bong tn ige 3a7

1. (átv is) ’〈méh, darázs stb.〉 mély, zümmögő hangot ad(va repül)’ ❖ Néha pedig a’ raj Kassát nem szereti, Haragszik, zúg, dong, bong (1774 Vesmás Márton C4461, 60) | [A méheknek] rendek vagyon a’ fel-kelésben, le-nyúgvásban, reggel egy rz, vagy költ bongani kezd, arra mindnyájan fel-kelnek, ki ki dolgához lát (1782 Veszelszki Antal 7375005, 7) | A méhek a szellőcskéken Szerteszéjjel bonganak (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kleist C1337, 45) | egy virágtól máshoz bong (1841 Remény C3612, 153).

2. ’〈hang〉(hosszasan) mélyen, tompán szól, ill. 〈vmely hangszer, harang〉 ilyen hangot ad, zúg’ ❖ A muzsikák szent királya Ezer síppal sír, zeng, bong (1801 Csokonai Vitéz Mihály C1327, 320) | ha egy lyukban valami nehéz követ botsátanak le, bong az üregben a’ hang (1807 Farkas Ferenc ford. C1695, 72) | Gyorsan verő kolomp bong messziről (1856 Tóth Kálmán C4287, 43) | S egyszercsak megkondulnak, búgnak, bongnak a harangok: a beharangozó a feltámadásra! (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 49) | valahol negyedóránként gyönyörűen bongott egy zenélőóra (1935 Szentkuthy Miklós 9664008, 80) | S ekkor megkondultak a harangok. Előbb csak a plébániatemplom tornyában bongott a bús egy szál harang (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 165).

Ö: cseng-~, kong-~, zeng-~, zsong-~.

ÖU: dong-~, peng-~, zúg-~.

Vö. CzF. ~, bonog; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bong¹, bonog

bong tárgyatlan ige 3a7
1. (átv is)
〈méh, darázs stb.〉 mély, zümmögő hangot ad(va repül)
Néha pedig a’ raj Kassát nem szereti, Haragszik, zúg, dong, bong
(1774 Vesmás Márton)
[A méheknek] rendek vagyon a’ fel-kelésben, le-nyúgvásban, reggel egy rz, vagy költ bongani kezd, arra mindnyájan fel-kelnek, ki ki dolgához lát
(1782 Veszelszki Antal)
A méhek a szellőcskéken Szerteszéjjel bonganak
(1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.Kleist)
egy virágtól máshoz bong
(1841 Remény)
2.
〈hang〉 (hosszasan) mélyen, tompán szól, ill. 〈vmely hangszer, harang〉 ilyen hangot ad, zúg
A muzsikák szent királya Ezer síppal sír, zeng, bong
(1801 Csokonai Vitéz Mihály)
ha egy lyukban valami nehéz követ botsátanak le, bong az üregben a’ hang
(1807 Farkas Ferenc ford.)
Gyorsan verő kolomp bong messziről
(1856 Tóth Kálmán)
S egyszercsak megkondulnak, búgnak, bongnak a harangok: a beharangozó a feltámadásra!
(1912 Gárdonyi Géza)
valahol negyedóránként gyönyörűen bongott egy zenélőóra
(1935 Szentkuthy Miklós)
S ekkor megkondultak a harangok. Előbb csak a plébániatemplom tornyában bongott a bús egy szál harang
(1977 Szalatnai Rezső)
ÖU: dong-bong, peng-bong, zúg-bong
Vö. CzF. ~, bonog; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. bong¹, bonog

Beállítások