaris) zárat nyit, mint a már említett vasfű (Verbena officinalis) (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) ’〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Bolhafű (növ., Pulicaria Gärtn.), a sugaras fészkesek génusza; mintegy 30 fajjal az ó-világban (1893 PallasLex. CD02) | Réti bolhafű. Pulicaria dysenterica (1902 Wagner János CD35) | bolhafű Pulicaria (1998 Növényneveink C6120, 50).

2. (rég) ’a Földközi-tenger vidékének száraz, homokos területein honos, tömött füzérvirágzatú egyéves növény, amelynek apró fekete magvát gyógyászati célokra hasznosítják, ill. e növények faja, az ún. bolhamagútifű (Plantago psyllium)’ ❖ Balha-fü: Balhamagu-fü. Deák: Pſyllium, Pulicaria […]. Ez uti-fünek a’ Neme, Levelei hoſzſzak, keskenyek; magvai feketék, fényeſſek; akkorák ’s olly formák, mint a’ balha (1775 Csapó József 7062001, 23) | balha Útif […] (P. [= Plantago] Psyllium) ſzára fzrös, elágazó; levelei ſzálasok, aligfogasok […]. (Balhafű, Balhamag) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 130) | A P. [= Plantago] Psyllium L. (balhafű, balhamag) egynyáréltü, 15–30 cm.-nyi. Európa délibb vidékén meg a Földközi-tenger körül terem (1897 PallasLex. CD02) | bolhamag Plantago psyllium (balhaútifű, bolhafű) (1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 33).

Vö. CzF. balha · balhafű · balhapohár · balhás · balház, ~; ÉKsz.; ÚMTsz.

bolhafű főnév 8C (Növ)
1.
iszapos, szikes talajon gyakori, sárga virágú, lándzsás levelű egyéves gyomnövény, amelyet erős, kellemetlen szaga miatt bolhairtószerként is használnak, ill. e növények faja, az ún. parlagi bolhafű (Pulicaria vulgaris)
balha Sertetsék […] (I. [= Inula] pulicaria) ſzára felálló, ágasbogas […]. Szára tövönn húsos tapintású, verhenyes. (Balhafű)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
A vérehulló fecskefű (Chelidonium maius), a vérfű (Sanguisorba officinalis), a bolhafű (Pulicaria vulgaris) zárat nyit, mint a már említett vasfű (Verbena officinalis)
(1999 Magyar néprajz)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is)
〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Bolhafű (növ.növény, Pulicaria Gärtn.Gaertner), a sugaras fészkesek génusza; mintegy 30 fajjal az ó-világban
(1893 PallasLex.)
Réti bolhafű. Pulicaria dysenterica
(1902 Wagner János)
bolhafű Pulicaria
(1998 Növényneveink)
2. (rég)
a Földközi-tenger vidékének száraz, homokos területein honos, tömött füzérvirágzatú egyéves növény, amelynek apró fekete magvát gyógyászati célokra hasznosítják, ill. e növények faja, az ún. bolhamagútifű (Plantago psyllium)
Balha-fü: Balhamagu-fü. Deák: Pſyllium, Pulicaria […]. Ez uti-fünek a’ Neme, Levelei hoſzſzak, keskenyek; magvai feketék, fényeſſek; akkorák ’s olly formák, mint a’ balha
(1775 Csapó József)
balha Útif […] (P. [= Plantago] Psyllium) ſzára fzrös, elágazó; levelei ſzálasok, aligfogasok […]. (Balhafű, Balhamag)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
A P. [= Plantago] Psyllium L.Linnaeus (balhafű, balhamag) egynyáréltü, 15–30 cm.centiméter-nyi. Európa délibb vidékén meg a Földközi-tenger körül terem
(1897 PallasLex.)
bolhamag Plantago psyllium (balhaútifű, bolhafű)
(1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
Vö. CzF. balha · balhafű · balhapohár · balhás · balház, ~; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások