borjas (15A2) l. borjús

borjús mn és fn 

I. mn 15A2

1. borjas, bornyas (nyj) ’vemhes v. borjat ellett 〈nagy testű, növényevő nőstény állat, kül. szarvasmarha〉’ ❖ Bornyas Tehenek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 104) | A’ borjus (vemhes) Marhákat […] borjuk el-vetésére [erőltetni] nagy veszedelmü dolog (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4225, 55) | a tehén borjus-állapot alatti tejelhetése (1847 Magyar írók élete CD27) | a tehenet, borjas korában, egy cseh városon hajtották keresztül (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Az afrikai folyókon a hajózás sokszor felette veszedelmes a bornyas vizilovak miatt (1857 Magyar László 8286002, 40) | bornyus marha (1858 Xantus János 8531003, 45) | borjas és fejős tehenek (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A meddő suták szőrözete simább és világosabb, mint a borjusoké (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 10) | bornyas lesz a tehén! (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáskát viselő 〈katonák csoportja, ill. testrész〉’ ❖ – Hát én bizony pajtikám bakának állok. – Lehetetlen! – De biz annak; […] hiszem, hogy komolyan beillek a borjas hátu atyafiak sorába (1848 Bernát Gáspár 8052002, 25) | elől tisztek, kivont kardok, hátul bornyús feszengő csapatok (1915 Kertész István CD10).

II. fn 4A (rég v. nyj)

’borjakat őrző, legeltető pásztor’ ❖ bepanaszlotta az acquisitort [ti. a borjút eltulajdonító személyt]; de ettől annyira félt, mihez képest mikor vele „összehomlokoztatnék”, azt állitá, hogy a borjut neki ajándékozta, – és […] csaknem odébbállt a terrorist borjús (1857 Széchenyi István CD1501) | Azért nyári borgyus, mert a nyaranta künn legelő borjúkat őrzi. Van téli borgyus is, aki a rugott [= elválasztott, már nem szopós] borjukat az istállóban gondozza (1911 Malonyay Dezső 8292023, 77) | Szalay József gulyás, borgyus (1979 Szabó József³ CD36).

Vö. CzF. borjas [1] , bornyas; ÉrtSz.; TESz. borjú; SzT. borjús · borjas, borjúsan; ÚMTsz. borjas, ~

borjas lásd borjús
borjús melléknév és főnév
I. melléknév 15A2
1.
borjas 15A2
bornyas 15A2 (nyj)
vemhes v. borjat ellett 〈nagy testű, növényevő nőstény állat, kül. szarvasmarha〉
Bornyas Tehenek
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
A’ borjus (vemhes) Marhákat […] borjuk el-vetésére [erőltetni] nagy veszedelmü dolog
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
a tehén borjus-állapot alatti tejelhetése
(1847 Magyar írók élete)
a tehenet, borjas korában, egy cseh városon hajtották keresztül
(1854 Vasárnapi Újság)
Az afrikai folyókon a hajózás sokszor felette veszedelmes a bornyas vizilovak miatt
(1857 Magyar László)
bornyus marha
(1858 Xantus János)
borjas és fejős tehenek
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A meddő suták szőrözete simább és világosabb, mint a borjusoké
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
bornyas lesz a tehén!
(1990 Magyar néprajz)
2. (ritk)
katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáskát viselő 〈katonák csoportja, ill. testrész〉
– Hát én bizony pajtikám bakának állok. – Lehetetlen! – De biz annak; […] hiszem, hogy komolyan beillek a borjas hátu atyafiak sorába
(1848 Bernát Gáspár)
elől tisztek, kivont kardok, hátul bornyús feszengő csapatok
(1915 Kertész István)
II. főnév 4A (rég v. nyj)
borjakat őrző, legeltető pásztor
bepanaszlotta az acquisitort [ti. a borjút eltulajdonító személyt]; de ettől annyira félt, mihez képest mikor vele „összehomlokoztatnék”, azt állitá, hogy a borjut neki ajándékozta, – és […] csaknem odébbállt a terrorist borjús
(1857 Széchenyi István)
Azért nyári borgyus, mert a nyaranta künn legelő borjúkat őrzi. Van téli borgyus is, aki a rugott [= elválasztott, már nem szopós] borjukat az istállóban gondozza
(1911 Malonyay Dezső)
Szalay József gulyás, borgyus
(1979 Szabó József³)
Vö. CzF. borjas [1] , bornyas; ÉrtSz.; TESz. borjú; SzT. borjús · borjas, borjúsan; ÚMTsz. borjas, ~

Beállítások