bontófésű fn 1C

’kócos (hosszú) haj kifésüléséhez haszn., ritka, erős fogú (nyeles) fésű’ ❖ a’ bontó-fst ki ejted a’ kezedbl (1789 Magyar Kurír C0315, 1430) | [a komorna] a márkinő gyors mozdulata következtében ugyancsak berántotta a bontófésűvel a haját (1877 Jókai Mór CD18) | hajunkat mossuk leengedve, szakaszosan, folyó víz alatt, ne essünk neki durván bontófésűvel, hagyjuk a langymeleg légáramtól, vagy még jobb, ha természetes napfénytől kiszárítani (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bontófésű főnév 1C
kócos (hosszú) haj kifésüléséhez haszn., ritka, erős fogú (nyeles) fésű
a’ bontó-fst ki ejted a’ kezedbl
(1789 Magyar Kurír)
[a komorna] a márkinő gyors mozdulata következtében ugyancsak berántotta a bontófésűvel a haját
(1877 Jókai Mór)
hajunkat mossuk leengedve, szakaszosan, folyó víz alatt, ne essünk neki durván bontófésűvel, hagyjuk a langymeleg légáramtól, vagy még jobb, ha természetes napfénytől kiszárítani
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások