borító fn 1A
1. (Könyv) ’könyv, füzet v. folyóirat fedele, ill. az azt védő, behajtott nyomtatott papírlap’ ❖ ha már nincs kötve a könyv, azt várják, hogy legalább lakkozva legyen a borító (1963 Film, Színház, Muzsika jún. 21. C0156, 3) | A borítók belső oldalán: kézírásos lapok Galgóczi Erzsébet Bányászballada c. tv-játékából (1974 Kortárs 2025049, 672) | megtalálta volna a két tanú nevét-címét az irka hátsó borítóján (1978 Lengyel Péter 9397003, 336) | Az igazolvány külső fekete borítóján arany nyomással ötágú erdészcsillag (1989 Hiller István² CD52) | A mai Vasi Szemle borítóján is olvasható: „Alapítva 1933” (1997 Magyar Könyvszemle CD40).
1a. ’(hang)lemezt v. fűzetlen lapokat tartó tok’ ❖ arról vitatkoztunk, hogy a következő lemez borítójára […] melyik festményed, rajzod illene (1987 Moldován Domokos 1111004, 273) | fűzetlen, boritóban: 27 664,– Ft (1999 Új Könyvek CD29).
1b. (Könyv) ’könyv első fedőlapja, ill. lemezborító mint sokszorosított (képző)művészeti alkotás’ ❖ Annál felhőtlenebb boldogsággal vehette kézbe [Szabó Lőrinc] a következő évben a válogatott verseit tartalmazó kiadványt, melynek borítóját Bernáth Aurél, kedves barátja készítette (1986 Rónay László CD53) | a borító Herczeg István munkája (1997 Új Könyvek CD29) | lemezborítókat kezdtem csinálni. Mára több mint 150 borítót készítettem. Én ezeket is művészi munkáknak gondolom (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. ’Üreges eszköz, amelyet széles nyílásával lefelé fordítva vmire borítanak.’
2a. ’élelmiszer letakarására való (üveg)bura’ ❖ Borító alatt kecskesajt állott és cipó (1921 Angelotti Mária CD10).
2b. ’ált. vesszőből font, alul széles, felül szűk nyílással ellátott eszköz, amellyel baromfiakat, kül. kiscsirkéket letakarva védenek, ill. egy helyben tartanak’ ❖ Amaz unalmas estvéli órákban […] lehet füsz-fa kosarakat, ’s borítókat [fonni] (1796 Plessing József C3524, 17) | Egy kis nádkeritésü udvarban borítók alatt […] látá a háziasszony kövér rabjait: csirkét, kappant, récét (1837 Vörösmarty Mihály C4538, 124) | A csibék eledelét és a vízitató edényt is a borító alatt tartják, így a nagyobb baromfiak nem férnek hozzá (1981 Kiss Jenő² CD52).
2c. (nyj is/Népr) ’borítóháló’ ❖ A’ tapogató [ti. az ilyen eszközt használó alkalmi halász] gyalog megy boritójával a tsengő patakba (1795 Németh László¹ C3323, 55) | [ha] hal akad borítóik alá, azt is elviszik (1844 Gaal József C1788, 219) | A leborított hal megijed, a borító oldalának ütődik, amit a halász megérez (1999 Magyar néprajz CD47).
Ö: könyv~.
ÖE: ~tál, ~toll, ~üveg.
Sz: borítós.
Vö. CzF. borító · boritó¹; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.