bolthajtás fn 4A

1. (kissé rég) ’oszlopokkal, pillérekkel v. fallal kerített térség, helyiség fölé rendsz. kőből v. téglából szerkesztett íves kiképzésű fedél, mennyezet; bolt¹, boltozat’ ❖ a ki maga kltségire építtet házat, egygy renddel fellyebb veheſſe azt, tsak hogy a leg-alsó rend mindenkor bólt-hajtáſſal légyen (1783 Magyar Hírmondó 7444036, 165) | [a budai Várhegy alatti alagút magasságának] kivágásából ez ideig 24 öl van készen, és faállványokkal ellátva, mikre jő a bolthajtás (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a székesegyházban] a magas bolthajtások alatt zengő vihart támasztott az orgona (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 248).

1a. (rendsz. birtokszóként) (irod, átv is) ’vmely nem épített dolognak domború, gömbölydeden kiemelkedő v. ilyennek látszó teteje, borítása, ill. ilyen alakú, felületű képződmény, tárgy stb.; bolt¹, boltozat’ ❖ az Égnek bólt hajtása (1794 e. Mátyási József C3065, 53) | kövér kákások bolthajtásiba (1851 Tompa Mihály 8484073, 271) | az esőszemek tovakopogtak a fák bolthajtásán (1919 e. Krúdy Gyula C2843, 144) | a világ bolthajtásai beomlottak, mállott a menny (1971 Ágh István 9004002, 8).

2. (kissé rég) ’falnyílást áthidaló v. oszlopokat, pilléreket összekötő ív alakú építmény; boltív’ ❖ [a hidat] tizen két bólthajtás tartja (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 284) | győzedelmi bólthajtást (1793 Sándor István C3665, 443) | A kapu düledező bolthajtásán át a várudvarra léptek (1890 Herczeg Ferenc C2063, 31) | a régi, régi kolostorok keresztfolyosóinak is olyan enyhe-ivü a bolthajtása, mint egy kedves, tudatlan, egyszerü, jó arc szemöldjei (1911 Kaffka Margit 9290045, 49) | odaült a bolthajtás alá, az ablakba (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 321).

2a. (rég) ’félkört v. többé-kevésbé szabályos görbét mutató vonal, ív; bolt¹, boltozat’ ❖ bólt hajtáſra ki vájott iſzonyú nagy üregek (1787–1792 Gáti István 7116013, 12) | Mikor a’ felhkönn látjuk a’ szivárványt: úgy látszik nékünk, mintha valamelly veres, sárga, zld, és viola ’s a’ t. szín bóthajtást vagy árkust látnánk az égenn (1801 Sárváry Pál C3710, 155) | Bajos azzal beszélni a’ Philologiából, a’ ki az arcus első jelentésének a’ bolthajtást veszi (1821 Kazinczy Ferenc C2570, 363).

3. (ritk) ’íves kiképzésű fedéllel, mennyezettel fedett, boltozatos, bolthajtásos helyiség; bolt¹, boltozat’ ❖ Halommal feküdt a kard, a dárda, a paizs, a sisak a bástya bolthajtásaiban (1901 Gárdonyi Géza C8719, 103) | A lépcső alatt volt egy bolthajtás, melybe galyakat raktak (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bolthajtás ❖ főnév ◦ 4A ◦
permalink
1. (kissé rég)
oszlopokkal, pillérekkel v. fallal kerített térség, helyiség fölé rendsz. kőből v. téglából szerkesztett íves kiképzésű fedél, mennyezet; bolt¹, boltozat
a ki maga kltségire építtet házat, egygy renddel fellyebb veheſſe azt, tsak hogy a leg-alsó rend mindenkor bólt-hajtáſſal légyen
(1783 Magyar Hírmondó)
[a budai Várhegy alatti alagút magasságának] kivágásából ez ideig 24 öl van készen, és faállványokkal ellátva, mikre jő a bolthajtás
(1854 Vasárnapi Újság)
[a székesegyházban] a magas bolthajtások alatt zengő vihart támasztott az orgona
(1936 Herczeg Ferenc)
1a. (rendsz. birtokszóként) (irod, átv is)
vmely nem épített dolognak domború, gömbölydeden kiemelkedő v. ilyennek látszó teteje, borítása, ill. ilyen alakú, felületű képződmény, tárgy stb.; bolt¹, boltozat
az Égnek bólt hajtása
(1794 e. Mátyási József)
kövér kákások bolthajtásiba
(1851 Tompa Mihály)
az esőszemek tovakopogtak a fák bolthajtásán
(1919 e. Krúdy Gyula)
a világ bolthajtásai beomlottak, mállott a menny
(1971 Ágh István)
2. (kissé rég)
falnyílást áthidaló v. oszlopokat, pilléreket összekötő ív alakú építmény; boltív
[a hidat] tizen két bólthajtás tartja
(1778 Faludi Ferenc ford.)
győzedelmi bólthajtást
(1793 Sándor István)
A kapu düledező bolthajtásán át a várudvarra léptek
(1890 Herczeg Ferenc)
a régi, régi kolostorok keresztfolyosóinak is olyan enyhe-ivü a bolthajtása, mint egy kedves, tudatlan, egyszerü, jó arc szemöldjei
(1911 Kaffka Margit)
odaült a bolthajtás alá, az ablakba
(1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹)
2a. (rég)
félkört v. többé-kevésbé szabályos görbét mutató vonal, ív; bolt¹, boltozat
bólt hajtáſra ki vájott iſzonyú nagy üregek
(1787–1792 Gáti István)
Mikor a’ felhkönn látjuk a’ szivárványt: úgy látszik nékünk, mintha valamelly veres, sárga, zld, és viola ’s a’ t.s a többi szín bóthajtást vagy árkust látnánk az égenn
(1801 Sárváry Pál)
Bajos azzal beszélni a’ Philologiából, a’ ki az arcus első jelentésének a’ bolthajtást veszi
(1821 Kazinczy Ferenc)
3. (ritk)
íves kiképzésű fedéllel, mennyezettel fedett, boltozatos, bolthajtásos helyiség; bolt¹, boltozat
Halommal feküdt a kard, a dárda, a paizs, a sisak a bástya bolthajtásaiban
(1901 Gárdonyi Géza)
A lépcső alatt volt egy bolthajtás, melybe galyakat raktak
(1920 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪bolt2

Beállítások