bólogat ige 5a 

1. tn ’〈vki rendsz. helyeslés, egyetértés, beleegyezés, tetszés v. köszönés jeléül〉 egymás után többször, ismételten bólint, biccent’ ❖ szólott bólogatva (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 12) | amit gondolt, elmondta a többinek, a többiek bólogattak reá (1897 Tömörkény István C4317, 161) | A vén asszony bólogatott. Úgy, úgy. A biz igaz lehet. (1909 Móricz Zsigmond 9462039, 76) | mindhárman köszöntötték egymást, mindenki mindenkinek és még utána is soká bólogattak a fejükkel, mint a rongybabák (1941 Örkény István 9500003, 69) | Megértettél? Julis bús fejjel bólogat, hogy igen, hogy ő igenis megértette (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 245) | Megérted őt. Bólintasz. Rossz a lift. Megérted. Ballagsz fölfelé a lépcsőkön és bólogatsz (1985 Grendel Lajos 1060004, 433) | [az ismeretlen nyelvű új-guineaiaknak] a számokat ujjainkon mutogattuk, egyetértésünk jeléül bólogattunk a fejünkkel. Mindezek teljesen egyértelmű gesztusok voltak (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146006, 307).

1a. tn ’〈ember v. állat〉(huzamosabb ideig) bólingató fejmozgást végez’ ❖ [a lovagló] néha bólyogatván, a nyeregben bitzeg, és düledez (1796 Német Mihály ford.–Sind C3326, 57) | [az antilopok járása] nagyon sajátságos, minden lépten bólogatnak fejükkel és nyakukkal (1929 Az állatok világa ford. CD46) | bólogatott a piros csőrű, sárga tollú madár a fészek fölött (1978 Török Sándor 1157004, 187) | Két befogott ló bólogat a városligeti platánfák alatt (1978 Lengyel Péter 9397001, 64).

1b. ts ’〈fejét〉 többször egymás után föl-le billenti’ ❖ S királyi fejét a sejkh bólogatja (1875 Kiss József³ 8245006, 59) | panaszos lemondással bólogatta fejét (1899 Jakab Ödön 8203001, 156) | Az öregasszony csak bólogatta a fejét: – Hát miért, hát miért… (1933 Gelléri Andor Endre 9179006, 74) | Benedek nagy elismeréssel bólogatta a nagy fejét (1948 Tamási Áron 9701015, 18) | ha az ember nyakszirtjén szőrtüszőgyulladás vagy furunkulus alakul ki, már nem fogja szívesen a fejét bólogatni, mozgatni (1986 Az emberi test 1114004, 992).

2. tn ’meggyőződés nélkül helyesel vmit, ill. beleegyezik vmibe’ ❖ Aztán csak ügyesen, emberek – szólt vissza a hajtóknak Tódor. – Holnap estére visszajövök magukért. Azok csak bólogattak, hogy jó, jó (1947 Képes Szabad Föld máj. 4. C0229, [2]) | Láthatóan ő a vezér a társaságban, a kérdésekre is ő válaszol. A többiek csak bólogatnak (1974 Ágh István–Bella István 2025040, 642) | [A két párt között] a filozófiabeli különbségek tehát léteznek,[…]. Az biztos, mi nem fogunk mindenre bólogatni (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. tn (irod) ’〈növény (vmely része), kül. lombja〉 fel-alá v. ide-oda mozog, hajladozik’ ❖ Most nem bólogattak [Kálmán] felé a lombok oly ijesztően (1877 Margitay Dezső C3030, 166) | A tájon nem mozdult semmi, lent, a réten tul, a semjék [= ingoványos, mocsaras hely] alatt pár jegenyeág bólogatott. – Arra szél van […]. Bólogat a nyárfa (1898 Tömörkény István 8493016, 58) | A virágok búsan bólogattak a kertben (1927 Benedek Elek 1015001, 46) | süvölt az ősz szele, borzog a föld s a két sudár fa bólogat és leng. Jobbra az egyik, jobbra a másik, balra az egyik, balra a másik: egyforma ütemre ringanak ők (1933 Dsida Jenő 9114005, 19).

3a. ’〈vmely dolog〉 ingva, hajladozva mozog’ ❖ Ősz kotsag-toll bólogatott fürtözött Hajának setét selyem szála között (1800 Kováts József³ C2776, 43) | Hogyha beszélt a nagyapa, […] bajusza lassan bólogatott (1931 Illyés Gyula 9274010, 88).

4. tn (rég, ritk) ’fejét le-lebillentve (ültében) bóbiskol, szunyókál, alszik’ ❖ Az uton nem aluszik; hanem ha ülve egy kevéssé bólogat (1783 Molnár János C0292, 164) | kevés ringatás köll, hogy elaludjunk. […] ki erre dült, ki arra s ugyan bólogattak (1898 Móra István 8321002, 155).

5. tn (Műsz) ’〈jármű〉 pályára, úttestre merőleges irányban, vízszintes tengely körül mozog’ ❖ [Az autó] hosszú, 270 centis tengelytávja, s persze a kiváló felfüggesztés révén még a bekötőutak kereszthullámain sem bólogat (1995 Magyar Hírlap CD09) | a kocsi az igen rövid tengelytáv (2,2 méter) és az alacsony saját tömeg miatt (720 kg) inkább bólogat és pattog az úthibákon, mintsem kisimítaná azokat (1998 Magyar Hírlap CD09).

J: bólingat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.