borong¹ tn ige 3a10

1. (alany n. is) (rég, átv is) ’〈égbolt, ill. idő〉 felhős lesz, beborul’ ❖ ki-néztem az ablakon, látván az idt borongani, hogy valyon nem léſzen e ess (1793 Andrád Sámuel 7008024, 39) | noha sötéten borong felettünk az idő – bizom a Nemzetek Szellemében (1835 Széchenyi István CD1501) | Borong az ég; harckürt riad (1855 Ney Ferenc 8335032, 271) | Csak szép időnk legyen; mert eddig vagy borongott vagy esett (1884 Gyulai Pál C4533, 408).

1a. (ált. mn-i ign-i alakban) (átv is) ’〈nap(szak), évszak〉 befelhősödik, felhős lesz’ ❖ bármiként borongjanak is saját, tán már kevesekre mért napjaim (1834 Széchenyi István CD1501) | borongó estén (1857 Beöthy László¹ 8046002, 59) | csak odakünn borong a tavasz (1897 Papp Dániel 8354006, 299) | Borongó, csúnya őszi nap volt, amikor kisfiam sírját otthagytam egyedül a kertben (1941 Wass Albert 2041002, 528).

2. (átv is) ’〈köd, felhő stb.〉(gomolyogva) homálylik, sötétlik (vhol)’ ❖ Szomorú köd borong a fák közt felettek (1779 Bessenyei György¹ C1082, 383) | midőn már messze valánk a várostól, borongani kezdének a fellegek, s Nagy-Ida és Szeszta között reánk jöve egy rettenetes, de hamar elment zápor (1817 Kazinczy Ferenc 7163005, 99) | oly tárgyat választottam történelmileg kifejteni, mely körűl eddig egyrészről homály, másrészről pedig elfogúltság és tévtanok borongtak (1868 Botka Tivadar CD57) | Kertünk fölött borong az esthomály (1922 Szabó Lőrinc ford.–Omar Khajjám 9629279, 79) | Egyszer éj borong, máskor fény derül, nem értheti tetteim egy sem emberek közül (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788276, 47).

3. (merengve, töprengve) búsul, szomorkodik, bánkódik vki’ ❖ Néked ki mond’tta Kedvesem! hogy itten Ér’ted borongok? (1800 Lukáts Miklós C2948, 38) | Mért kinoznám szivemet örökké, Hogy borongjon a multakon? (1876 e. Tóth Ede 8486020, 114) | míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! (1933 József Attila 9282091, 184) | Lehet persze borongani azon, hogy ügyeinket nem tudjuk a megszokott módon végezni (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈kínos, keserű stb. érzés v. érzelem kül. vkinek az arcán〉 látszik, tükröződik’ ❖ [Ágiaris] ortzaján futott knyveibe [= könnyeiben] a halál rémit komorságának emészt kínjai borongnak (1772 Bessenyei György¹ C1075, 133) | Vigasztalatlan térek elődbe: im Keserv borong sötét szememben, ’S éltem’ erét epedés zavarja (1822 Vörösmarty Mihály 8524101, 202) | vonásain egy neme a’ kábult odaengedésnek borongott (1838 Jósika Miklós 8212010, 78) | finom metszetű ajkán borongott valami méla szomorúság (1906 Krúdy Gyula CD54) | A brit államférfi arcán néminemű bosszúság borong (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. (irod) ’halványan, homályosan látszik vmi’ ❖ ? Az el-múltt eſztendknek ſzózattya; mellyek minden  történeteikkel eggyetemben eltte borongnak (1788 Batsányi János 7448001, 39) | [Pierró a belvároshoz közeledve] már látta a fejedelmi palota, a vártöltések’ és az ódon székesegyház’ borongó körrajzait (1847 Kemény Zsigmond 8235021, 173) | A szeszfőzőkészülék romjai, egy sarokba kotorva, rejtelmesen borongtak a homályban (1921 Tóth Árpád ford.–Flaubert 9720042, 74) | erkélyen ülök hunyó nap alatt, a városszélen, honnan már lehet látni borongó pannon hegyeket (1936 Illyés Gyula 9274123, 297).

4a. (átv is) ’〈fény(forrás)〉 halványan, homályosan világít, dereng’ ❖ mikor a’ nap mély Oczeán özönébe lebukkant A’ Holdnak csillám fénye remegve borong (1818 Vörösmarty Mihály 8524035, 111) | Intvén a napnak, mely boronga télileg (1863 k. Arany János C0647, 159) | a Vérmezőn, ahol messze borong a gázlámpás (1930 Krúdy Gyula CD54) | nap süt, homályló északi fény borong – tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság (1933 József Attila 9282089, 180) | Polgáriság, amelynek fölszínes érzelgőssége alatt elmélyülő érzelmi élet, bensőség, tűrni és remélni tanult hit borongott (1998 Miskolczy Ambrus CD58).

ÖU: el~.

Vö. CzF. ~, borongó; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. borongó; ÚMTsz. borong¹

borong¹ tárgyatlan ige 3a10
1. (alany n. is) (rég, átv is)
〈égbolt, ill. idő〉 felhős lesz, beborul
ki-néztem az ablakon, látván az idt borongani, hogy valyon nem léſzen e ess
(1793 Andrád Sámuel)
noha sötéten borong felettünk az idő – bizom a Nemzetek Szellemében
(1835 Széchenyi István)
Borong az ég; harckürt riad
(1855 Ney Ferenc)
Csak szép időnk legyen; mert eddig vagy borongott vagy esett
(1884 Gyulai Pál)
1a. (ált. mn-i ign-i alakban) (átv is)
〈nap(szak), évszak〉 befelhősödik, felhős lesz
bármiként borongjanak is saját, tán már kevesekre mért napjaim
(1834 Széchenyi István)
borongó estén
(1857 Beöthy László¹)
csak odakünn borong a tavasz
(1897 Papp Dániel)
Borongó, csúnya őszi nap volt, amikor kisfiam sírját otthagytam egyedül a kertben
(1941 Wass Albert)
2. (átv is)
〈köd, felhő stb.〉 (gomolyogva) homálylik, sötétlik (vhol)
Szomorú köd borong a fák közt felettek
(1779 Bessenyei György¹)
midőn már messze valánk a várostól, borongani kezdének a fellegek, s Nagy-Ida és Szeszta között reánk jöve egy rettenetes, de hamar elment zápor
(1817 Kazinczy Ferenc)
oly tárgyat választottam történelmileg kifejteni, mely körűl eddig egyrészről homály, másrészről pedig elfogúltság és tévtanok borongtak
(1868 Botka Tivadar)
Kertünk fölött borong az esthomály
(1922 Szabó Lőrinc ford.Omar Khajjám)
Egyszer éj borong, máskor fény derül, nem értheti tetteim egy sem emberek közül
(1958 Weöres Sándor ford.Csü Jüan)
3.
(merengve, töprengve) búsul, szomorkodik, bánkódik vki
Néked ki mond’tta Kedvesem! hogy itten Ér’ted borongok?
(1800 Lukáts Miklós)
Mért kinoznám szivemet örökké, Hogy borongjon a multakon?
(1876 e. Tóth Ede)
míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
(1933 József Attila)
Lehet persze borongani azon, hogy ügyeinket nem tudjuk a megszokott módon végezni
(2000 Magyar Hírlap)
3a.
〈kínos, keserű stb. érzés v. érzelem kül. vkinek az arcán〉 látszik, tükröződik
[Ágiaris] ortzaján futott knyveibe [= könnyeiben] a halál rémit komorságának emészt kínjai borongnak
(1772 Bessenyei György¹)
Vigasztalatlan térek elődbe: im Keserv borong sötét szememben, ’S éltem’ erét epedés zavarja
(1822 Vörösmarty Mihály)
vonásain egy neme a’ kábult odaengedésnek borongott
(1838 Jósika Miklós)
finom metszetű ajkán borongott valami méla szomorúság
(1906 Krúdy Gyula)
A brit államférfi arcán néminemű bosszúság borong
(1998 Magyar Hírlap)
4. (irod)
halványan, homályosan látszik vmi
?
Az el-múltt eſztendknek ſzózattya; mellyek minden  történeteikkel eggyetemben eltte borongnak
(1788 Batsányi János)
[Pierró a belvároshoz közeledve] már látta a fejedelmi palota, a vártöltések’ és az ódon székesegyház’ borongó körrajzait
(1847 Kemény Zsigmond)
A szeszfőzőkészülék romjai, egy sarokba kotorva, rejtelmesen borongtak a homályban
(1921 Tóth Árpád ford.Flaubert)
erkélyen ülök hunyó nap alatt, a városszélen, honnan már lehet látni borongó pannon hegyeket
(1936 Illyés Gyula)
4a. (átv is)
〈fény(forrás) halványan, homályosan világít, dereng
mikor a’ nap mély Oczeán özönébe lebukkant A’ Holdnak csillám fénye remegve borong
(1818 Vörösmarty Mihály)
Intvén a napnak, mely boronga télileg
(1863 k. Arany János)
a Vérmezőn, ahol messze borong a gázlámpás
(1930 Krúdy Gyula)
nap süt, homályló északi fény borong – tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság
(1933 József Attila)
Polgáriság, amelynek fölszínes érzelgőssége alatt elmélyülő érzelmi élet, bensőség, tűrni és remélni tanult hit borongott
(1998 Miskolczy Ambrus)
ÖU: elborong
Vö. CzF. ~, borongó; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. borongó; ÚMTsz. borong¹

Beállítások