borostás mn 15A

1. ’rövid szúrós szőrrel, borostával borított’ ❖ Borſtig, borostás, sertés (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 24) | Fanny, pajkosan kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű piros ajkaival annak borostás orczáját (1853 Jókai Mór C2243, 14) | Néha egy hétig sem borotválkozott: borostás képpel, elhanyagolt külsővel ténfergett az utcákon (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Az utolsó sebesült is elment, egy borostás állu katona (1915 Kosztolányi Dezső 9359125, 121) | fekete, borostás fejét (1925 Krúdy Gyula CD54) | [A rabok] ötödik napja tiltakozó éhségsztrájkot folytatnak. Arcuk beesett, borostás (1972 Csoóri Sándor 9090028, 89).

1a. (ritk) ’rövid, szúrós szőrű 〈szakáll〉’ ❖ Ugyan szeretem, hogy nem fakadt sírva, hogy megszurkálta a borostás szakállom (1877 Jókai Mór C2265, 282) | Őszfejü kis ember volt [a varga], kissé nagyarcú, borostás szakállú és szurtos (1905 Gárdonyi Géza C1833, 90) | duzzadt-vörös arcát borostás szakáll környékezte (1918 Kürti Pál CD10).

2. ’borotválatlan arcú 〈férfi〉’ ❖ Egy kövér, borostás férfi (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 131) | Borzas fővel, borostásan jött, mint a beteg, aki nem törődik külsejével a műtét előtti órákban (1941 Örkény István 9500003, 63) | Borostás volt és ápolatlan (1980 Lengyel Péter 9397010, 83).

3. (rég, Növ) ’durva(, szúrós) szőrökkel fedett 〈növényi rész〉’ ❖ olasz Kígyószisz […] (E. [= Echium] italicum) ſzára felálló, borostás (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 156).

3a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is) ’vmely részén (jellegzetesen) ilyen 〈növény〉’ ❖ A homoknád és […] borostás zab sivár tájairól (1876 Hevesi Lajos C2087, 215) | Borostás fű állta a taposást az András csizmája alatt (1932 Szentivány József CD10) | borostás lonc (borostáslevelű lonc) L. [= Lonicera] henryi (1998 Növényneveink C6120, 164).

Sz: borostásodik.

Vö. ÉrtSz.; TESz. borosta; ÉKsz.; ÚMTsz.

borostás melléknév 15A
1.
rövid szúrós szőrrel, borostával borított
Borſtig, borostás, sertés
(1799 Német–magyar és magyar–német lexikon)
Fanny, pajkosan kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű piros ajkaival annak borostás orczáját
(1853 Jókai Mór)
Néha egy hétig sem borotválkozott: borostás képpel, elhanyagolt külsővel ténfergett az utcákon
(1895 Mikszáth Kálmán)
Az utolsó sebesült is elment, egy borostás állu katona
(1915 Kosztolányi Dezső)
fekete, borostás fejét
(1925 Krúdy Gyula)
[A rabok] ötödik napja tiltakozó éhségsztrájkot folytatnak. Arcuk beesett, borostás
(1972 Csoóri Sándor)
1a. (ritk)
rövid, szúrós szőrű 〈szakáll〉
Ugyan szeretem, hogy nem fakadt sírva, hogy megszurkálta a borostás szakállom
(1877 Jókai Mór)
Őszfejü kis ember volt [a varga], kissé nagyarcú, borostás szakállú és szurtos
(1905 Gárdonyi Géza)
duzzadt-vörös arcát borostás szakáll környékezte
(1918 Kürti Pál)
2.
borotválatlan arcú 〈férfi〉
Egy kövér, borostás férfi
(1933 Kosztolányi Dezső)
Borzas fővel, borostásan jött, mint a beteg, aki nem törődik külsejével a műtét előtti órákban
(1941 Örkény István)
Borostás volt és ápolatlan
(1980 Lengyel Péter)
3. (rég, Növ)
durva(, szúrós) szőrökkel fedett 〈növényi rész〉
olasz Kígyószisz […] (E. [= Echium] italicum) ſzára felálló, borostás
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
3a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is)
vmely részén (jellegzetesen) ilyen 〈növény〉
A homoknád és […] borostás zab sivár tájairól
(1876 Hevesi Lajos)
Borostás fű állta a taposást az András csizmája alatt
(1932 Szentivány József)
borostás lonc (borostáslevelű lonc) L. [= Lonicera] henryi
(1998 Növényneveink)
Sz: borostásodik
Vö. ÉrtSz.; TESz. borosta; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások